2013. február 28., csütörtök

Terhesen

Nem rajongok ezért a szóért, a várandósat sokkal szebbnek érzem. :)
De be kell valljam, az utóbbi egy-két héten terhes lettem. Nem tudom, a baba nőtt-e nagyot, vagy csak én, minden esetre egyre nehezebbnek érzem magam. A pár héttel ezelőtti frissességem és (viszonylagos) fürgeségem már a múlté. Nehezen hajolok, lassabban menetelek, már háromszor is meggondolom, fölkeljek-e a székről...
Oké, végül is mit csodálkozom, ez már a harmadik trimeszter. Csak épp még vagy 13 hét hátra van, ami idő alatt továbbra is el kéne lássam magunkat valahogy. Jó, nem panaszkodom, mert amúgy semmi bajom, továbbra sem szúr, éget, fáj semmi, a hasam sem keményedik annyit, mint Hajnallal ez időtájt.
Csak kicsit zavar, hogy miközben én pörögnék a szokásos tempómban, a testem már lassanként visszafog.
Vajon eljött az ideje annak az (egyre fokozódó) befelé figyelésnek, ami a várandósság utolsó részének egyik fő feladata? S amit még ha nagyon akarok, sem tudok kikerülni?
Fura élmény lesz ez így tavasszal, amikor amúgy (végre!) minden a kifelé fordulásról fog szólni. :)
Másrészt meg tulajdonképpen teljesen helyén való a dolog, hiszen ez a baba is megérdemli, hogy figyeljek rá idebent is. (Gondolom, nem kell részleteznem, hogy két kinti gyermekünk mellett mennyi energiám maradt a várandósság mélyebb megélésére eddig... szegényem, csak nő a hasamban, mint a gomba, na majd idekint bepótoljuk. :) )

2013. február 7., csütörtök

Agyigó, agyigó, farsang, farsang! :)

Holnap sor kerül ovis életünk első farsangjára! :)
Nándort úgy tűnik, megihlették a január hónapban minden nap át- és megélt három királyos játékok, s ennek nyomán "piros király" szeretett volna lenni. Kívánsága szerint készítettük hát el az ezüst koronát, a szintén ezüst, csillagos távcsövet, és hála kedves szomszédunknak, Annának, még piros palástunk is lett. :)
Hozok két képet az esti főpróbáról. Nagyon tetszik neki mindhárom kellék, remélem, jól sikerül a holnap!


Alkotás

Mostanában nagyon szeretjük Nándorral (meg Hajnallal is egyre inkább) a kreatív foglalatoskodást. A festés volt a nagy kedvenc mindig is (mondjuk minden nap nem kerül elő), de nagyon sok ollózás, rajzolás, gyurmázás is hozzájön ehhez. Egyebek mellett. :)
Szóval tegnap és ma nagyon jót gyurmáztunk együtt! :)
Őszinte leszek: még nekem is nagy élmény volt a gyúrás! Szép, színes gyurmákat vettünk meg kaptunk, és ahogy kézbe vettük, már szárnyalt is a képzelet mindannyiunk részéről.
Nándor például sok-sok hóembert készített. Nem is akármilyeneket ám! Volt apa- és anyahóember, meg sok gyerekük, ja és mindannyian szoknyát hordtak. :D A végére voltak vagy tízen, jól mutattak nagyon! A legszebb látvány persze nem az elkészült hóember-tömeg volt, hanem a fiunk koncentrációja, amivel gyúrta őket. Teljesen belefedkezett a dolgába!
Hajnal első sorban darabolt; számára úgy tűnik a gyurma minél apróbb részecskékre szedése okoz örömet ebben a játékban.
Én meg nem annyira konkrét dolgokat készítettem, sokkal inkább csak élveztem az érzést, ahogy alakul az anyag a tenyeremben, nagyon erőteljes, elemi ls felszabadító volt ez így. Néha a legváratlanabb irányból kapjuk az olyan élményeket, amelyek emlékezetessé teszik végül a napot, nem? :)
Az alkotás végül vad almazabálásba fordult, és utána mindenki elégedetten hagyta el a terepet.





Hozok pár képet, hát ilyen volt, s még ilyenebb. :)

2013. február 1., péntek

Hát ilyenek vagyunk...

... kis pocakbérlőmmel a 24.héten. :)