2009. augusztus 29., szombat

Így lovagol

Egy szép nap :)




Ma kirándulni voltunk a Pilisben családilag. :) Azaz felkerekedtünk reggel, délelőtt bevetettük magunkat az erdőbe, és estefelé értünk haza. Hogy mindeközben mi történt? Bizony sok minden!! Például még mielőtt elkezdtük volna a túrát, egy tisztáson találkoztunk egy kedves, szimpatikus német ajkú zenészúrral, aki skót dudához hasonlító hangszerén odakint gyakorolt. Kicsit beszélgettünk vele, mint kiderült, egy együttes tagja, mely magyaros és keleties elemeket vegyítő zenét játszik. És ő -bevallása szerint- azért fúj az erdő szélén, mert Szentendrén zavarná a szomszédokat. Mik vannak! :)
Aztán ahogy elindultunk az erdőben, pár száz méteren belül szedreshez értünk. Mondanom sem kell, hogy a menet némileg megakadt, mert muszáj volt lelegelnünk, amit elértünk. ;) Nándi jó sok szedret evett, sőt, még a szedéssel is megpróbálkozott. Igen lelkes volt, nem sok étel után láttam még ennyire kapkodni!
Amúgy többször letettük őt az erdőben, mert kifejezte erre való igényét. És tetszett neki a dolog! Ide-oda mendegélt, megtapogatta a különféle növényeket, fadarabokat és köveket cipelgetett, szóval elemében volt a legényke! Persze kicsit furcsállotta az egyenetlen talajt, de azt kell mondjam, egész jól boldogult vele. Igazából sokkal többet is ment volna két lábon, mint amennyit engedtük neki, de hát haza szerettünk volna érni még sötétedés előtt. :D (Igazából a beharangozott záporoktól is tartottunk, és okkal, mert el is értek miket. De nem volt probléma, jó kis találmány az esernyő! Ja, és megjegyzem, az erdő esőben is gyönyörű!)
A túra végeztével Szentendrén kötöttünk ki. Itt a Bükkös patak mentén sétáltunk egy darabon. Találtunk egy Bükkös park névre hallgató játszóteret, ahol ismét letettük Nándit. Hát, innen sem volt könnyű tovább indulni, mert gyermekünk igen szívesen marad volna sokkal tovább!
Végül csak elértük a Hév végállomását, ahonnan hazafelé vettük (volna) utunkat, előbb azonban betérünk Budakalászon abba az étterembe, ahol az esküvőnk utáni ebédet tartottuk. Bizony most sem csalódtunk a helyben, nagyon ízletes és laktató estebéddel pótolhattuk a sok séta közben elvesztett kalóriát! ;) És persze az emlékezés is melengető érzésekkel töltött el bennünket.
A napnak volt azonban egy igen különleges hozománya... méghozzá az, hogy Nándi a reggeli szopi után majd' hét órán keresztül nem kérte a cicit, mert annyira lefoglalta a sok izgalom, jövés-menés! (Itthon max két óránként jön oda hozzám ilyesfajta igényeivel.) Eszegetett szedret, szendvicsfalatkákat, ivott vizet, és amikor végül anyatejhez jutott, az is az én kezdeményezésemre történt. Úgy tűnik, kezd felnőni az én szopimániás gyermekem... nem mondom, hogy könnyű ezt felfogni. :D
Midenesetre nagyon szép nap volt ez a mai, kirándulni, együtt lenni továbbra is a legjobb dolgok egyike!

2009. augusztus 26., szerda

Nemzetközi Babahordozó Hét 2009


09. 20. vasárnap
16.00
A világ leghosszabb kendője – hordozókendőlánc az Erzsébet hídon

09. 21. hétfő
16.00 Dr. Bagdy Emőke pszichológus, a Nemzetközi Babahordozó Hét fővédnöke megnyitja a hetet
16.30 Színpompás hordozós divatbemutató
17.00 Pontos és fontos tények a babahordozásról – Ónodi Ágnes hordozási tanácsadó és dr. Mező Róbert ortopéd sebész

09. 22. kedd
10.00 A testközelség biológiája, a bőrkontaktus hatása a viselkedésre – Csóka Szilvia zoológus, viselkedéskutató és Csörgő Andi perinatális szaktanácsadó

09. 23. szerda
10.00
Babahordozás – ősi ösztönünk vagy múló hippi hóbort? – Szabó Vera hordozási tanácsadó

09. 24. csütörtök
10.00 Környezettudatos babagondozás és háztartás – Szilágyi László, a Humusz elnöke
11.30 Mosható pelenka a XXI. században – a „Mindent a mosható pelenkáról” című blog szerzői
Ezen a napon környezettudatos tippekkel vár az öko-tanácsadás!

09. 25. péntek
16.00 Ha én egy éjszakát végigalhatnék… – Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus, szoptatási tanácsadó

09. 26. szombat
10.00 Kenguru-módszer, koraszülött babák testközelben – dr. Schill Beáta neonatológus és Kepesné Kenderes Réka gyógytornász
11.30 őket is hordozzák, ők is hordoznak: ikrek, örökbefogadott, fogyatékkal élő hordozott babák és fogyatékkal élő hordozó szülők személyes élményei
14.00 A fejlesztési divatok buktatói – dr. Szvatkó Anna klinikai szakpszichológus
16.00 Koncert: Bognár Szilvia és Kovács Zoltán muzsikál

09. 27. vasárnap
14.00 Válassz egy meghitt beszélgetést!
– Szoptatás és hozzátáplálás – W. Ungváry Renáta szoptatási tanácsadó, újságíró;
– Gyermekorvosok a hordozásról és a mosható pelenkáról – dr. Lengyel Boglárka gyermekorvos;
– Pelenka nélküli babagondozás – Gyarmati Andrea, Szirka mamája;
– Egyedülálló anyák – Schimcsig Nóra gyakorló anya, dúla, a TAVAM társelnöke
15.00 Doki és Barnabás – Török György bábelőadása
16.00 Táncház: karikázás – Családi fonó • Ezen a napon tombolával és kézműveskedéssel is várunk!
Tombolasorsolás, izgalmas nyereményekkel! (kukkantsd meg őket itt!)

Minden nap:

- hordozós tanácsadás (hordozókendő tanfolyam-vezetőkkel)
- szoptatási tanácsadás (LLL és IBCLC szoptatási tanácsadókkal)
- fotókiállítás
- hordozós kisfilm
- zenés „hangulatkeltés” – közreműködik: Huzella Péter, Kardos Dániel, Vázsonyi János

Vásár:

- csütörtökön moshatópelenka-börze
- péntektől vasárnapig hordozóeszköz-börze
- egész héten könyvárusítás

Tudnivalók

Helyszín: Kesztyűgyár Közösségi Ház (Bp. VIII. kerület, Mátyás tér 15.)

Ha van kedved, találkozzunk minden nap a programok előtt fél órával a Blaha Lujza téren a szökőkútnál, és sétáljunk el együtt a Kesztyűgyárig!

A programokra a belépés díjtalan!

A hetet az Ölbebaba Egyesület és a TAVAM szervezi.

2009. augusztus 23., vasárnap

Életjel :)



Elhanyagoltam kissé a blogírást mostanában, jöttem pótolni.
Első pont, jó hírek: meggyógyult a kópé!! :))) Hála az égnek, hangulata és étvágya is a megszokottnak mondható mára, és a szájpenész is eltűnőfélben! Éljen-éljen, vártuk már nagyon!!!
Második pont: 14 hónapos lett Nándor!!! És gyönyörűen jár már - sokat, egybefüggően, gyorsan! Folyton cipel valamit, persze minél nehezebb, annál jobb, és lehetőleg mindkét kezében. :D (Időnként azért vannak szép esései, de ez van, ezzel jár, a legtöbbször nem veszi fel őket.) Mozgásigénye nagyon nagy, igyekszem minél többet kint lenni vele a szabadban, hogy kiélhesse.
Aztán ami nagyon jellemző még, hogy iszonyat dumás a legényke, a nap nagyobbik részében folyamatosan karattyol. És nem ám akárhogy: kifejezetten ránk nézve, hangját olykor-olykor megemelve, és egyre többször érthetően! Mostanság pl. elkezdte mondani a maga módján azt, hogy "tessék", és néha, hogy "köszi".
Amúgy a napok egyre csak múlnak, többnyire gyorsan és jókedvűen. Időnként persze fáradt és türelmetlen vagyok, amit persze gyermekem is megérez rögtön, és olyankor nehéz kettesben. De általában véve nem panaszkodhatom, mert Nándi annyira szeretnivaló, ügyes, okos fiúcska, hogy csak na. :) (Az meg, hogy adott esetben nagyon kínozza egy növekvő fogacska, vagy a hőség, nem az ő hibája...)
Apával amúgy egyre jobban elvannak; sokszor órákig időznek a játszótéren úgy, hogy én nem hiányzom a képből, ami nekem nagy öröm. És olyan vidám játékaik vannak itthon is, pár méter távolságból figyelni is élmény őket! Nándor mára nagyon apás lett!
Közös élményekből sincs hiányunk; ide-oda megyünk, bringázunk (legutóbb Szigetszentmiklósra tekertünk ki az ottani strandra), kirándulunk, kihasználjuk a jó időt. És néha itthon pihegünk, de ezzel sincs gond, erre is szükség van.
Hát így vagyunk mostanában. :)

2009. augusztus 11., kedd

Mi kis kálváriánk...

Múlt héten kezdődött a dolog. Szerda délután melegnek éreztem picinyem fejét, megmértem hát a lázát. 37.6... ejjjha! Estére már 38 fok fölé emelkedett, ami persze elég ijesztően hatott, de mivel a kedve jó volt, aktivitása a szokásos, nem csillapítottam a lázat - végezze csak el a dolgát a természet! A láz mellé némi hasmenés is társult, de még ez sem nyugtalanított, gondoltam, szépen kitisztul legalább a nyavalya. (Szopizik rendesen, sokat, tehát a kiszáradás veszélye sem lebegett a fejünk felett.) Másnap is jó kedve volt, nap közben csak kicsi hőemelkedést mértem, de estére már a 39 fokot is elhagyta a hője, és elég nyugtalanul aludt (nyilván a magas láz miatt), így péntek délelőtt elmentem vele orvoshoz. Dokinéni azt mondta, a magas lázat leszámítva lehet ez mind fogzós tünet, végülis dudorodik-fehérlik is az ínye két helyen... no de azért megnézte a torkát. Észrevett egy fehér kis pöttyöt, amit ő tüszős-gennyes gócnak véleményezett, és antibiotikumot írt fel rá. Amellé meg bélbaktériumos készítményt, hasmenésre gyógyitalt, meg Cebion cseppet. A gyógyszertárban kisebb vagyont fizettem, de persze nyilván a gyermek egészsége a legelső!
Belekezdtünk tehát a kúrába, amit Nándi persze utált, de hát muszáj volt ugye... az antibiotikum megviselhette a gyomrát, mert akkor már egyáltalán nem evett semmit, csak cicizett egész nap. És éjjelente fájdalmas, sikítós sírásrohamai voltak, szerintem a hasát fájlalta. Nagyon sajnáltam szegényt, és ezek közben nem tudtam rajta segíteni semmivel. :( Láza szerencsére nem volt már a hétvégén.
Vasárnap viszont belepillantva a torkába sok-sok fehér pöttyöt láttam, és délután hányt is kétszer. Ennek fele se tréfa, irány a kórházi ügyelet.
Az ügyeletes doktornő Nándor torkába nézve erősen ingatni kezdte a fejét, hogy ugyan hogy nézhették tüszőnek az addigra szépen elterjedt szájpenészt???! (A magas láz+hasmenés kombó szerinte valószínűleg valami gasztroentero vírus miatt lehetett, de azzal szépen megküzdött a szervezete, láztalan volt már két napja ugyebár.)
Nem kicsit lettem ideges. Egy vagyont fizettünk egy hiábavaló kezelésért, de ami ennél sokkal rosszabb, hogy gyermekünk bélrendszerét tök feleslegesen bombáztuk napokon át az antibiotikummal. :(
Hétfőn homeopátiás gyermekorvost kerestünk meg, akitől azt is megtudhattuk, hogy az antibiotikum még hozzá is járult a szájpenész eldurvulásához. Hurrá. Kaptunk két fajta szert, szedni kell a bélflóra helyreállító cuccot, és kenegetni a száját boraxos oldattal.
A kezelés nem túl kellemes, sőt, tulajdonképp elég macerás, szegény Nándi mindenre gyanakszik már, amivel a szájához közelítek. Megértem őt. Az utóbbi napokban a hangulata sem az igazi, persze lehet a frontok, fogzás miatt is, de amiken átment... remélem, most már meggyógyul szegényem, és visszatalál a szokásos derűjéhez.
Mindemellett mérges és kiábrándult vagyok. Eddig sem volt nagy bizalmam a tünetkezelő, "modern" orvostudomány irányában, de ez! Nem foghatom fel, hogy lehet egy kezdődő szájpenészt gennyes tüszőnek nézni.
No mindegy, nem puffogok tovább... ezen is túl kellett essünk, első betegség, hja...
Kedves blogolvasók, ha gondoljátok, némi gyógyenergiát küldjetek felénk, jó? :)