2009. december 14., hétfő

Hát ismét itt tartunk...

Idén is eljött a nagy készülődés, az izgatott várakozás, az ünnepi gondolatok ideje. Szeretem ezt a pár hetet. :)
Emlékszem, hogy tavaly megfogadtam, hogy idén előbb elkezdem kigondolni, előkészíteni az ajándékokat. Nos, ebből természetesen semmi nem lett. :D Annyit viszont változtatok a tavalyiakhoz képest, hogy idén szinte minden ajándékot én készítek. Igen, több vele a munka, de cserébe kevesebb az üzletbe járkálás (ami nem hiányzik kicsit sem!!), és így személyesebb tud lenni a dolog. Remélem, sikerül eltalálnom, ki minek örül.
Nándi ajándéka a nagy kivétel, ő ugyanis egy szobába való kis sátrat kap. Azért ezt, mert bárhol találkoztunk hasonlóval, ő mindig nagy lelkesedéssel vetette bele magát a sátorozásba. :D Gondoltam, biztos örülne egynek itthon is. Egyébként kb. mindene megvan, nehéz lenne neki bármit venni/készíteni, ami igazából hiányzik.
Egy másik változás a tavalyhoz képest, hogy a karácsonyfa-kérdéssel nem tudom, mi lesz. Visszaváltható élőfa, vagy műfa? Előbbi mellett szól, hogy él, hogy oxigént termel, hogy más érzést kelt az emberben... ellenben nem vagyok biztos benne, hogy valóban túléli-e az ünnepeket, volt már, akitől azt hallottam, hogy ezeknek a fácskáknak olyan minimális gyökérzetük van, hogy nem tudnak pár hónapnál tovább élni. Másik hátránya a szállítás - mivel nekünk nincs autónk, külön szervezkedés az ide -és visszaszállítást megoldani.
A műfa mellett szól, hogy elvileg csak egyszer veszi meg az ember, és sok évig állja a sarat. Semmi komoly cipekedés, könnyű felállítani. Viszont műanyag. :( (És ezzel azt hiszem, nagyjából mindent leírtam.)
Szóval dilemmázás ezerrel... párom meg rám hagyja a kérdést, miért is ne, végül is nem ám egy alig döntésképtelen dupla Mérleg vagyok. :D
És az utolsó dilemma: hogyan éli túl bármelyik típusú fa Nándort? :D
Hová állítsuk, mit tegyünk, hogy ne akarja majd minden áron ledönteni, megcibálni, megrágni, megmászni, meg minden ilyesmit, amire egy energikus, örökmozgó tipegő bármely pillanatban készen áll? Megjegyzem, a lakás kicsi, a nappaliban pedig egyedül az étkező asztal az a hely, ami elég magas ahhoz, hogy Nándi ne mássza meg két másodperc alatt.
Várom a nálunk tapasztaltabbak jó tanácsait. :)

2 megjegyzés:

Celesztina írta...

Nekünk mű fánk van, asztalra állítjuk, úgyis vendégeskedünk majdnem végig az ünnepek alatt a rokonoknál -kis lakás előnye hogy ide úgysem férne senki ergo főznöm se kell :p meg hely sem nagy az asztalon -igaz kerek az asztalunk, ott el fog férni.
És én is készítgetek, szinén csúszásban vagyok, de ezen a héten dolgozom ezerrel! (Bár mi emelett pár apróságot venni is fogunk)
Ja és ötödik emelet, lift nélkül ezért is adott hogy ide igazi fenyő nem jön, hacsak a maga lábán nem ;-)

Nóri írta...

No igen, az asztal tűnik a legjobb megoldásnak, de a miénk tééényleg kicsi, attól tartok, fa mellett a tányéroknak nem jut majd hely. :D
Nálunk nem lesz nagy vendégjárás, így a főzés-sütés rám marad... de túléltük valahogy tavaly is, mondjuk akkor még többször aludt Nándi, így több időm volt mindenfélét tenni.