2008. december 28., vasárnap

Polip


Nándor egy zörgős-csörgős, jól rágicsálható polipot kapott a nagynénjétől karácsonyra. Azt hiszem, ez szerelem - első rágásra. :)

2008. december 27., szombat

A mi kis karácsonyunk :)


Amint az már olvasható volt pár bejegyzéssel lejjebb, nem kicsit izgultam az idei karácsony miatt. Tervezgettem, vásároltam lelkesen a sütikhez, ennivalóhoz valókat, gondolatban a fát díszítettem... Természetesen a gyakorlatban kicsit másképp néztek ki a dolgok, mint az álmodozásaimban. :) Mivel 24-e előtt pár nappal lebetegedtem, a készülődést csak igen hiányosan és küzdelmesen tudtam befejezni. A sütik elkészítése is aznapra maradt, így már kissé idegesen és kapkodva tevékenykedtem - volna, ha Nándorunk nem akkor gondolta volna úgy, hogy csak azért sem elég most neki az apja. Szóval volt feszültség, nem is kevés. Végül eggyel kevesebb fajta süti készült a tervezettnél, és az ünnepi vacsora sem sikerült épp tökéletesre. No de sebaj. Sikerült még időben szépen feldíszíteni a fát, meg berendezni alá az ajándékokat, míg szeretteim édesdeden szunyókáltak, majd miután felébredtek, ajándékoztunk, aztán megettük a vacsorát, és besütiztünk. És azt hiszem, a hangulattal nem volt baj. :)
Nándor ajándékának egy része mondjuk nem karácsonyi meglepi volt, a krokodilos fürdetőkesztyűt még születése után nem sokkal kapta egy barátunktól. De mivel a csomagoláson álló felirat szerint hat hónapos kortól aktuális, gondoltuk, betesszük neki ezt is a fa alá. Láthatóan nagyon megtetszett neki a kroki, rögtön elkezdte a szájába gyömöszölni. A nemez kiscipő nem izgatta ennyire... kíváncsi leszek, mit szól majd a nagynénjétől kapott színes, csillogó, zörgős játékokhoz vasárnap.
Szóval ezt is túléltük, megvolt kis családunk első karácsonya. :) Tanulságok a jövőre nézve: 1.: (szinte) minden mindegy, csak egészség legyen, 2.: sokkal inkább előre dolgozni, mert a kapkodás megmérgezi az ember kedvét, 3.: a hangulat nem a sütik számán múlik. :) (Gondolom, sok újat mondtam ezekkel - de más másoktól hallani, meg megtapasztalni, no.)

2008. december 24., szerda

Az első falatok...


Nándor tegnap betöltötte földi életének 6. hónapját, így nekiugrottunk a kóstolgatásnak. Féléves szülinapján egy kevés bio-almalevet kapott. Pár kortyot lenyelt nagy fintorogva, aztán már elfordult, így feladtam. Nem úgy tűnt, mint aki nagyon rajong az új ízért. Sebaj, ma délelőtt új lelkesedéssel telve kínáltuk meg egy kis reszelt almával. Egy-két falatot rágcsált meg, majd köhögött, aztán köszönte, nem kért többet. Mi persze jól zavarba jöttünk: láthatóan érdekli mindenféle ennivaló, de a fini bio-alma nem ízlik? Szereztünk neki pár üveg pépes cuccot is, gondoltuk, kipróbáljuk az egyiket. Almás-áfonyás, szintén hiper-szuper bio-kaja, semmi cukor, csak az egészséges, finom gyümölcsök. Nos, kanálból ezt sem fogadta valami jól, így végül már az ujjunkat mártottuk a pépbe, és nyújtottuk finnyás kis szemünkfénye felé. Ez a módszer kicsit jobban bejött, néha mosolygott is egy-egy nyalás után. Sokat mondjuk így sem evett, de mi nem csüggedünk, meglátjuk, mit hoz a holnap! És a kosárban ott lapul még pár adag körte, krumpli, cékla, meg sütőtök, valami csak ízleni fög az uraságnak. :)

2008. december 23., kedd

Étteremben


Mióta Nándor megszületett, nem jártunk étteremben. Igazából sem időnk, sem kedvünk (no meg persze elszórnivaló pénzünk) nem volt a dologra, nem is beszélve az attól való félelemről, hogy fiunk hangos ordítással díjazná az ötletet. Majd' egy hete viszont bringás topiktalálka volt, amire szerettünk volna eljutni a rég nem látott társaság miatt. Így aztán legyőztem a félelmeket, és vagány rucikba öltözetett gyermekünkkel nekivágtam az étterem felé vezető útnak. Férjemmel félúton találkoztunk, és együtt léptünk be a társaságunk számára elkülönített, nemdohányzó helyiségbe. Belépőnk elég hatásosra sikeredett: az addig hangosan mulató emberek egyszerre mind minket bámultak, láthatóan nagyon tetszett nekik a hátibaba. :)
Nem maradtunk soká, csak nagyjából másfél órát. Taulság, hogy Nándorunk továbbra sem kedveli a kis, zárt helyen összezsúfolt tömeget, elég nyűgös volt szinte végig. (Leszámítva persze, amikor ettem, mert ez idő alatt tágra nyitott szemekkel bámulta az étkemet. ) Párommal felváltva szórakoztattuk, míg az egyikünk vele volt, a másik szocializálódhatott. :)
Nem bántam meg, hogy elmentünk, jó volt találkozni pár ismerős arccal a "múltból".

2008. december 13., szombat

Új(don)ságra éhezve


Nándorunkat úgy tűnik, egyre kevésbé elégíti ki a kizárólagos anyatejes táplálás. No nem a mennyiségre értem ezt, hisz tej van bőven, másik háromnak is elég lenne. Meg gyarapszik is rendesen a lurkó, ezzel sincs probléma. Épp csak az utóbbi hetekben szó szerint kinézi az étkeket a szánkból. Aranyos jeleneteknek vagyunk tanúi napról napra... például egyik hétvégi ebédnél ültünk az asztalnál egymással szemben párommal, Nándi a hátamon figyelt kendőben. Mi ettünk, ő pedig az ennivalónkat bámulva a levegőt rágta. :) De komolyan, szép ügyesen rágogatott, nagyjából minket utánozva. Aztán egyik este vacsoránál az apja ölében ült, miközben ettünk. Természetesen ismét megbabonázva figyelte párom szendvicsét, sőt, bele is nyúlt a tányérba. Ugyanígy "mászott bele" az én tányéromba is két napja, mikor épp brokkoli krémlevest ettem, és persze már tette volna a szájába a kezét. Minden érdekli, amit a szánk felé irányítunk. Ha nem vagyunk elég szemfülesek, a hozzátáplálást bizony már rég elkezdte volna magának a kis kópé! :) Pedig én eldöntöttem, hogy igenis kivárjuk a fél éves kort, addig nincs szüksége anyatejen kívül másra, a WHO ajánlása is egyértelműen így szól. Így még majdnem két hetünk van a kóstolgatás megkezdéséig, amit persze magyarázhatunk egyre kíváncsibb gyermekünknek!
És hogy hogy jön ide az újság? :) Nos, Nándi tegnap este új, minden eddiginél mulatságosabb játékot talált magának. Apja egy metro újságot olvasott az ágyban, ami igencsak megtetszett a fiunknak, és nagy igyekezettel kapkodott a színes papír felé. Férjem észlelte az érdeklődést, és elérhető távolságba tartotta az újságot. És ami ezután következett... ! Nándi vad kalimpálásba, ütögetésbe, cincálásba kezdett, mindezt olyan koncentrációval, amilyet még semmilyen játék irányában nem tanusított! Az újság csörgött-zörgött, váltotta az alakját, meg is értem, hogy nagyon izgalmas lehetett a dolog. :) Természetesen próbálta volna a szájába venni a lapokat, de mi résen voltunk (már amikor épp kiláttunk a fejünkből a kacagástól). Vagy negyed óráig foglalta le a játék, aztán már kezdett elég álmosnak látszani. Kézmosás következett, majd némi szopi segítségével végül álomországba utaztattam a drágát.

2008. december 8., hétfő

Új játék :)


Nándor tegnap az egyik pelenkázás közben rájött, hogy a lábai nem csak arra jók, hogy a térdeit megfogva lótuszülésbe vágja őket a levegőben. Felfedezte, hogy vannak talpai is, amiket jól meg lehet ragadni, valamint lábujjai, amelyek meg épp a szájába passzolnak. Észrevétele nagyon lekötötte, és addig nem nyugodott, amíg mindkét lábának ujjacskáit a szájában nem tudta. Mi pedig az apjával eközben nagyokat nevettünk, mert a koncentráció, amivel Nándor a maga elé kitűzött célt próbálta elérni, nos, elég vicces látványt nyújtott. :)

2008. december 4., csütörtök

Első és utolsó


Tegnap este elzarándokoltunk a Vörösmarty térre megnézni az idei karácsonyi vásárt. Nem akartunk sok mindent venni, igazándiból Nándinak kerestünk valami finom, meleg lábbelit, amiben nem fázik a lába hordozás közben. (Meg is találtuk az igazit ;), jó vastag nemezcipőcske.) Azért sikerült még beszerezni egy adag karácsonyfadísznek valót, szép és illatos szárított növényeket meg kagylókat. Aminek külön örültem, hogy mindeközben összefutottunk énekes barátnőmmel, Ágival és (szintén énekes) párjával, Barnával. Így volt alkalmam hallani egy keveset arról, hogy mi minden történik a Zeneakadémián, míg én itthon töltöm a halasztott félévet.
Ennyit a történésekről, jöhetnek a gondolatok. :)
Tegnap este ismét szembe kellett nézzek azzal a ténnyel, hogy az idei lesz az első karácsonyunk igazi családként. Eddigi életem során minden évben az Őrségben ünnepeltem nagycsaládi körben, mióta párommal együtt vagyunk, vele együtt. Ezeknek a Szentestéknek utánozhatatlanul meghitt hangulatuk volt, köszönhetően a vidám családi körnek, az együttlétnek, nevetésnek, szép ajándékoknak, és persze nem utolsó sorban Anyukám pompás főztjének. :) Nos, erről idén lemaradunk. Furcsa, de persze bizsergetően jó érzés, hogy immár új család vagyunk. Itthon ünnepelünk hármasban, és nyakamba zúdult a feladat, hogy ehhez megfelelő körülményeket és hangulatot varázsoljak. (Hogyan??? Segítséééég, erre nem vagyok felkészülve!! :D) Szóval nagy izgalomban töltöm már a napokat, lesem a leendő ajándékokat, gyűjtöm a sütirecepteket, és fejben próbálom összerakni a legszebb forgatókönyvet a december 24-ére.
És tegnap este, elnézve a sok kipakolt játékot, csillogó-villogó díszeket, az is eszembe jutott, hogy minden bizonnyal ez az utolsó olyan karácsonyi vásár-látogatásunk, amelyet viszonylagos nyugalomban töltünk el. Anélkül, hogy egy szélsebes tipegőt hajkurásznánk, és legalább ötvenszer elmondanánk, hogy "nem, ezt most nem vesszük meg". :)

2008. december 2., kedd

Merengés

Tegnap reggel Nándorral a hátamon zötykölődtem a villamoson. A jármű tele volt, ki-ki igyekezett a dolgára - munkába, iskolába, piacra. Előttem egy csinos, fiatal leányzó ült, talán egyetemista. Ő bámult kifelé az ablakon, én meg lopva le-lenéztem rá időnként.
És eszembe jutott, hogy nem olyan régen még én is az iskolába tartottam reggelente. És nekem is volt időm rá, hogy csinos megjelenést varázsoljak magamnak. Meg energiám és néha pénzem, hogy igényes ruhákat vásároljak az üzletekben. Barátnőimmel időnként eltöltöttünk egy-egy estét kedvenc teázónkban, ahol a földön csücsülve váltottuk meg a világot. :) És vizsgaidőszakban éjjel-nappal a füzetek, könyvek fölött görnyedeztem, mert nagyon fontosnak éreztem, hogy a jegyeim is azt tükrözzék, hogy van értelme ennek a pár évnek, amivel meghosszabbítom a gondtalan ifjúkort. Élményekkel teli, szép évek voltak, nem adnám őket semmiért. De nem sajnálom, hogy véget értek.
Mindig sejtettem, hogy imádni fogom a babázást, azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű meghozni az áldozatokat, amelyeket az új életem követel. Mert bármennyire is vagyok fáradt, ha sír, Nándort nem lehet letenni éjjel, mint a könyveket. És barátnőkkel is csak ritkán sikerül beszélni, teázót pedig nem is emlékszem, mikor láttam utoljára belülről. És persze sorolhatnám, hogy még mire nincs időm, módom, de minek? Mikor itt van ez a Kis Élet, aki olyan tiszta, őszinte szerelemmel tekint rám, hogy beleborzongok. Aki ha vidám, egyszerűen csak kacag; harsányan, csillogó szemekkel, tágra nyitott szájjal. Aki ha közelségre vágyik, hozzám bújik jó erősen, és bár nem tud még beszélni, ez többet mond a szavaknál.
Igen, tudom, patetikus vagyok. De egy első babás anyukának ez azt hiszem, hogy megbocsájtható. :)

2008. december 1., hétfő

Pelusok


A kisbabás körökben gyakorta felhozott témák közül egy másik a "mi van a pelusban" kérdéskör. Hát, amint azt egy vicces babás képeslap állítja, meglepetés mindig. :) Komolyra fordítva a szót, én nem annyira a tartalomról írnék most, hanem sokkal inkább magáról a pelusról. Jóval várandósságom előtt olvastam valamelyik öko-témákkal foglalkozó újságban egy cikket a mosható pelenkákról. Rögtön szimpatikusak lettek ezek a modern, egyszerűen használható textilek. Plusz rémisztő volt olvasni, hogy gyermekenként másfél tonna szemetet gyártunk az eldobható pelusokkal... Szóval el is döntöttem, hogy ha majd aktuális lesz, utána járok a dolognak. Megtörtént, és kiderült, hogy egészen megfizethető textilpelusok is léteznek, nem feltétlenül kell külföldről megrendelni a szépséges, ám méregdrága darabokat. A Nándor megszületése utáni hetekben épp elég volt belerázódni a sok új feladatba, nem ám még textilpelusokat mosni, így ekkor még eldobhatóztunk. De aztán elkezdtem használni a három próba-pelust, méghozzá a kezdeti bénázások után egész jó eredménnyel! Igaz, eleinte kicsit furán mutatott 4 kilós babánk fenekén a nagy csomag, de ehhez hamar hozzászoktunk. :) És a mosás sem bizonyult különösebben terhesnek, habár az tisztán látszott, hogy az ilyen ütős szennyeződésekkel a mosódió bizony nem bír el. :D
Tapasztalataink máig igen jók. Hátrányként igazából csak egy valamit tudok felhozni, méghozzá azt, hogy az eldobhatósnál gyakrabbi cserét igényel. Az előnyök többen vannak. Baleset például a textilpelussal nem nagyon ér minket, és Nándor popsija is pihe-puha, pirosságtól és kiütésektől mentes, szóval látszik, hogy nem műanyagba csomagoljuk. A készlet már behozta az árát. (Az, hogy ugye nem gyártunk tonnányi szemetet, szintén nem elhanyagolható tény.) Azt hiszem, nekem mindez megéri a ráfordított plusz időt és energiát.

Igéző tekintet

Súlyos kérdések, orvosok..

Kisbabás körökben állandó téma a súlygyarapodás, essék hát itt is pár szó erről.
Nándorunk az igény szerinti szoptatásnak köszönhetően igen szépen gyarapodik. Az első pár hónapban heti 250-300 grammokat szedett magára, aminek köszönhetően az akkori gyermekorvosunk rendszeresen terrorizált minket. Mert "hát nem beszéltük meg, hogy a heti 170- nél nem hízhat többet?"
(Khmmmm, ezt a gyermeknek mondja.)
3 hónaposan 6 kiló környékén jártunk, és ekkor aztán rendes fejmosást kaptam. Hogy már majdnem megkétszerezte a súlyát, és irgum-burgum, azt bizony csak fél évesen szabadna (sic!). És majd meglátom, mennyit ártok ezzel a fiamnak, mert micsoda túltáplált baba, és mindent ő fog először elkapni, meg tele lesz allergiákkal a durva fehérje-túladagolás miatt. (Anyatej-fehérjét túladagolni? Mi van??? :O)
Mindezeken felül érdeklődésemre, hogy mit tehetnék szerinte a "cél" érdekében, amivel nem éheztetem a fiam, megkaptam a választ, hogy egy "ennyire túltáplált" gyereket nem tudnék éheztetni. (??) És ne hagyjam 5 percnél tovább szopizni, hanem adjak neki cumit. Vagy higítsam a tejet vízzel. (???)
Új lakhelyünkkel új gyermekorvos is járt. 5 hónapos korában mérte le Nándort, aki ekkor már majd' 7 kiló nehéz volt. A doktornő jól megdicsért, hogy milyen szépen gyarapodik ez a gyermek, milyen erős, és gratulált, hogy még mindig csak és kizárólag anyatejet kap. :)
Micsoda egyetértés van az orvosi szakmában e témában, megáll az ész. Én mindenesetre továbbra sem higítom a tejet vízzel, és nem feddem meg mohó dedemet, ha netán 5 percnél hosszabb ideig csüng rajtam. Különben is, inkább kiélvezem a szoptatással töltött időt, mert egyszer majd fel kell hagyni vele, bár remélem, ez nem a közeljövőben történik meg. (Mondjuk ami azt illeti, Nándit mostanság nagyon izgatja minden, amit mi eszünk, de ez már más lapra tartozik.)

Késő nyári délutánok


Lassan vége felé járt már a nyár, így igyekeztük kihasználni az utolsó napokat-heteket. Este felé, mikorra már a forróság is csökkent valamelyest, ki mertem mozdulni Nándorral. Kendőbe kötöttem, és elvillamosoztunk a Városligetbe, ahol heti egyszer-kétszer randevúztunk Apával. Kerestünk magunknak egy-egy nyugodt környéket, plédre huppantunk, és beszélgettünk, eszegettünk, nézelődtünk. Egy alkalommal, mikor párom kezébe vette a fiunkat, Nándor tágra nyitott, csodálkozó szemekkel kezdte el lesni az eget. Amúgy mindenre kíváncsi volt, megnézte magának az embereket, kutyákat, fákat, füvet... de az ég, a felhők mindennél bámulatosabbnak hatottak.
Mit láthatott, amit mi nem? És mi miért nem szánunk rá gyakrabban némi időt, hogy felnézzünk a nagy kékségbe?

Kendőbe kötve


Már hónapokkal fiunk születés előtt megvettük neki a hordozókendőt, mert mindketten szimpatikusnak találtuk a babahordozásnak e módját. Először párom kötötte fel Nándort magára a képen látható bölcsőkötésbe, amit ilyen pici (kb.1 hetes) babának ajánlott a használati útmutató. Persze tanfolyamra is készültünk, de arra még várni kellett vagy egy hetet.
Nándor imádta a dolgot. :) Hamar megnyugodott, ha valami miatt épp nyűgös volt, és nagyokat aludt rajtunk. Akkor még tartottam tőle, hogy rendben lesz-e ez, nem szokik-e nagyon hozzá, hogy folyton rajtunk van, és a többi... Nos, hozzá szokott, nem kicsit. De ez nem baj, sőt. :)

Megérkezett végre!


Megfoghatatlan, hihetetlen élmény volt a születésed. Befelé figyelés, fájdalom, koncentráció... tudtam, hogy Te is dolgozol, és reméltem, hogy nem fárad el egyikünk sem túl korán. Amikor kibújtál, hirtelen megszűntek a gyötrő testi érzések, és már csak Te voltál. Rögtön a hasamra raktak. Síkos, meleg bőrödet éreztem az enyémen, és ez szebb volt, mint bármi, amit addig tapasztaltam. Apád szemében nagy-nagy öröm, Ő is sokat segített az elmúlt órákban.
Köszöntünk idelent, Nándor!

Anya hasában (még) kerek a világ


Boldogságos, gyönyörű és harmonikus várandósságom a vége felé járt már. A 40.hetet tapostuk... kis fájások, órát figyelget, minden nap izgalom: mikor bújik ki már végre ez a kis kópé? A Buddha-gyermek, akit annyira várunk... :) Elkészültek az utolsó(nak szánt) pocakfotók, megtörtént a Végső Nagytakarítás is, babaruhák, pelenkák, kiságy... minden a helyén. De a gyermek nem siette el. Anya hasában (még) kerek volt a világ neki, habár a júniusi forróságban én ezt már csöppet sem gondoltam így.