2009. december 23., szerda

Másfél...

... éve történt a csoda, azóta van velünk jóban-rosszban egy csupa derű, csupa csíntalanság, csupa-csupa élet legényke, akivel néha nehéz, de aki nélkül már nem alkotnánk ilyen kerek egészt! :)

Nagymama itt járt :)






Hétfőn meglátogatott minket Anyukám, és párja, Béla. Ez azért nagy dolog, mert Vas megyéből utaztak föl, szóval nem épp a szomszédból jöttek... sajnos csak másnapig tudtak maradni, de ettől még nagyon örültünk nekik!

Nándor ránézésre imádja a nagyanyját, hihetetlen erőket vet be mindig, mikor itt van, hogy lenyűgözze. :D Most is produkálta magát, dumált, sikongatott, táncolt, pörgött-forgott, bemutatta minden játékát neki! jó volt nézni! :)
És Bélának is imponálni szeretett volna, az tuti, mert máskülönben miért hordott volna oda hozzá egy nagy halom szaloncukrot??! :D (Arról nem is beszélve, hogy a nevén szólította!)

Nagymama fotózott egy csomót, képei közül párat felteszek.



Anyu, köszönünk mindent! És békés, boldog karácsonyt kívánunk nektek!
(És persze minden kedves olvasónknak is! :) )

2009. december 16., szerda

Ó!






Ez Nándor nyelvén a hó. :)
Bizony-bizony, ma végre megélhettük az idei tél első igazi havazását, sikerült még délelőtt úgy lemennünk, hogy a sűrű hóesésben sétálhassunk! Nándinak már sokat mutogattam a Téli böngészőben a havat, de most, hogy végre testközelben találkozott vele, azért nagyon csodálkozott. :D Mi ez a hideg, ragadós, fehér dolog, amin ennyire furcsa a járás, és amit nem lehet csak úgy leporolni a kesztyűről??!
Szóval kissé meg volt illetődve mai kintlétünk kezdetén a gyermek. Először csak kézben akart lenni, aztán szép lassan megbarátkozott a dologgal, és a téren lekéretőzött. Itt találkoztunk Dórival és Bálinttal, meg az őket kísérő anyukákkal, s míg a gyerkők a hóval ismerkedtek, mi békésen trécseltünk. Aztán egyszer csak Anna, Bálint anyukája látván a behavazott teret gondolt egyet, és felfutott a szánkójukért. Jó ötlet volt! A három gyermek élete első szánkózását élhette át! :) Dóri végig vigyorogta az akciót, Bálint és Nándi pedig nagy komolysággal vette tudomásul az új élményt.
Főképp Nándi... amint a képeken is látszik, igencsak meg volt rendülve, vagy ki tudja... lehet, hogy a szánkózás apró mozzanatait elemezte fejben fizikai szempontból? :)
(A képekért köszönet Dórianyunak!)

2009. december 14., hétfő

Hát ismét itt tartunk...

Idén is eljött a nagy készülődés, az izgatott várakozás, az ünnepi gondolatok ideje. Szeretem ezt a pár hetet. :)
Emlékszem, hogy tavaly megfogadtam, hogy idén előbb elkezdem kigondolni, előkészíteni az ajándékokat. Nos, ebből természetesen semmi nem lett. :D Annyit viszont változtatok a tavalyiakhoz képest, hogy idén szinte minden ajándékot én készítek. Igen, több vele a munka, de cserébe kevesebb az üzletbe járkálás (ami nem hiányzik kicsit sem!!), és így személyesebb tud lenni a dolog. Remélem, sikerül eltalálnom, ki minek örül.
Nándi ajándéka a nagy kivétel, ő ugyanis egy szobába való kis sátrat kap. Azért ezt, mert bárhol találkoztunk hasonlóval, ő mindig nagy lelkesedéssel vetette bele magát a sátorozásba. :D Gondoltam, biztos örülne egynek itthon is. Egyébként kb. mindene megvan, nehéz lenne neki bármit venni/készíteni, ami igazából hiányzik.
Egy másik változás a tavalyhoz képest, hogy a karácsonyfa-kérdéssel nem tudom, mi lesz. Visszaváltható élőfa, vagy műfa? Előbbi mellett szól, hogy él, hogy oxigént termel, hogy más érzést kelt az emberben... ellenben nem vagyok biztos benne, hogy valóban túléli-e az ünnepeket, volt már, akitől azt hallottam, hogy ezeknek a fácskáknak olyan minimális gyökérzetük van, hogy nem tudnak pár hónapnál tovább élni. Másik hátránya a szállítás - mivel nekünk nincs autónk, külön szervezkedés az ide -és visszaszállítást megoldani.
A műfa mellett szól, hogy elvileg csak egyszer veszi meg az ember, és sok évig állja a sarat. Semmi komoly cipekedés, könnyű felállítani. Viszont műanyag. :( (És ezzel azt hiszem, nagyjából mindent leírtam.)
Szóval dilemmázás ezerrel... párom meg rám hagyja a kérdést, miért is ne, végül is nem ám egy alig döntésképtelen dupla Mérleg vagyok. :D
És az utolsó dilemma: hogyan éli túl bármelyik típusú fa Nándort? :D
Hová állítsuk, mit tegyünk, hogy ne akarja majd minden áron ledönteni, megcibálni, megrágni, megmászni, meg minden ilyesmit, amire egy energikus, örökmozgó tipegő bármely pillanatban készen áll? Megjegyzem, a lakás kicsi, a nappaliban pedig egyedül az étkező asztal az a hely, ami elég magas ahhoz, hogy Nándi ne mássza meg két másodperc alatt.
Várom a nálunk tapasztaltabbak jó tanácsait. :)

És még pár



2009. december 13., vasárnap

Képekben mondom el - kis családunk mostanság :)





2009. december 1., kedd

Dokumentáció

Itt az idő ismét, hogy leírjam, összeszedjem, miféléket dumálgat ez a kislegény mostanában. Mert hogy be nem áll a szája, az tény!! :) Persze sokat halandzsázik, de egyre több mindent értünk ebből mi is.

Most azon szavakat írom le, amiket napi szinten használ.

Tehát...

ápá: apa
ájjá: anya
nem: nem
attó, aottó: autó, ajtó (mikor melyik)
baba: baba, gyerek
kaka: kaka, pisi
koko: kop-kop
áde, ádi: add ide
dzidzi: cici továbbra is :D
ámmá: alma
esső, esi: eső
eszi: étel
iszi: ital
ácci: hápci (köhögésre is mondja :D )
hittá: hinta
'tzzá: pizza, meg sokszor egyéb sütőben elkészítendő dolgok gyűjtőneve :)
oppá: hoppá
áppa: lámpa
azt-azt: azt (szeretném)
nyámm-nyámm: magáért beszél :D
vo-vo, vú-vú: kutya

Időnként egymás mellett is használja némelyiket, pl. "dzidzi áddííííí!!", vagy ma este "áddíííí tááá!" (add ide a teát).
Ha valamit kihagytam, majd pótlom, késő van már. :)

Gourmet

Kérem a tippeket, hogy vajon mely étel az, amiből egy ültében (na jó, álltában, jártában, rohantában :D ) a legtöbbet képes elfogyasztani Nándi újabban? Nos???
Nem, most nem a pizzáról van szó, hanem a kecskegomolyáról!! :)))
Tegnap vettem egy adaggal a helyi adventi vásár egyik háztáji tejtermékeket kínáló árusától, és este nekiálltam falatozgatni. Nándi épp a hátamon pihent, nem is gondoltam, hogy kérhet, mert sajtot eddig csak olvasztott állapotban csipegetett pizzáról, melegszendvicsről. Gyermekem azonban rácáfolt az előítéletemre, és hangosan jelezte igényét a finomságra! Némi gyanakvó méregetés után végül evett is pár falatot, én meg nyugtáztam, hogy oké, ezek szerint ilyesmivel is kínálhatom már.
No de ami ma volt!! Ebédidőben, egy nagy tányér sütőtök krémleves után elkezdtük ismét eszegetni a gomolyát, és ő vagy 10 dekát befalatozott szép csendben!! (Jól evő gyerkők szüleit kérem, ne mosolyogjanak meg nagyon, ez nálunk komoly mennyiség!)
Szóval jó ízlése van ennek a drágának. :)
(Apropó, drágaság... a kecskegomolya kilója 2200 Ft környékén van, de hát ha egyszer erre indult rá ez a kis gourmet? :D )

BuddhaFeszt

2009. november 25., szerda

"November utolsó péntekén még véletlenül se menj vásárolni. Kerüld legalább egy napig a boltokat, használd időd másra, fordítsd barátaidra, szeretteidre.

A nap legfontosab üzenete: a fogyasztás nem egyenlő a boldogsággal."
Innen származik az idézet és a kép.

Aktuális

Essen pár szó e blog főhőséről is végre! :)
Nándor jobban van. :) Mióta kapja a chamomillát, láztalan, és a hangulata is jobb. Éljen a homeopátia!!! :)))
Rosszulléte hátterében minden valószínűséggel a fogzás állt, ugyanis pár napja kidugta a fejét az egyik jobb felső őrlő, ma pedig ugyanaz bal oldalt. És további gyanús dudorokat érezni még az ínyén több helyen...
Egyszer ezen is túl leszünk, ugye?

2009. november 18., szerda

Beteg?

Nándi az utóbbi egy hét során lázas volt, szombatot leszámítva minden nap. Első pár nap nem mentünk orvoshoz, mivel csak este-éjjel jött elő a hőemelkedés, és egyébként kutya baja nem volt, hangulata a szokott, aktivitása szintén. Egyedül csak az volt gyanúgy, hogy a szokottnál is kevesebbet evett szilárt dolgokból.
Aztán vasárnap este ismét lázas lett, hányt is, és kedve sem volt az igazi... biza ennek már fele sem tréfa, hétfőn irány a gyermekorvos.
Aki megvizsgálta, belenézett a torkába (semmi), megnyomkodta a fülét (semmi), és jól kikérdezett minket. Összességében úgy tűnik, hogy valószínűleg a fogzás okozta a tüneteket. :O Dokinő szerint elég sok fogacska készülődik (ezt mondjuk érzem én is), ez okozhat lázat, idegességet, lazább székletet, alvási problémákról nem is beszélve... chamomilla ch 15-öt javasolt szedni Nándinak. Plusz biztos ami biztos, vizelettesztet is kért, hogy ha esetleg húgyúti fertőzés lenne, kiderüljön, de erre nem lát sok esélyt szerencsére. (Holnap lesz meg az eredmény.)
Tehát tegnap óta homeózunk, és nem tudom, ennek köszönhetően-e, de ma már nem volt lázas a drága, kedve is sokkal jobb, és jobban eszik. :)
Remélem, tényleg csak a fogacskák okozták a az utóbbi hét nehéz napjait...

Pizza ismét :)

Nos, ha már így áll a dolog, és fiunk tényleg pizzamán, akkor úgy döntöttem, hogy megpróbálom a dolgot még egészségesebben és kicsit olcsóbban megoldani. Az előző bejegyzésben említett spáros pizza valóban finom ugyan, de egyrészt fehér lisztből van, másrészt azért drágább, mint ha magamnak dobom össze... tehát ma nekifogtam, és kreáltam sajátot.
Sacc per kábé két maréknyi tönkölybúzát leőröltem a malommal (Anyu, köszi, imáááááádom!!), majd olívaolajjal, oregánóval, meg egy kevés sóval összegyúrtam, és hagytam egy órát pihenni a fűtőtesten. Ezután nagyon vékonyra nyújtottam, és mehetett rá a fűszeres paradicsomszósz, a zöldségek (mirelit), olívabogyó, és végül a reszelt pizza mozzarella. Nagyjából 20 percet sült, és egész frissen álltunk neki. (Nándor alig bírt magával, a sütő előtt kellett tartanom karban, hogy lássa, hogy tényleg 'tzza sül. :D )
Fotót mondjuk nem készítettem, de nagyon fincsi lett, el is fogyott hamar-gyorsan. (Szegény férjemnek még mutatóba sem hagytam egy szeletet, ezt bánom kicsit, de hát az étvágyammal elég nehezen bírok, na. :D )
Ígérem, nem lesz Tündér Nándor kalandjaiból gasztroblog, de gondoltam, megosztom a nagyérdeművel, hogy így is lehet, és hogy a gyors kaja nem feltétlenül egészségtelen. :)

2009. november 15., vasárnap

Szerinted mit jelent? :)

Nándor új kedvenc szava a következő verziókban hallható naponta többször: 'tzza, 'tzzá, 'pzza, 'pzzá. No, kitaláltad?
Iiiigen, a pizzáról van szó. :) Mert hogy ez lett a ded egyik kedvenc eledele. (Khm, csak nem miattunk?) Általában spáros biopizzát sütünk, ami vega, finom, és nem is túl drága, de bárhol eszünk pizzát, Nándi mindig nagy mennyiséggel lakmározik ebből a finomságból! (Értsd: 3 falatnál is többet. :D )
Ha itthon vagyunk, és látja az előkészületeket (úgy, mint mélyhűtőből pizza kivesz, sütő beindít), rögtön jön a szövegelés, és alig bírja kivárni a sülési időt, muszáj karba vennem, hogy lássa, ahogy készül a kedvence. :)
Mondjuk általánosságban is elmondható, hogy fiunk az olaszos ízek iránt vonzódik. A paradicsom minden formában nagy kedvenc, a pariszószos tésztákat is imádja. És az olívabogyót. (Másik kérdés, hogy mennyire meg lennénk lőve, ha ez nem így lenne, mert mi bizony ilyen ételekért vagyunk oda. :D )

Ha már étkezés a téma, lenaplózom a jelenlegi helyzetünket e téren. Szóval Nándi továbbra sem egy óriási zabagép, sőt. Még mindig az anyatej a fő tápláléka, ezt napi sokszor kéri, a "dzidzi" szinte bármikor jöhet! Amúgy húst és édességet leszámítva mindent eszik (ehet) már. Minden étkezésnél kínáljuk (meg azok között is gyümölccsel, kölesgolyóval), és többnyire csak pár falat fogy mindenből... reggelire alig gyűr le valamit, ebéd, ha ízlik, talán már jobban csúszik, vacsorára meg általában elsősorban paradicsomot eszik, meg a sajtot legeli le a melegszendvicsünk tetejéről.
Nem mondom, hogy néha nem fut át a fejemen, hogy ez a minimális mennyiség mire elég vajon... azzal nyugtatom magam ilyenkor, hogy legalább az a pár falat minőségi alapanyagokból van, meg hogy rá kell nézni a gyerekre, nem egy vékonyka. :) És amilyen erős!! Ma bevásárlás közben egymásra rakott, kenyérrel telepakolt műanyagládákat tologatott a földön, a kenyérpultos néni meg csak lesett. :D Kérdezte is, mivel etetjük ezt a gyermeket?
Hát kérem, pizzával és anyatejjel. :)))

2009. november 11., szerda

Mindenhol jó...





...de a legjobb az asztalon! :D

2009. november 8., vasárnap

2009. november 4., szerda

Ma este

Hogy ez a gyermek mi mindent összeköt már fejben! Nap, mint nap elámulunk ezen.

A következő történt úgy egy órája: Nándor szokásos "esti szertartását" űzte, azaz a nagyágy melletti éjjeli szekrény fiókját pakolgatta ki-be. Két pakolás között megfogta a közeli radiátort, ami épp fűtött, és jó forró volt. Első reakció: döbbent tekintet, kezét leste, majd a fűtőtestet. Ezután izgatott mutogatásba és magyarázásba kezdett ("áte! áte!"), majd elkezdte fújkálni a meleg radiátort. :D

(Újabban imád mindenfélét fújni, de nem csak úgy, random fújkál ám, hanem csupa olyasmit, aminek értelme is van, lásd meleg teát, ételt, furulyát, lufit. De ez a mai! Ezen lehidaltunk. :D )

2009. október 28., szerda

Környezettudatos blogjáték

Celesztinától vettem a kérdéseket, íme a válaszaim...

1. Írd össze, mire van szükséged!

Majdnem mindig sikerül összeírni, és előfordul időnként az is, hogy nem hagyom otthon a listát. :) Komolyra fordítva a szót, van mit javítanom e téren a hozzáállásomon, sajnos gyakran előfordul, hogy nagyobb csomaggal térek haza a piacról/boltból, mint terveztem. Ez ugyan sokszor úgy jön össze, hogy eszembe jut, mi hiányzik még a háztartásból, de megesik az is, hogy elcsábulok, mondjuk valami finom édesség, vagy ilyesmi miatt.

2
. Menj piacra, vagy a helyi boltba!

Ezt könnyű betartani, szinte mindig a piacon, az ottani bioboltban, vagy a közeli boltban vásárolok. Igazából mindennek megvan a maga bevált lelőhelye, tecsóba, ósanba mondjuk sosem megyünk, mert szinte minden megszerezhető a közeli boltból/bioboltból/kedvenc drogériánkból.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!

Ez mindig így történik, a helyes lll és NBH logós pamuttatyóim mindig velem vannak bevetésre várva, plusz jobb esetben egy-két nejlonzacskó is, hisz néha ezekre is szükség van. Furcsa számomra a boltosok, piacos eladók hozzáállása a zacsi-kérdéshez: sokszor alig bírom lebeszélni őket arról, hogy mindenképp adjanak ingyen zacskót, szabályosan erőszakoskodnak, és nem is értik, miért nem kérem!

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!

Mivel nincs autónk, ez mindig így történik. Ja, bicajozunk is. :) Nem mondom, hogy néha, mikor sok kilót cipelek + hátamon gyerkőt, nem szeretném, hogy könnyebben jussunk haza, de összességében nem hiányzik az autó.

5. Vegyél helyi termékeket!

Igyekszem. Sok mindenben sikerül (őstermelői zöldség, stb.), sok mindenben meg nem. Például a drogériában jó áron kapható öko testápolási termékekhez hasonló nincs helyi, sőt, igazából magyar sem (már ami ilyen minőség, ennyi pénzért) :(
Arra mindig figyelek, hogy amennyire csak lehet, magyar termékeket vegyünk, akkor is, ha esetleg picit drágábbak, de hogy Mo.-on belül honnan jönnek a dolgok, azt nem mindig lehet kideríteni.
..

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!

Erre is nagyon figyelünk. Nem szoktuk megvenni az agyoncsomagolt termékeket, főképp nem, ha van alternatíva. Legjobban azt szeretem, ha az adott, minél kevésbé vaskos csomagolás is szelektálható anyagból készül.


7.
Kerüld a vegyszereket!

Nos, e téren elég jók vagyunk. Takarítás nagyobb része ecettel, szódabikarbonával, öko-mosogatószerrel, illóolajokkal történik. Mosáshoz mosószódát, öko-mosószert használok. Időnként bevetjük a domestos-t, de nem veszünk havonta új flakonnal, annyi biztos.
Testápolásban is igyekszünk betartani ezt a pontot, elég sok fajta kozmetikumot készítek saját kezűleg természetes alapanyagokból.

8. Vegyél idényzöldséget -és gyümölcsöt!


Mindig így teszünk. :)

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!


Kerülöm. :) Talán a wc-papír, a zsebkendő és a konyhai törlőpapír az, ami egyszer használatos fogyóeszköz itthon. Pelusokat mosom, azzal nem jár szemét.
Felesleges dolgokat nem szoktunk venni, erre nem nehéz odafigyelni. Mindig, mikor valamire felfigyelek, megkérdem magam, hogy tényleg szükségem van-e az adott dologra. E módszer sok fölösleges cucctól mentett már meg! :) Mondjuk szerencsére alapból sem szenvedek vásárlási mániától. Ha valamire tényleg szükség van, megyek és megveszem, de a kirakat nézegetés pl. nem az
én műfajom.

10. Olvasd el a címkét!


Mindig így teszek, szeretem tudni, mit tartalmaz egy termék, és ha nem értek meg egy-egy szót, hát utánaolvasok. Igazából nem szoktam mindenféle kacifántos összetételű mű-vackot venni, azaz ha egy mód van rá, természetes alternatívát keresek.
Mindemellett azért velem is megesik időnként, hogy elcsábulok erre-arra, mondjuk egy olyan csokira, amit nem vennék meg, ha végigbogarásznám, mi minden van benne... :D

Ezeken kívül igyekszem figyelni még egy sor dologra, úgy is, mint ne égessünk fölöslegesen lámpát sehol, ne menjen a számítógép, magnó üresjáratban, ne folyassak túl sok vizet, mikor nincs rá szükség, ne fűtsem agyon a lakást. Szelektíven gyűjtünk évek óta, szinte csak teli mosógéppel mosunk, igyekezünk amiből lehet, és ki tudjuk fizetni biót/környezetbarátot venni. Ruhából is inkább használtat veszünk, ha megoldható.
Most ennyi telik tőlünk... majd egyszer biztos több is fog, az én fejemben pl. már jó ideje ott figyel az ökoház. Többek között. ;)


2009. október 24., szombat

A kis zongoraművész

Hallgassátok csak ezeket a modern harmóniákat! ...ezeket az elvont dallamokat! :)))
Ha az ember szülei, nagyszülei mind zenetanárok, zeneértők, vagy legalábbis zeneszerető laikusok, nem csoda, hogy korán rákap a muzsikálás ízére!
A felvétel amúgy bátyáméknál készült az Őrségben. Lehet, hogy nekünk is kéne egy zongora? :D Csak hát 53 nm-ren hová...?

És még egy:)

Képek 2. adag





Őrségi képek






Íme az ígért képek első adagja. :)

Gondolatok...

Livus blogjáról vettem kölcsön e sorokat, szerintem elgondolkodtató ki iromány...

„Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a Földet. Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet, azt nem. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk. Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk. Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és sekélyes kapcsolatok időszaka. A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka. A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egy éjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, amelyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek. Olyan időszak ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban. Olyan időszak, amelyben a technika eljuttatja Hozzád ezt az írást, Te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerűen csak kitörlöd. Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.”

2009. október 20., kedd

Őrségben ismét

Ez évben utoljára ismét átutaztuk a fél országot, hogy láthassuk Anyukámékat. Induláskor igen bánatos volt az időjárás erre Budapesten; szürke ég, eső... gondolatban előre gyászoltam, hogy az Őrségnek lemaradunk a legszebb, őszi arcáról, ha ez így folytatódik. (Szerencsére tévedtem! :) )
Lefelé út elég hosszúra sikeredett a megkutyult közlekedési viszonyoknak köszönhetően, elég erről annyi, hogy vagy 6 órát vonatoztunk. Mindezt egy örökmozgó kiskölyökkel!! No mindegy, azt hiszem, megérte.
Nándi nagyon elemében volt az Őrségben!! Kedvére hajkurászhatta Anyum macskáit, kutyáit (már simogatni is tudja őket), és a folytonos pörgés, rokonlátogatás is bejött neki. Arról már nem is beszélve, hogy milyen jól érezte magát a nagymamájával, szuperül kijönnek, öröm volt nézni! :)
Sajnos túrázni most nem tudtunk, de azért a faluban való séta, játszóterezés a friss, tiszta levegőn is nyújtott élményeket! Az eső végig elkerülte a környéket, igaz, a reggelek elég csípősek voltak, de ezt nem bántuk nagyon, legalább nem kellett a házban ücsörögni.
Egyetlen bánatom, hogy a tervezett hazajövetelt egy nappal előrébb kellett hozni a vasutas sztrájk miatt. Pedig milyen jó lett volna még egy nap... sebaj, majd legközelebb. Addig is örüljön az ember annak, ami jutott! :)
Képeket még nem tudtam válogatni, de hamarosan azokkal is jövök.

Megjegyzés az előző bejegyzéshez: Anyukámnak volt elfekvőben egy házi malma, amiről én nem tudtam. Mikor meghallotta, hogy ilyenre vágyom, rögtön felajánlotta. Hálás vagyok neki ezért (is)! Remélem, jól fog szolgálni nálunk a masina. :)

2009. október 9., péntek

Kívánságlista ;)

Kedves Rokonaink!

Amint azt tudjátok, hamarosan itt van Nándi névnapja, meg az én szülinapom. Mivel nem szeretnénk begyűjteni egy adag olyan játékot, vagy egyéb tárgyat, amivel aztán úgysem kezdünk semmit, inkább leírom, mi az, amire vágyunk. Csak miheztartás végett. ;)

Szóval Nándinak fajátékokat vadászunk első sorban. Például építőkockás játékot, vagy "kézi számolót" (tudjátok, amin gyöngyöket lehet húzogatni), vagy gurulós cuccokat, lényeg, hogy a dolog vagy izgalmasan mozgatható, vagy kreatív legyen.

Én pedig házi malomra vágyom, http://www.ketezeregy.hu/malmok/keem.html --- az elektromos malmok közül KoMo Fibidus 21-esre (sajnos nincs közvetlen link, bocsi).
Hogy a kenyérhez, amit itthon megsütök, frissen őrölt, illatos lisztet használhassak, és ezáltal még finomabb, egészségesebb lehessen a mindennapi betevő falat. :)
Erre gyűjtenék most, ehhez várom a segítséget!

2009. október 4., vasárnap

Vadak között jártunk :)

Mai kirándulásunk a Budai hegyekben a következőképp nézett ki: Normafáról indultunk, és egy nem túl hosszú túrával Budakeszin kötöttünk ki, az ottani vadasparkban.
Nándi eleinte elég erősen tiltakozott a bemenetel ellen (nem csoda, szép nagy tömeg volt), de hamar akklimatizálódott, és onnantól nagyon élvezte a programot. :)
Kedvenc állatai megtekintési sorrendben:
nyest,
mosómedvék,
farkasok (akiket fiunk hangos "vú-vú"-val üdvözölt ((ez amolyan Nándi féle ugatás)) és akik mellől alig lehetett elhurcolni a kutyarajongó dedet),
gólyák (Nándi: "go-go"),
patkányok (üvegen át láttuk őket, ahogy rohangáltak egy "konyhában", na őket imádta Nándi, folyamatos fülig érő vigyorral bámult),
fabagoly :) ("bagogo"),
valamint az őzikék a simogatóban- egyikük meglepően szelíd volt, még gyermekünk hangos örömkitörései sem rémisztették el, hagyta magát megsimogatni, tök aranyos volt. (Párom e ponton hangosan elmélázott azon, hogy ő még életében nem simogatott őzikét, ez a gyermek meg már 15 hónaposan, na igen, nincs rossz dolga a drágának, az tuti. :) )
Aztán a sok érdekességtől és rohangálástól kifáradt Nándi apja hátán kötött ki, és miután pár pillantást vetettünk a bölényekre, vaddisznókra és dámszarvasokra, kifelé indultunk a vadasparkból.
Szuper jól éreztük magunkat!! Én mondjuk abszolút nem rajongok az állatkertért, és ennek a parknak is volt olyan része, ami hááááát... nem annyira jött be, de összességében tényleg megérte elmenni, mindannyian kaptunk egy adag élményt a mai napon!
Nándorunkról pedig továbbra is elmondható, hogy nagy természet- és állatbarát, legnagyobb örömünkre!

2009. szeptember 29., kedd

Babahordozó hét összefoglaló







Lement a NBH, csak röviden írok, a többit a képek elmondják. :) (Önző módon csak minket ábrázolókat válogattam, de hát rólunk szól ez a blog, nem? :) )
Szóval rengeteg érdeklődő volt, sok-sok mamami, sok kengurus, akik így lehetőséget kaptak, hogy kipróbáljanak jobb hordozóeszközöket, meg aminek külön örülök, hogy nagyon sok pocakos kismama is jött, és kötözött! :))) Hordozós tanácsadóként véééégre kielégíthettem valamelyest a bennem tomboló segíteni akarást, szuper érzés volt látni az elégedett, boldog anyákat és babákat!!
Nándi többnyire Apával volt, mikor én tanácsadtam (Neki ismét ezer köszönet ezért ((is)) ! ), a tömeg nem zavarta, sőőőt! Végre olyan mozgalmas napjai voltak, amilyenre mindig vágyakozik. :)
Csodás hét volt, már most várom a 2010-eset!
A képekért köszönet Melindának és Eszternek!

2009. szeptember 22., kedd

Hordozós divatbemutató



Tegnap, azaz hétfő délután volt az idei NBH számunkra első olyan izgalmas programja, amin részt vettünk.
A helyszín, a Kesztyűgyár sokkal tágasabb bár, mint a tavalyi, de még így is alig fértünk el a sok-sok hordozó szülővel, babával, kíváncsi látogatóval!! :) Annyira inspiráló volt! Igaz, a nagy meleg és a tömeg miatt nehéz volt szusszanásnyi levegőhöz jutni, de a hangulat tényleg kárpótolt minket ezért.
A divatbemutató elég pörgősre sikeredett, Nándit háromszor is végigvittük a közönség előtt, csücsült kétféle kendőben és mei taiban is... amennyire lehetett, jól bírta. Hazafelé úton is pörgött még, pedig azt hittem, el fog aludni a sok fáradságos munka után. :)
Két képet hozok mutatóba, külön figyelmet érdemel párom jelmeze. ;)

2009. szeptember 19., szombat

09.09.13. képekben





Ismét a Pilisben túráztunk - már a múlt hétvégén. Dobogókőről indultunk, Pilisszentkeresztre érkeztünk, és ellátogattunk a Szentkúthoz, valamint a szurdokba is. Gyönyörű helyeken jártunk ismét, csodás élményekkel gazdagodtunk! :)
De ezúttal beszéljenek inkább a képek.

2009. szeptember 17., csütörtök

Anya megszakad

Na jó, azért még nem, de igen nehéz már ez a gyerek!!
Ma nagyjából 3 órát hordoztam háton majdnem egybefüggően, mert ide-oda mászkáltam a városban, és hazafelé jövet mindenhová kívántam már Nándit, csak nem a hátam közepére. :D Hogy őszinte legyek, nem tudom, pontosan hány kilós a csöppségem, de valahogy 10 körül lehet... és semmit nem érzek a hordozásból 1-másfél óra alatt, de naphosszat már nem bírnám. (Pedig lehet, hogy lesz majd olyan is, mondjuk ha netán megbetegszik, vagy ilyesmi.)
Mindenesetre jól kitalálta a természet, hogy egy ekkora gyerek már inkább mozog egész nap, és nem igényli sok órában, hogy az anyján/apján lógjon!
(((Azért nagyon várom ám, hogy majd egyszer megint egy picuri babát cipelgethessek kendőben egész nap. :) )))

2009. szeptember 12., szombat

Egy este Apa nélkül

Ma délután Apa leutazott vidékre, hogy részt vegyen egy éjjeli teljesítménytúrán. Pár évvel ezelőtt együtt voltunk rajta, ez az ún. Ember a gáton, ami arról szól, hogy esti indulással lehet megtenni a Tisza gátján egy adott távot bringán, vagy gyalog. Tök izgalmas dolog, nem volt szívem azt mondani neki, hogy ne menjen. (Persze ebben sokat segített a holnapra beígért Pilis-túra. ;) )
Szóval ma délutántól holnap reggelig édes kettesben vagyunk Nándorral. Eddig hibátlanul megy a dolog. :) Délután meglátogattuk Misi nagybátyámat, ami Nándinak mostanság szuper program, tekintve, hogy a kedves rokon egy sok-sok növénnyel beültetett kertes házban lakik.
Míg én beszélgettem, kicsi fiam boldogan mászkált a zöldben, nagyokat kiáltva üldözte a cicákat, vagy épp tágra nyitott szemekkel figyelte a szőlő préselésének érdekes folyamatát.
Közben talált egy fáról lepotyogott almát, amit együtt szépen megeszegettünk, és a préselésből megmaradt szőlőből is jócskán szemezett.
Nagyjából fél hatra értünk haza, hatkor már a jó levegőn elpilledt kis felfedező bealudt szopi közben. Nos, kisebb megszakításokkal azóta nyomja. ;) Nekem így volt időm meggyúrni és megsütni a holnapi kenyeret, elmosogatni, söprögetni, mosdani, olvasni, pihenni. Nándor ma este igencsak felhasználó barát üzemmódban működik!! :D Csupán a fürdés maradt ki, meg az éjjeli pelus ráadásakor volt egy perc sírás, más izgalomról tényleg nem számolhatok be.
No nem mondom, hogy Apa nem hiányzik, de talán túléljük az éjszakát. ;)
És holnap túra!!

2009. szeptember 11., péntek

Igény szerinti szoptatás


Mit is takar valójában ez a meghatározás? Szerintem ez nem egy egyszerű kérdés, 10 anyából 10 mást válaszolna, ha megkérdeznék. E cikkben olvasható, mit gondol a La Leche Liga a dologról, én elég mérvadónak tartom ezt a vélekedést.
Most viszont a saját tapasztalataimat szeretném leírni, hogy nyoma legyen a fejemben kavargó gondolatoknak, hogy összegezzem őket kicsit.
Nándit majd' 15 hónapja szoptatom igény szerint, jelenleg is igen fontos része a táplálkozásának az anyatej.
Nézzük csak az elejéről!
Abban már várandósan is egészen biztos voltam, hogy szoptatni akarok, ameddig csak tudok, de sajnos az igény szerinti szoptatásról nem sikerült eleget olvasnom. Bizonyára nem megfelelő könyvek, újságok, cikkek kerültek a kezembe, és részben ezek hatására Nándor életének első 1-2 hetében sajnos gyakran figyelgettem az órát, hogy mikor evett utoljára, és "jajjj, várjuk ki a 2 órát, mert különben biztos megfájdul a hasa" , stb. ... szegénykém szeretett volna sokkal többször cicin lenni, de nekem kellett némi idő, hogy az "okos tanácsok" helyett végre az ösztöneimre, a szívemre merjek hallgatni. Hála az égnek, csak két hét volt, utána észre tértem, és onnantól fogva -ahogy mondani szokás- minden nyikkre mellre tettem Nándit, bármilyen környezetben. A kétkedő hangokat igyekeztem kiiktatni, szerencsére a férjem mellettem állt ebben, sőt, időnként ő szólt, hogy biztos cicit akar már a ded. :) Nándi tényleg nagyon sokszor kívánta a szopit, és én egyre kevésbé figyeltem az órát, hisz a gyermekem jelzése fontosabb volt az eltelt időnél. És az egész annyira természetesen, harmonikusan működött! Sokkal kevesebbet sírt a drága, nem lett hasfájósabb attól, hogy "össze-vissza" szopizott, semmi egyéb káros mellékhatást nem észleltünk. Szépen gyarapodott, egészséges volt! És tényleg nem csak a nutritív része volt lényeges a dolognak, sokszor meg tudtam nyugtatni egy-egy rövid szopival. (Persze azért olyan is volt, hogy visszautasította!)
Mondjuk könnyítette a dolgomat az igény szerinti szopi terén az együtt alvás is, hisz így éjjelente egy moccanás, nyikkanás után magam mellé húztam a fiam, és így hamarosan ismét mindketten álomba tudtunk merülni. Sokkal-sokkal nehezebb lett volna másik szobába átjárni szoptatni, de még ágyból kikelni, és kiságyhoz botorkálni is. És még valami: így Nándinak még sírnia sem kellett, mikor megébredt!
Nap közben is flottul ment minden - nem kellett valamiféle komoly napirendhez igazodni, 3 óránkénti evésre hazaérni, vagy ilyesmi, mert bárhol válaszolni tudtam Nándi igényeire. (Ebben a hordozás is sokat segített! Pl. a kendő a diszkrét szoptatásban.)
Aztán ahogy Nándor cseperedett, szépen lassan eljött az az idő, hogy minden sírásra nem kért már cicit, elég lett egy-egy ölelés, simogatás is, hogy megnyugodjon. Ezzel párhuzamosan viszont egyre inkább önkiszolgáló lett; ha szopizni akart, jött, és elkezdte rángatni a pólómat, melltartómat. Bizony, így már nehéz lett volna félreérteni az igényét! :D
A hozzátáplálás nem változtatott sokat a dolgokon, attól, hogy elkezdett ezt-azt eszegetni, ugyanolyan gyakran kért tejcit is. Máig nem viszi túlzásba a szilárd étellel való táplálkozást, de ez nem aggaszt, nyilván többet enne, ha arra lenne szüksége.
Persze időről időre megkaptam/megkapom, hogy "ekkora gyerek már 3-4 óránként kéne egyen (sic!)" , stb. Milyen jogon várhatnám el a gyerekemtől, hogy órára pontosan éhezzen meg, vágyjon közelségre, összebújásra?? Nem is értem... (arról nem beszélve, hogy a ritka szoptatás nem éppen kedvez a tejtermelésnek sem...)
Nem sokat foglalkoztam soha ezekkel a hangokkal, sokkal inkább törődtem a mi harmóniánkkal. Aki átélt már hasonlót, tudja milyen, mikor a szopizó baba szorosan, bizalommal telve bújik hozzá. Elmondhatatlan, leírhatatlan.
Vagy amikor cicivel a szájában vigyorog, vagy éppen kacarászik... vagy dolgát végezve elhajol, és elégedetten gurgulázik... ezek a pillanatok felejthetetlenek!!
És bár tény, hogy igény szerinti szoptatás mellett nem lehetek fél napokat távol a babámtól (nem mintha bármikor vágytam volna erre), de hiszem, hogy ez az 1-2-3 évnyi intenzív kötődés, amit -remélhetőleg- nyújtani tudok neki, meghatározó egész életére nézve.

2009. szeptember 10., csütörtök

Perspektíva

Ezt meg kell mutassam... íme egy kisfilm arról, hogy mit lát a baba a gyermekkocsiból kukucskálva, és mit az anyukája hátáról. :)

Készülődünk...

... a babahordozó hétre. Nem csak én; Tibor is, mert valamennyi szabadságot kivesz majd ő is, hogy segíteni tudjon nekem Nándival pár alkalommal. (Előre köszönöm Neki ez úton is!! )
Jó sok dolgom lesz, hála az égnek. (Tavaly ki gondolta volna, hogy idén így alakul!) Beszélgetést tartok a reform babaétkezésről a 15. kerületben , Monorra utazom az ottani baba-mama klubba a hordozásról előadni, tanácsadó leszek a központi helyszínen és a 13. kerületben Ági és Vera mellett, ráadásul még a hordozós divatbemutatón is megmutatjuk magunkat! ;)
Nagy izgalommal és örömmel várom a hetet, készülődöm szellemileg és lelkileg; remélem, megfelelően tudok majd segíteni.

2009. szeptember 8., kedd

Munkamegosztás :)

A minap együtt teregettem a fiammal. :)
A dolog a következőképp festett: ő kezembe adogatta egyenként a ruhákat a lavórból, miközben szorgosan mondogatta, hogy "tesszé", én pedig elvettem, válaszoltam neki, hogy "köszi", és kiteregettem az adott darabot. Őt tök lelkessé tette, hogy segíthet, én meg teljesen odavoltam a boldogságtól, hogy milyen ügyes ez a drága gyerkő. :)

2009. szeptember 6., vasárnap

Előfordul...

...mostanában, hogy a szokásos kis környékünkön történő sétáinkhoz nem viszek semmilyen hordozóeszközt magunkkal. Hisz Nándor ügyesen és folyamatosan jár már, nagy igénye is van a mozgásra természetesen, így ha nem megyünk messzebbre, vagy nincs előre látható, konkrét dolgom (pl.vásárlás), nem kötöm föl. Bizony ez is egy nem könnyen emészthető változás, kimegyünk a házból, és nem feltétlenül hordozom a gyermeket... persze így időnként alaposan kitolok magammal, mert mondjuk kicsit messzebbre jutunk, Nándi elfárad, kézbe kívánkozik, és akkor aztán cipelhetem karban, ami az ő kb.10 kilójával már nem egy tartósan művelhető muri. :D
Gondolkodtam, hogy lehetne áthidalni ezt a problémát... és arra jutottam, hogy kipróbálom, hogy válik be a karikás kendő! Hisz ez egy igen praktikus, könnyedén használható eszköz, pont ideálisnak tűnik a ki-be kívánkozó tipegő igényeihez. Ha minden igaz, a jövő héten adom le az első Nandunkat átvarratni. Először kettényesik, majd két karikást varrnak belőle. Kíváncsi leszek, a gyakorlatban beválik-e, amit ilyen szépen kieszeltem... :)
Apropó, ha valakinek van e témában tapasztalata (tipegő hordozása), ossza meg velem, jó? :)

2009. augusztus 29., szombat

Így lovagol

Egy szép nap :)




Ma kirándulni voltunk a Pilisben családilag. :) Azaz felkerekedtünk reggel, délelőtt bevetettük magunkat az erdőbe, és estefelé értünk haza. Hogy mindeközben mi történt? Bizony sok minden!! Például még mielőtt elkezdtük volna a túrát, egy tisztáson találkoztunk egy kedves, szimpatikus német ajkú zenészúrral, aki skót dudához hasonlító hangszerén odakint gyakorolt. Kicsit beszélgettünk vele, mint kiderült, egy együttes tagja, mely magyaros és keleties elemeket vegyítő zenét játszik. És ő -bevallása szerint- azért fúj az erdő szélén, mert Szentendrén zavarná a szomszédokat. Mik vannak! :)
Aztán ahogy elindultunk az erdőben, pár száz méteren belül szedreshez értünk. Mondanom sem kell, hogy a menet némileg megakadt, mert muszáj volt lelegelnünk, amit elértünk. ;) Nándi jó sok szedret evett, sőt, még a szedéssel is megpróbálkozott. Igen lelkes volt, nem sok étel után láttam még ennyire kapkodni!
Amúgy többször letettük őt az erdőben, mert kifejezte erre való igényét. És tetszett neki a dolog! Ide-oda mendegélt, megtapogatta a különféle növényeket, fadarabokat és köveket cipelgetett, szóval elemében volt a legényke! Persze kicsit furcsállotta az egyenetlen talajt, de azt kell mondjam, egész jól boldogult vele. Igazából sokkal többet is ment volna két lábon, mint amennyit engedtük neki, de hát haza szerettünk volna érni még sötétedés előtt. :D (Igazából a beharangozott záporoktól is tartottunk, és okkal, mert el is értek miket. De nem volt probléma, jó kis találmány az esernyő! Ja, és megjegyzem, az erdő esőben is gyönyörű!)
A túra végeztével Szentendrén kötöttünk ki. Itt a Bükkös patak mentén sétáltunk egy darabon. Találtunk egy Bükkös park névre hallgató játszóteret, ahol ismét letettük Nándit. Hát, innen sem volt könnyű tovább indulni, mert gyermekünk igen szívesen marad volna sokkal tovább!
Végül csak elértük a Hév végállomását, ahonnan hazafelé vettük (volna) utunkat, előbb azonban betérünk Budakalászon abba az étterembe, ahol az esküvőnk utáni ebédet tartottuk. Bizony most sem csalódtunk a helyben, nagyon ízletes és laktató estebéddel pótolhattuk a sok séta közben elvesztett kalóriát! ;) És persze az emlékezés is melengető érzésekkel töltött el bennünket.
A napnak volt azonban egy igen különleges hozománya... méghozzá az, hogy Nándi a reggeli szopi után majd' hét órán keresztül nem kérte a cicit, mert annyira lefoglalta a sok izgalom, jövés-menés! (Itthon max két óránként jön oda hozzám ilyesfajta igényeivel.) Eszegetett szedret, szendvicsfalatkákat, ivott vizet, és amikor végül anyatejhez jutott, az is az én kezdeményezésemre történt. Úgy tűnik, kezd felnőni az én szopimániás gyermekem... nem mondom, hogy könnyű ezt felfogni. :D
Midenesetre nagyon szép nap volt ez a mai, kirándulni, együtt lenni továbbra is a legjobb dolgok egyike!

2009. augusztus 26., szerda

Nemzetközi Babahordozó Hét 2009


09. 20. vasárnap
16.00
A világ leghosszabb kendője – hordozókendőlánc az Erzsébet hídon

09. 21. hétfő
16.00 Dr. Bagdy Emőke pszichológus, a Nemzetközi Babahordozó Hét fővédnöke megnyitja a hetet
16.30 Színpompás hordozós divatbemutató
17.00 Pontos és fontos tények a babahordozásról – Ónodi Ágnes hordozási tanácsadó és dr. Mező Róbert ortopéd sebész

09. 22. kedd
10.00 A testközelség biológiája, a bőrkontaktus hatása a viselkedésre – Csóka Szilvia zoológus, viselkedéskutató és Csörgő Andi perinatális szaktanácsadó

09. 23. szerda
10.00
Babahordozás – ősi ösztönünk vagy múló hippi hóbort? – Szabó Vera hordozási tanácsadó

09. 24. csütörtök
10.00 Környezettudatos babagondozás és háztartás – Szilágyi László, a Humusz elnöke
11.30 Mosható pelenka a XXI. században – a „Mindent a mosható pelenkáról” című blog szerzői
Ezen a napon környezettudatos tippekkel vár az öko-tanácsadás!

09. 25. péntek
16.00 Ha én egy éjszakát végigalhatnék… – Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus, szoptatási tanácsadó

09. 26. szombat
10.00 Kenguru-módszer, koraszülött babák testközelben – dr. Schill Beáta neonatológus és Kepesné Kenderes Réka gyógytornász
11.30 őket is hordozzák, ők is hordoznak: ikrek, örökbefogadott, fogyatékkal élő hordozott babák és fogyatékkal élő hordozó szülők személyes élményei
14.00 A fejlesztési divatok buktatói – dr. Szvatkó Anna klinikai szakpszichológus
16.00 Koncert: Bognár Szilvia és Kovács Zoltán muzsikál

09. 27. vasárnap
14.00 Válassz egy meghitt beszélgetést!
– Szoptatás és hozzátáplálás – W. Ungváry Renáta szoptatási tanácsadó, újságíró;
– Gyermekorvosok a hordozásról és a mosható pelenkáról – dr. Lengyel Boglárka gyermekorvos;
– Pelenka nélküli babagondozás – Gyarmati Andrea, Szirka mamája;
– Egyedülálló anyák – Schimcsig Nóra gyakorló anya, dúla, a TAVAM társelnöke
15.00 Doki és Barnabás – Török György bábelőadása
16.00 Táncház: karikázás – Családi fonó • Ezen a napon tombolával és kézműveskedéssel is várunk!
Tombolasorsolás, izgalmas nyereményekkel! (kukkantsd meg őket itt!)

Minden nap:

- hordozós tanácsadás (hordozókendő tanfolyam-vezetőkkel)
- szoptatási tanácsadás (LLL és IBCLC szoptatási tanácsadókkal)
- fotókiállítás
- hordozós kisfilm
- zenés „hangulatkeltés” – közreműködik: Huzella Péter, Kardos Dániel, Vázsonyi János

Vásár:

- csütörtökön moshatópelenka-börze
- péntektől vasárnapig hordozóeszköz-börze
- egész héten könyvárusítás

Tudnivalók

Helyszín: Kesztyűgyár Közösségi Ház (Bp. VIII. kerület, Mátyás tér 15.)

Ha van kedved, találkozzunk minden nap a programok előtt fél órával a Blaha Lujza téren a szökőkútnál, és sétáljunk el együtt a Kesztyűgyárig!

A programokra a belépés díjtalan!

A hetet az Ölbebaba Egyesület és a TAVAM szervezi.

2009. augusztus 23., vasárnap

Életjel :)



Elhanyagoltam kissé a blogírást mostanában, jöttem pótolni.
Első pont, jó hírek: meggyógyult a kópé!! :))) Hála az égnek, hangulata és étvágya is a megszokottnak mondható mára, és a szájpenész is eltűnőfélben! Éljen-éljen, vártuk már nagyon!!!
Második pont: 14 hónapos lett Nándor!!! És gyönyörűen jár már - sokat, egybefüggően, gyorsan! Folyton cipel valamit, persze minél nehezebb, annál jobb, és lehetőleg mindkét kezében. :D (Időnként azért vannak szép esései, de ez van, ezzel jár, a legtöbbször nem veszi fel őket.) Mozgásigénye nagyon nagy, igyekszem minél többet kint lenni vele a szabadban, hogy kiélhesse.
Aztán ami nagyon jellemző még, hogy iszonyat dumás a legényke, a nap nagyobbik részében folyamatosan karattyol. És nem ám akárhogy: kifejezetten ránk nézve, hangját olykor-olykor megemelve, és egyre többször érthetően! Mostanság pl. elkezdte mondani a maga módján azt, hogy "tessék", és néha, hogy "köszi".
Amúgy a napok egyre csak múlnak, többnyire gyorsan és jókedvűen. Időnként persze fáradt és türelmetlen vagyok, amit persze gyermekem is megérez rögtön, és olyankor nehéz kettesben. De általában véve nem panaszkodhatom, mert Nándi annyira szeretnivaló, ügyes, okos fiúcska, hogy csak na. :) (Az meg, hogy adott esetben nagyon kínozza egy növekvő fogacska, vagy a hőség, nem az ő hibája...)
Apával amúgy egyre jobban elvannak; sokszor órákig időznek a játszótéren úgy, hogy én nem hiányzom a képből, ami nekem nagy öröm. És olyan vidám játékaik vannak itthon is, pár méter távolságból figyelni is élmény őket! Nándor mára nagyon apás lett!
Közös élményekből sincs hiányunk; ide-oda megyünk, bringázunk (legutóbb Szigetszentmiklósra tekertünk ki az ottani strandra), kirándulunk, kihasználjuk a jó időt. És néha itthon pihegünk, de ezzel sincs gond, erre is szükség van.
Hát így vagyunk mostanában. :)