2011. december 19., hétfő

Pár soros

Hajnal menő csaj! :) Napi többször bepróbálkozik már a lépegetéssel, általában 2-3 lépésig jut, eddig 10 volt a maximum.

Anya meg dögrováson. Gyomor- és fejfájás, szédelgés, gyengeség... jájjj, nagyon utálom ilyenkor magam. Állítólag gyorsan lemegy ez a nyavalya, hát várom már a végét.

2011. december 8., csütörtök

Csatos hordozónk: Babbinka





Már mióta akartam egy bejegyzést (már nem is annyira) új hordozónkról, a Babbinkáról! Ő egy csatos kenguru, nagyjából ősz elejétől kezdve használom, és imádom! Igaz, a szövött kendő a szívem csücske továbbra is, de Babbinkánkak nagyon hálás vagyok kényelméért, gyors fel-le vehetőségéért, no meg azért is, hogy nem lóg le a földre belőle semmi. (Jelen évszakban ez nem utolsó szempont azért...) Ja, és annyira aranyosan néz ki! Igazán illik Hajnalhoz.

Kirándultunk a Budai hegyekben - pár kép





Fejlődünk


Hajnal vagy egy hete új mutatványt gyakorol irtó lelkesen: a guggolásból, kapaszkodás nélküli felállást! Annyira édes, ahogy erőlködik, kb.olyan hangokat ad ki, mint egy súlyemelő... aztán sikerül neki, néz ránk vigyorogva, és nagyon büszke magára. :D Mi örülünk neki, ő meg kacagva visszahuppan a földre. :D Meg kell zabálni!!
Nándor pedig egyre okosabb, ügyesebb, kedvesebb nagyfiú! Szinte mindent maga akar csinálni, kezdve minden ajtó (kulccsal!) nyitásától a mosogatásig, mindent!! Szabályosan megsértődik, ha segíteni merek, amikor nem kéne. Amikor meg mégis kell, mondjuk fáradt, akkor persze kéri. De ez elég ritka. :)
Hogy miket mond, az hihetetlen, olyan agya van, hogy kicsit félek, mi lesz itt pár év múlva??? :D
És aminek most a legjobban örülök: mintha lecsengőben lenne a tesóféltékenység is! Mostanában nagyon kedves, aranyos Hajnallal, sokszor igyekszik megnyugtatni, mikor sír, ölelgeti-puszilgatja, játszik vele, mutatványokkal szórakoztatja... szóval kedves, szerető bátyus. :)
Persze vannak sötétebb napjaink, de ezzel a két gyerekkel boldogság együtt élni, az nem vitás. :)

2011. december 5., hétfő

Mese

Nándornak sok fajta mesét olvasunk, s mostanság már Wass Albert is terítéken van. Szeretem ezeket a meséket, mert hihetetlenül gyönyörűek, szívhez szólóak, öröm őket olvasni. Most bemásolom ide azt, ami a minap nagyon megérintett.
Remélem, nektek is örömteli perceket ad. :)

Aranymadár

És most kisfiam, mielőtt éjszakába menne át az este, és egymásnak nyugodalmas jó éjszakát kívánnánk, elmondok még neked egy utolsó mesét. Nem is mesét: igaz történetet. Minthogy mindaz, amit eddig elmondottam neked, nem mese volt tulajdonképpen, hanem csupa valóságos, igaz történet. Mert való igaz, hogy él az erdő, élnek a fák és a virágok, s az állatok beszélnek egymással és a fákkal. Való igaz az is, hogy a vén Csönd bácsi mohaszakállában apró kicsi csigák mászkálnak, s az Angyalok Tisztását is meglelheted, valahol elbújva az erdők között. Igaz a történet a kék hegyekről is. Magad is rájössz erre még. Mind igaz. És most még figyelj utoljára jól ide!
Volt egyszer, nagyon régen, egy kisfiú. Ott élt valahol messze keleten, az erdők között. Egy kicsike országban, amelyikről ma már nem is tud senki, amelyiknek Erdélyország volt a neve.
Ez a kisfiú az erdőben lakott, egy kicsike házban a szüleivel együtt. Az erdő tanította meg látni, hallani, érezni. Játszótársai az őzek voltak, s a kis nyulak. Barátai a fák, virágok, pillangók.
Látó ember volt. Értette a fák beszédét, a patak csobogását. Időnként átment az Angyalok Tisztására, s az angyalok megtöltötték a szívét szeretettel, békességgel, jósággal és mindazzal, amit a Jóisten az embernek ajándékul adott.
De amikor a kisfiúból nagyfiú lett, érte jöttek a városból a Gyűjtő-emberek, és elvitték magukkal, hogy dolgozzék nekik. Elhurcolták messzire, nagy városok kőházai közé, és nem eresztették többé szabadon. Azután pedig megfogták a Rontóemberek, láthatatlan láncokkal megkötözték, hogy ameddig él, szolgáljon nekik.
Pedig odahaza várta az erdő. Várták a fák, az őzek és a pillangók. A visszhang, a patak, a csönd. A virágok és a madarak. Várták mind, hogy visszatérjen. De nem jött.
Telt az idő. A fák lombja kizöldült, s újra lehullott. Virágok nyíltak és elhervadtak. Vándormadarak jöttek, vándormadarak mentek … de a fiú nem jött vissza többet.
Mikor aztán már nagyon-nagyon sok idő eltelt, és a fák újra zöldek voltak, a rétek virágain pillangók kergetőztek, és a visszhang ott ült kék ruhájában a sziklákon, és versenyt dalolt a madarakkal: az Erdő elhatározta, hogy üzenetet küld érte. Előhívta legkisebb szolgáját , a fenyőillatú szellőt, és azt mondta neki:
- Eredj, szolgám, és keresd meg az én barátomat! Járd végig a völgyeket mind, s az emberek kőházait mind. S mondd meg neki: üzeni az Erdő, hogy hűs árnyékkal várnak rá a fák. Neki gyűjtik illatukat a virágok. Érte tanulják dalaikat a madarak. A patak régi meséket akar csobogni neki. Hívják az őzek és a nyúlfiak. Jöttét lesi az ösvény, hogy lába elé simuljon. Mondd, hogy jöjjön, siessen, várjuk! Érte üzen az Erdő!
Perdült a szellő s tovaszállt.
At Erdő pedig készült a fogadására. Friss záporral mosta tisztára a fák leveleit. Feldíszítette a virágokat. A madarak legszebb dalaikat gyakorolták. Az ösvény mohaszőnyeget terített magára. Az őz levitte fiait a mezőkig, hogy messziről láthassák jöttét.
Eltelt egy nap. El a második. A harmadik. Az Erdő várt. Negyednapra hazatért a Szellő. Fáradt volt és poros.
- Megtaláltad? – kérdezték feszülten a fák.
S a szellő felelt:
- Igen – mondta -, megtaláltam. Poros, piszkos kőházak rengetegében. Fáradt és szomorú.
- Jön? – kérdezte mindenki izgatottan.
A Szellő sóhajtott.
- Nem jöhet. Láthatatlan láncokkal kötözték meg. Nem jöhet.
Mind hallották a Szellő szavát, az egész erdő hallotta. A fák szomorúan lehajtották ágaikat. A Patak sírni kezdett. A virágok elsápadtak. A Csönd sóhajtott. Másnap szélnek eresztett az Erdő egy kis bolyhos felhőt.
- Eredj és mondd, hogy üzenem neki: ne hallgasson a Gyűjtő-emberekre, ne féljen a Rontó-emberektől, tépje szét a láthatatlan láncokat és jöjjön. Neki akar tetszeni a harmatcsepp a fűszálak hegyén. A pillangók betanulták új táncaikat. Mondd, hogy jöjjön, siessen! Hűvös az árnyék, illatos a pázsit. Harangvirágok köszöntik az estét. Az élet szép. Eredj!
Elszállt a felhő. S teltek a napok. Sok idő múlva tért meg. Tépetten, rongyosan, szürkén. S mondotta:
- Fájt a szíve, amikor meglátott, s könny volt a szemében. De a láncokat gonosz varázslat rakta rá, s nem bír velük. Kormos, szennyes kőrengetegben raboskodik. Nem jöhet.
Azzal a felhő sírni kezdett, és sírtak a fák, a virágok, a rétek. Szótlanok lettek a madarak, s az őz bánatosan elvezette fiait a legsötétebb katlan sűrűjébe.
Ekkor az Erdő Jó Szelleme ott fent az Angyalok Tisztásán elővett egy kis aranykalitkát, s az aranykalitkából kieresztett egy színarany madarat. Kezére ültette, s ezt mondta neki:
- Eredj hát te! Törd meg a rossz varázslatot, s hozd vissza őt közénk! Eredj!
Azzal föllendítette a levegőbe.
Az aranymadár szállt. Előtte járt a Szellő, s mutatta az utat. A fehér felhő kísérte fönt. Így értek el a városig. A Szellő megmutatta, melyik az ablaka. Az ablak előtt egy szomorú, satnya utcai fa állott. Az aranymadár felszállt a fa legtetejére. Megrázta tollait, és nagyot füttyentett. És abban a pillanatban kinyílott magától az ablak.
Az aranymadár tovább fütyölt. De olyan csodálatosan, hogy a fiú az ablakhoz szaladt, és csodálkozva nézett ki az utcára. Meglátta az aranymadarat a fa tetején. És abban a pillanatban, amikor meglátta, csodálatos szép varázslat történt. A láthatatlan láncok lehullottak róla.
A fiú csak állt az ablakban, nézte az aranymadarat, és hallgatta a füttyét, Aztán nevetni kezdett. De a szeméből a könnyek ömlöttek, lassan megtöltötték a szobát, kifolytak az utcára, végigfolytak az utca kövein, s amerre folytak, ragyogó tiszta ösvényt mostak végig a Gyűjtő-emberek és a Rontó-emberek között, varázslatos ösvényt, melyet nem léphetett át senki sem, akinek tisztátalan a szíve.
Az aranymadár még füttyentett egyet, majd megrázta a szárnyait, és felröppent a levegőbe. Keringett egyet és lassan szállani kezdett Keletnek.
A fiú pedig elindult utána, ujjongó szívvel és felszabadultan, a könnyek bűvös ösvényén vissza a régi otthonba.
Így történt, kisfiam, éppen így. Ha megnősz, a Gyűjtő-emberek téged is elvisznek maguk közé, s a Rontó-emberek rád bilincselik láthatatlan láncaikat, akkor egy szép napon magad is megtudod, hogy ez a mese az utolsó szóig igaz.
Mikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az otthoni erdő.
Először egy szellővel üzen, amelyik csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőszagából még alig érezhetsz valamit, s meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az Erdő, hogy hűs árnyékkal várnak rád a fák …
Illatukat neked gyűjtik a rét virágai … Hívnak az őzek és a nyúlfiak … a pillangók és a harmatcsepp a fűszál hegyén. Jöttödet lesi az ösvény… Jöjj, siess …
Fájva megdobban akkor a szíved. Torkodat fojtogatja a honvágy, és megtölt fájdalmas szomorúsággal. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok. A rossz emberek láncai.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kis bolyhos, fehér felhőt az égen. És tudni fogod, hogy újra üzen az otthoni erdő. És látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig. S végül meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod agától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó. Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosnak lábaid elé az idegen emberek között, és te elindulsz rajta Keletnek, mindig csak keletnek, amerre a sárgarigó hív.
Így.
És most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak már odakint.

(Wass Albert: Erdők könyve)


(Innen.)

2011. november 29., kedd

Videók még szeptemberről, mamával

Mama röpíti :)




Hajnal szintizik:




2011. november 20., vasárnap

Egy év :)

Hajnal tegnap töltötte be első életévét!
Ez alatt az egy év alatt minden nap ragyogást, vidámságot, hihetetlen mennyiségű szeretetet hozott az életünkbe, amiért nagyon hálás vagyok!
Mikor megszületett, egy pici angyal volt, annyira tiszta, ártatlan... mára azért látom, hogy Ő is nagy huncut lesz, és nagy öröm nézni, ahogy alakul a személyisége. :)

Kicsi lányom, minden nap tanítasz minket! Áldást jelentesz nekünk, köszönjük, hogy itt vagy velünk!
Nagyon boldog első születésnapot kívánunk Neked!!!


2011. november 10., csütörtök

Fogakról. időről, onállóságról

Hajnal nem véletlen volt olyan sokszor zaklatott mostanság; kibújt gyors egymásutánban két fogacskája is! Így már hat van neki összesen. És mintha a fogakkal párhuzamosan rohamosan fejlődne a kis személyisége is... igen sokat változott az utóbbi hetekben! Az ártatlan, örökké bájos kis tündérkéből mára egy cserfes, csalafinta, huncut vigyorú leányka lett! :)
És ahogy közeledik az első születésnapja, úgy gondolok egyre többet a születésére... hogy milyen volt az a nap, az az éjszaka, majd a hajnal... úgy átélném újra, percről percre az egész csodát!
Ott még (szerencsére ;) ) nem tartok, hogy maga a nagy pocak hiányozzon, de a szülés! Függő lettem, ez nem vitás.

Amit még le akartam írni: Nándor dackorszakának új fejezetét éljük. Minden eddiginél erőteljesebb most az önállósodásra való törekvése!! Egész nap résen kell legyek, nehogy megcsináljak helyette valamit, amire ő is képes, mert akkor nagyon megsértődik, vagy rosszabb esetben óóóóóriási sírásban tör ki. Persze nincs ezzel semmi gond, nyilván ennek most van itt az ideje, tökjó, hogy csomó új dolgot megtanul. Csak nem mindig veszem észre magam időben, mondjuk képes vagyok megnyomni a lift gombját, és akkor jajj nekünk. :D
Egyébként tényleg sok új dolog van mostanság. Amit nagyon vártam már, az az önálló(bb) öltözködés. Persze messze nem 100%-osan önállóan, de mondjuk a bugyit pl.tök ügyesen, egyedül veszi már föl. Meg a cipőt is. A többiben segítek.
Ja, és válogat ám!! Ez a póló nem jó, másik kell. Meg a nadrág sem mindegy, meg a sapka sem. :D

Főzésnél is ügyeskedik: pl. segít darabokra vágni a zöldségeket, kevergetni az ételt, gyúrni a tésztát. :)
És csomó egyéb téren is fejlődött, csak kicsit késő van már, én meg fáradt vagyok, így ezekről legközelebb írok majd.

2011. november 6., vasárnap

Erről-arról

Először is a mai napról: gyönyörű kirándulásunk volt délután az őszi erdőben! :)
A Budai-Hegységbe buszoztunk, majd egy Nándor-tempóban kb.20 perces sétával kikötöttünk az általunk "erdei játszótérnek" nevezett helyen. Itt aztán mindkét gyerek boldogan mászkált, ugrált, játszott, amíg csak hagytuk nekik. Gyönyörű napsütéses délután volt, az erdő varázslatos aranyszínű, imádom az ősznek ezt az arcát. :)
Mi Hajnallal fél öt előtt elindultunk vissza a városba jógázni, de Nándor és Tibor ott maradtak az erdőben. Szalonnát sütöttek, meg tüzeztek egy másik kisgyerekes családdal, akikkel ott találkoztak. Nándor természetesen oda és vissza volt a tábortű adta szórakozási lehetőségektől!
Szóval szép volt így együtt a természetben. :)

Aztán amiről még szerettem volna írni: Hajnal pár napja beújított, már ami a beszédét illeti. Lelkesen nyomja továbbra is a "kákáká", "bábábbá", káknn", "dededede", stb. szövegeit, meg mellé időnként "anya", "apa"... és újabban köszönget is: ha olyanja van, azt mondogatja, hogy "szia-szia". :D Meg kell zabálni, nagyon aranyos ezzel az új szöveggel.

Nándorral kapcsolatban pedig az a viszonylag új fejlemény, hogy végre énekel!!! :))) Nagyon vártam már, mikor jön el ennek az ideje, s lőn! Tök szép tisztán énekli a Hinta palintát, a Zsipp-zsuppot, az Ég a gyertya, éget, és sok dalból részleteket. Imádom hallgatni, annyira szép hangja van!

2011. október 29., szombat

És aki fotózott :)

Az én drága Anyukám. :)))

Őrségi mama fotói 4.





Őrségi mama fotói 3.





Őrségi mama fotói 2.





Őrségi mama Budapesten járt, és fotózott :)






(Tette mindezt szeptember legvégén, azért voltunk ilyen lazán. :) )

2011. október 15., szombat

Röviden ismét

Hajnalnak immár 4 fogacskája van! Megviseli kicsit a fogzás szegényt, reméljük, valamennyit pihenhet most. :)

Harmadik napja teszteljük magunkon a laktózmentes tejet. Nándor már két kiskanálnyit kapott ma, én meg vagy 2 decit vedeltem be. :) Ujjaim csuriban, de eddig minden oké.

Nándornak ismét tüsi haja van! :) Ma voltunk fodrásznál, nagyon bátran és nyugisan viselte a dolgot. Amúgy én is "rövidültem" kicsit.

2011. október 9., vasárnap

Mai napunk

Aludni kéne már, de nem tudom kihagyni a lehetőséget, hogy a mai napunkról írjak kicsit... mindenki nyugiban, csend van a lakásban, én meg belül ujjongok, mert szuper napunk volt! :)
Mondjuk a reggel nehezen indult... ébredés fél hétkor, majd két fáradt gyerekkel való reggeli rutinok, nyavalygás, hisztihegyek, plusz a beharangozott szép idő helyett borús ég. Király...
De mikor végre elkészültünk, s útnak tudtunk indulni, sokkal szebb színben láttam már a világot a szakadó eső ellenére is!
Fogaskerekűt meg játszóterezést, esetleg gyermekvasutat terveztünk mára. No de esőben?? Némi tanakodás után csak eljutottunk a fogasig, fel is ültünk, és azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Férjem a metrón elvesztett esernyőt siratta, Hajnal aludt a hátamon, Nándor álmosan (de azért érdeklődve) leskelődött ki az ablakon... közben pedig jött az ötlet: nincs-e véletlenül valami jó program a Millenáris parkban? Tibor gyors utánanézett, és kiderült, hogy de, van gyerekprogram. Így aztán a hegyről visszautaztunk a Széll Kálmán térre, majd séta a célpontig.
Ahol is kiderült, hogy történetesen épp ásványbörze is van, azon belül pedig kígyósimogató és kézművessarok! (A gyerekprogramról épp lecsúsztunk...)
Míg én kicsit elmerültem az ásványok nézegetésében, Nándor és Tibor megtalálták az alkotó részleget, és mire odaértem, gyönyörű kis szerencsefát csináltak ásványokból és drótból! :) Majd jött a nagy muri: a kígyósimogatás! Kópé fiunk csöppet sem tartott az állatoktól, óriási örömmel vette őket kézbe, és mutogatta nekem, milyen színű van épp nála. Szerintem vagy 7-8 kígyóval/siklóval kötött közeli barátságot! Nagyon-nagyon élvezte a dolgot, alig lehetett rávenni, hogy más szórakozás után nézzünk. (Mobilfotókat csatolok a bejegyzéshez, csak a hangulat miatt :)) Ez idő alatt én Hajnal mászkálását felügyeltem, meg az alkotásban segédkező jó kedélyű fiatalokkal beszélgettem, ami igen pihentető és frissítő élmény volt. :D
Lassan a nap is kisütött... némi szabadtéri halacska etetés, játszózás (részemről meg újabb kör ásványnézegetés) után elindultunk a westend felé, ahol megebédeltünk (kb. 4 órakor) - fincsi indiait, jajjj, de hiányzott már ez az ízvilág! Nagy meglepetésünkre Nándor lazán ette a csípősebb szószokat is, s miután jól belakott, tesztelte a westend egyik wc-jének kényelmi szintjét is. (Nem tudom elmondani, mekkora öröm ez most nekünk - pelus nélkül annyival könnyebb az élet!)
Aztán hazavonatoztunk, ahol apjuk rögtön kidőlt, a gyerekek meg némi randalírozást követően aludtak el.
Nekem még egy film is belefért, ez itt: Summerhill drama


2011. október 5., szerda

2011. szeptember 22., csütörtök

Akarat

Jajj nekünk! :D Hajnalnál is kezdenek szépen lassan megjelenni az akarat apró villanásai.
Érdekes követni számomra ezt a folyamatot, most valahogy sokkal tisztábban látom, mint Nándornál. Ahogy sorra jönnek elő az apró jelek, melyek azt mutatják, hogy ezzel a lánnyal sem lesz mindig olyan könnyű az élet, mint eddig...
Már felháborodik, ha elveszi tőle Nándor a játékot (eddig csak néma csodálkozással figyelte az ilyesmit).
Zavarja, hogy pelusozás közben egy helyben kell maradni, méltatlankodva próbál tovagurulni, mikor megfogom.
Ha valahonnan arrébb rakom, hogy ne másszon arra, csak azért is visszatér, ahányszor csak beavatkozom.
Mikor valamit nagyon meg akar csinálni, felső ajkát beharapva, irtó dacos tekintettel áll neki újra és újra, amíg nem sikerül neki.
Nem piskóta a kislány, na. Kezdek felnézni rá.

2011. szeptember 12., hétfő

Rég nem írtam...

Bizony jó ideje nem blogoltam már, aminek több oka van... egyrészt a lustaság, mert igyekszem kevesebbet ülni gép előtt, s ilyenkor inkább olvasgatok ezt-azt írás helyett. Másrészt meg sokszor elalszom a gyerekekkel altatás után, így aztán esélyem sem marad bejegyzést kreálni. No de most! :D
Rólunk.
Párom még nem talált munkát. Látom, hogy ez a helyzet nehéz Neki. Reméljük, lassan sikerül valamit lelnie, mert a pénz csak fogy, és elég súlyos törlesztőnk van a lakásra is... én ugyan tanítgatok hordozást továbbra is, de az inkább csak zsebpénz jellegű, és még csak nem is rendszeres jövedelem. Amúgy meg sokat törtem a fejem, mivel tudnék beszállni a kasszába, és így egy hónapja elkezdtem szappanokat készíteni. :) Tiszta alapanyagokból csináltam jobbára növényi szappanokat, ezeket próbálom eladni. (Majd ha rászánom magam, blogot is készítek a szappanoknak, csak ahhoz kellene pár szép fotó, meg idő...) Ez itt a reklám helye: igen jól sikerültek az eddigiek, nagyon jót tesznek a bőrömnek (pedig a mosható pelusozás miatt sokszor mosok kezet), egyáltalán nem szárítják.
Nagyon élvezem a dolgot; szappankáim nagy előnye a minőségük mellett, hogy beléjük adom szívem-lelkem, alkotó örömöm. :) Tehát ha valakit érdekel, csak keressen bátran!

Nándorról.
A mi drága nagyfiúnk továbbra is egy hihetetlenül szeretni való kópé! :) Persze a dacolásból van, hogy ki sem lát, és időnként rendesen kóstolgatja a határokat, de azt hiszem, ez ennyi idősen teljesen megszokott jelenség. Igyekszünk világosan, következetesen megmutatni neki, hogy meddig oké, s honnan nem, reméljük, beérik a befektetett türelem gyümölcse e téren is.
Mert amúgy nem lehet panaszunk rá: nagyon-nagyon okos, kedves fiúcska, sokat bújik és ölel, és a testvérére is viszonylag visszafogottan féltékeny. :D
Hihetetlen jókat bír amúgy mondani, és úgy lehet vele beszélgetni! Ki nem nézném belőle időnként azt az érett gondolkodást, amiről a mondatai tanúskodnak. Persze épp emiatt lehet, hogy időnként kicsit túlbecsüljük a képességeit, és valószínűleg többet várunk tőle, mint kéne. Nagyon résen kell lennünk, hogy ne feledjük el, mennyi idős is valójában!
Imád részt venni felnőttes feladatokban. Gyakran besegít nekem a zöldségek pucolásában, sóprésben. Vagy például minap voltunk egy jó kis programon; egy elhanyagolt kresz-pályát tett rendbe egy maroknyi ember. Nándor talált egy kicsi, gyerek méretű kapát, és jó sokáig lelkesen dolgozott vele a többiek között. Öröm volt nézni! :)
Újabban nagyon szuperül el tudunk merülni vele különböző szerepjátékokban. Legtöbbször a fakockákkal játszunk, ezekből lesz zöldség-gyümölcs, torony, kapu, stb.
Főzni szeret a legjobban, mostanában a homokozás is csak arról szól, mi minden finomságot lapátok össze nekem és Hajnalnak. (Aki szintén lelkes homokozó már!)
Valószínűtlen energiái vannak még mindig; bár már nem alszik nap közben, így is simán elvan este kilencig, nagyjából ilyenkorra sikerül őt elaltatnom Hajnallal együtt. Minden nap sokat vagyunk a szabadban, mert a mozgás lételeme. A környékünkön lévő játszóterek sajnos elég telítettek szoktak lenni... sajnálom, hogy nincs nagyobb mozgástere, és folyton szabályozni kell őt. Pedig sokszor látom, hogy ráférne, hogy jóóóól kitombolhassa magát anélkül, hogy mindig belebotlana valakibe. És ráadásul a kortársai már mind ovisok... ja, ezzel kapcsolatban is akartam írni. Ott tartok, hogy már nem bánom, hogy nem vették föl a közeli oviba. Valamiért biztos így kellett lennie. Úgy érzem, elég rendes kerékbe törés lenne neki most az ovi, ráérünk még ezzel. És nem adtam föl a reményt, hogy Waldorfba járjon majd egyszer, érzem, hogy az az út sokkal közelebb állna hozzánk, mint az állami oviké.

Hajnalról.

Igazi boldogság gombóc a leánykánk, ő az a gyerek, akiről ránézésre megmondja az ember, hogy abszolút rendben van! :)
Igen barátkozós baba, szinte mindenki kap egy mosolyt tőle, aki megpróbál kapcsolatot létesíteni vele a játszótéren, metrón, stb.
A mászásban profi; már övé a lakás, mindent bejár, minden mellett feláll. :) Szavakat mond, úgy, mint "apa", "anya", "ádá" (= add ide), "enne", "ide", "nem". Kifejezetten látszik rajta, hogy mindent ért. Szavak nélkül is igen hatékonyan kommunikál, nagyon széles az arckifejezés-palettája. :)
Továbbra is óóóriási vizipók, nem érdekes, meleg, vagy hideg vízről van szó, ő bele akar menni.
Újabban szeparációsan szorong. Értsd: ha kimegyek a szobából, ahol ő ténykedik, rövid időn belül megijed, és sírva követ. Persze ha ott marad Nándor, vagy apja, akkor velük is beéri azért.
Eszeget is hellyel-közzel. Minden érdekli, amit mi fogyasztunk el, bele-bele kóstol az ételekbe, de mennyiségeket nem fogyaszt. Bezzeg az anyatejből!! Napi 73654013125x szopizik legalább, nem is próbálkozom megsaccolni, mennyi időnként. :D
Két szép fogacskája van alul, de amúgy mindig rág, biztos hamarosan kibújik a következő pár darab is.

Mivel kevés fotó született mostanság, csak egyet hozok most az álldogáló Hajnalról.

2011. augusztus 7., vasárnap

Vicces kis videó :)

Egy anyaismerősöm és kisfia is szerepel benne, szerintem aranyos videó. :)

2011. augusztus 2., kedd

Mérföldkövek ismét

Először legyen szó Nándorról: majd' elfelejtettem leírni, pedig annyira aranyos! :) Úgy két hete megtanulta szépen ejteni az r-t, és azóta mindig megmutatja új tudományát, amikor lehetőség adódik rá! Sőt, akkor is, mikor nem: sokszor még az l -eket is hosszasan pergeti. Imádom. :)

Hajnal pedig pár napja segítség és támasztás nélkül ül egyedül! Még mindig nem hiszek a szememnek, mikor látom... nemrég született, most meg üldögél, s két kézzel tömi a szájába a fakanalat. Őrület!
Ja, és tegnap egy homokozó szélébe kapaszkodva állásba húzta magát.
Hát itt tartunk már... :)

2011. július 30., szombat

Gombás kalandunk

Úgy kezdődött az egész, hogy Nándor és párom tegnap délelőtt elbringáztak a közeli erdőbe, míg én itthon kendőzni tanítottam valakit. S mikor hazaérésük és alvásuk után beszéltem velük, Nándor igen lelkesen mesélt arról, mekkora nagy gombát láttak. Apja le is fotózta, és a képet átküldte Anyumnak, aki megállapította, hogy ez valószínűleg őzláb gomba.



Úgy döntöttünk, ha ma jó idő lesz, kimegyünk együtt gombát szedni az erdőbe. Így is lett. :) Meglepetésünkre annak ellenére, hogy látszott, mások már megelőztek minket, sok-sok gombát találtunk! Teleszedtük a kosarunkat, azaz inkább csak Nándor, mert miután megmutattuk neki, hogy kell szépen begyűjteni a gombákat, hihetetlen lelkesedéssel szedegette őket! Amúgy nekem is nagy élmény volt a gombászás, mert bár gyerekkoromban sokszor voltam Anyukámmal az erdőben ilyen céllal, arra nem emlékeztem, hogy ez ennyire izgalmas móka! :)
Íme tehát a mai zsákmány:



Hazaérés után gyorsan útra keltünk ismét, irány a legközelebbi piac, ahol gombaszakértőt találunk! S mikor a szakértő meglett, az is kiderült, hogy valóban őzlábat szedtünk! Hurrá-hurrá, örültünk ennek. :) Vicces volt, hogy a piacon egy árus meg akarta venni a gombát tőlünk, persze nem adtuk. Ja, egy turista pedig lefotózta a teli kosarat. :D
Hazaérve lemértem a zsákmányt, nos, kb.2,1 kiló gombát sikerült röpke fél óra alatt begyűjtenünk!
Este kirántottam kábé a felét, jutott és maradt is jócskán!
Örültem nagyon a mai programnak; hálás vagyok az érzésért, amit a gombászás idézett fel bennem, meg az erdőnek, hogy ilyen bőkezűen osztotta nekünk a kincseit. :)



Mérföldkövek...

Hát ennek is eljött az ideje - ma estére áttörte Hajnal ínyét az első két foga alul, középen. Őszintén szólva kellemes meglepetésként ért a dolog, mivel nem volt különösebben nyűgös mostanság (sem). :)
A másik nagy hír, hogy bő egy hete mászik, így híven követte a bátyja mintáját, aki szintén 8 hónaposan kezdett ebbe bele. :)

Családi fotó :)

Ilyen kép nagyon régen nem készült rólunk, muszáj megmutatnom. :)
Pár hete készült Dobogókőn, egy szép túra kezdetén.

2011. július 12., kedd

Hajnal mozgolódik és néha eszik is :)

Akartam írni lánykánk mozgásáról, mert hogy igen csak benne van a fejlődésben a kicsike. :)
Nagyon profin gurul ide-oda, ez bátyjához képest szokatlan nekünk, nála mondhatni kimaradt a nagy forgolódás.
Úgy tűnik, ő is kihagyja a kúszást egy az egyben, mint Nándor annak idején. Nagyon akar mászni, hintázgat négykézláb előre-hátra, és próbálkozik előre jutni, de egyelőre inkább hátra vagy oldalra jut. Ami nem kicsit idegesíti, mikor el akar érni valamit (meg is értem). Amúgy szerintem hamarosan tényleg mászni fog már, és akkor vége a nyugodt világnak, jajj nekünk. :D
Érdekes még, hogy folyton állni meg ülni akar. Négykézláb lábujjhegyre áll, és jó magasra emeli magát, ebből a pozícióból próbál kiülni, ami nem sikerül, majd innen tovagurul. Nagyon vicces látvány. Ilyesmit például nem láttunk Nándornál. Kíváncsi vagyok, a továbbiak hogyan alakulnak!
Másik, amit említeni szerettem volna, a hozzátáplálás. Vagy sokkal inkább kóstolgatás. Lányunk nem komálja a pépeket, ellenben rettentő kíváncsi mindenre, amit eszünk. Nyúl a tányérhoz, és ha hagyjuk, vesz is magának. Gyümölcs, zöldség, krumpli, kenyér - ezekkel próbálkozik. Elveszi, trancsírozza, szájába helyezi. Fintor, eltartja, megnézi. Megint szájba be. És addig-addig nyammogja, nyálazgatja az ételeket, míg pár falatkát le nem nyel belőle. (Aminek mondjuk a felét vissza is köhögi rögvest - na ilyen sem volt soha a bátyusnál.) Hát ennyi, mennyiségekről nem tudok beszámolni. Azt hiszem, a napi 267454721 alkalommal való szopizás valószínűleg épp eléggé jóllakatja. :)

Zene nektek ismét

Rátaláltam két régi kedvencemre Szalóki Ágitól, és nagyon-nagyon megörültem nekik. Szeretettel ajánlom minden nyitott fülnek. :)



2011. július 3., vasárnap

Hajnal és Jutka a doboknál

Nándor már mély barátságot kötött bátyámék dobszerkójával, itt volt az idő, hogy a kishúga is megismerkedjen vele. :)
Íme az eredmény!

Ülünk a vonaton...

...azazhogy várjunk csak, nem is. :D
E videót megnézve bárki láthatja, hogy az Őrségből való hazaúton nem unatkoztunk, megtaláltuk a magunk kis mulatságát. :D

A vizipók :)

Hát az úgy esett, hogy idén nyáron is ellátogattunk az Őrségben kétszer a Hársas tóhoz. Szerencsére adódott jó idő hozzá, és a víz így kellemesen langyos volt. Gondoltuk, megmutatjuk Hajnalnak is közelebbről a tavat.
Azt eddig is tudtam, hogy szeret fürödni, de erre azért nem számítottam... cseppet sem zavarta a víz hőfoka, nagy élvezettel pancsolta végig azt az időt, amíg bent volt velünk! Úgy tűnik, létezik még Nándornál is nagyobb vizipók! :)

Hajnal első hintázása

2011. június 30., csütörtök

Így aludnak :)




2011. június 24., péntek

És most panaszkodom

Tibor reklamálta a minap, hogy mindig csak a pozitív dolgokról írok a bejegyzésekben. Nekem fel sem tűnt... tényleg így van?? :O
No jó, valóban nem szívesen panaszkodom nyilvánosan. De legyen szent a családi béke, most megteszem!

Szóval... Tibor elvesztette a munkahelyét. Tizenéve dolgozott a cégnél, nem mondhatnám, hogy rajongott a munkájáért, de jó pénzt hozott vele haza, és nem éppen számított pont most az elbocsájtásra. Hogy miért? Válság... leépítés...
Tehát mihelyt hazaérünk, indul a vad munkakeresés, interjúra járás. Pár havi tartalékpénzünk van, reméljük, sikerül időben állást találnia. És amiben még nagyon bízom, hogy esetleg olyat, amit jobban szeret majd.

Aztán itt a másik, ami miatt szomorkodom kissé... Nándort nem vették fel az oviba. (Ugye nem írtam még erről?) Állítólag helyhiány... nekem mondjuk ezen indoklás miatt kissé keserű szájízem van... körzeten kívülieket is fölvettek, meg más csókosokat. No mindegy, nem is érdemes bosszankodni ezen, csak félek, hogy télen megesszük egymást a hosszú, sötét napokon, és hogy Nándornak nagyon hiányozni fog a gyerektársaság.

Ami még említendő, az az, hogy hihetetlen dacokkal nézünk szembe mostanság a fiunk részéről... sejtem, hogy mi sem kezeljük éppen tökéletesen az adott helyzeteket mindig, de tényleg fárasztó már sokszor a dolog. Az erős akarat persze jó tulajdonság, csak szegény Nándor nehezen fogadja el, hogy mindent mindig nem lehet. Pedig úúúúgy szeretne mindent egyedül, önállóan, rögtön-azonnal!
Amúgy biztos vagyok benne, hogy neki is minimum olyan nehéz ez az egész, mint nekünk, és remélem, hogy szép lassan (vagy inkább gyorsan) kiérünk a dackorszakból.

Utolsó panaszom (épp elég volt már eddig is), hogy Hajnal újabban szinte mindenre allergiás. :( Tejterméket ugye nem eszem hónapok óta. No ehhez most hozzá jönnek az olajos magvak, az eper, a málna... ezek mind kiütik szegényt, nem alszik éjjel, és tiszta piros pattanás lepi kezét-lábát-arcát.
Extra érzékenysége kiterjed még a napfényre. A biztonságosnak titulált délelőtti és esti órákban is képes lepirulni, így aztán szegényt folyton hosszú ruhákban kell tartanom. ((Amitől aztán meleg-kiütései lesznek, jááájj.))

Hát ennyit a siránkozásról, legközelebb megint vidám hírekkel jövök remélhetőleg. :)

2011. június 23., csütörtök

Harmadik

Ma egész nap, mikor az órára néztem, a három évvel ezelőtti június 23-án történtek jutottak eszembe. Őriszentpéterről hazafelé jövet, dél után kicsivel eszembe jutott az izgalom, amit éreztem, mikor Nándor elindulását a kifelé zúduló magzatvíz jelezte. Délutáni alvásunk után, úgy fél hatkor felidéztem a békés vízben vajúdást, ami életem egyik legszebb útja volt magamba. Este fél kilenckor arra gondoltam, milyen nehéz is volt a kibújása előtti utolsó óra... amikor már minden fájt, és nagyon vártam, hogy megszülessen. És végül bekövetkezett a csoda!
És e gondolatokkal együtt mindig csoda melegség öntötte el a szívemet, mikor ránéztem a cseperedő lurkómra! Annyira hihetetlen, hogy ekkora már... és életrevaló, jószívű, vidám, okos, ügyes, igazi komisz kópé. :))) Néha nem könnyű feladat a jó irányba kormányozni őt, de nap, mint nap tanulok. Köszönöm, hogy vagy nekünk, Nándor!
Nagyon boldog harmadik szülinapot kívánok, drága fiam!

2011. június 22., szerda

Hurrá, nyaralunk!

Már-már hagyományossá váló őrségi nyaralásunk ideje eljött végre idén is. Igaz, kicsit előbb, mint gondoltuk, de sebaj. :)
Minden előzetes aggodalmam ellenére az első nagyobb vonatutunk két gyerkővel egész jól sikerült. Múlt hét kedden Pesten felültünk, Körmenden leszálltunk, s az utazás három és fél órája alatt Nándor az egész vonatot keresztbe-kasul bejárta velünk. Hajnal meg békésen elvolt, aludt, játszott, nem zavarta az utazóközönséget cseppet sem.

Ideérve pár nap kellett, míg hozzálassultam a vidéki élethez... a pesti idegbajos rohangálós, intézkedős mindennapok után nem könnyű egyszer csak átállni a nyugalomra! Plusz nem tudom, miért, talán az oxigéndús levegő miatt, folyamatosan álomkóros voltam. A gyerekeken is látszott, hogy kicsit kizökkentek a megszokott ritmusukból... gyakori éjszakai ébredések, felsírások... Nándor persze amióta itt vagyunk, nem alszik délután. (Remélem, otthon azért visszaáll majd.)

Sok élményt kaptunk már ezalatt az egy hét alatt! Voltunk például kétszer a Hársas tónál, melynek vize teljesen alkalmas volt már a fürdőzésre! Nagy bátran Hajnalt is bevittük karban a vízbe, és hát nem gondoltam volna, de ugyanolyan vízipók, mint a bátyja!! :D Pedig első alkalommal mártottuk ilyen naaagy és hideg vízbe, de ő nem zavartatta magát! Izgalma már akkor tetőzött, mikor még épp csak a tó sekély részén caplattunk befelé, s lábaival rögtön pancsizni kezdett, ahogy a megfelelő mélységet elértük! Nagyon élvezte a dolgot, készült is videó róla, majd hazaérkezésünk után felteszem.
Aztán voltunk a bátyáméknál Ispánkon. Nagyon szeretek vele és Jutkával találkozni, mert belőlük és a házukból, kertjükből olyan éltető nyugalom és jókedv árad, ami magával ragad mindig! Sokat beszélgettünk, Nándor jókat dobolt, finomakat ettünk (köszi, Jutka!)... sajnálom, hogy őket is csak ritkán látjuk, de olyankor annál nagyobb öröm ez.

Itthon, Nagyrákoson pedig Anyukámnál vagyunk. Itt is jó lenni. Bár szegény Anyu túl sokat dolgozik, folyton rohan, amennyire erejéből kitelik, próbál rólunk is gondoskodni. Főz, mos, takarít, kutyát sétáltat (néha Nándor segítségével :) ), és ő az Őrség hangja - a Triangulum rádió műsorát napról-napra ő készíti. Hallgassatok csak bele délelőttönként, akár az interneten is!

Hajnal időközben 7 hónapos lett. Megáll az ész, mekkora már ez a kis tündérke. Nemrég született! És egyre bájosabb, napfényes személyiség, hihetetlenül vidám, nyitott, érdeklődő baba! Újabban már egész sokféleképp gagyorászik, a szokásos "dedede", "hátteee", "vábvábváb" és társai mellett mondja néha panaszosan, hogy "nemmmnemm", vagy így követelőzik: "áddeee".
Lassan mászni fog. Egyelőre mikor négykézláb emeli magát, hátrafelé mozdul végül, ami rettenetesen idegesíti. Meg is értem, milyen már, hogy előttem figyel az elérendő izgalmasnak tűnő tárgy, én meg hátra felé haladok, mikor el akarom érni... :D
Hozzátáplálás mondhatni áll... időnként rányúl a tányéron lévő ételre, amiből lehet, elé teszek pár falatot. Ő meg trancsíroz, pár mikrogrammnyit esetleg a szájához emel, fintorog, és továbbra sem eszik. :D
Ami nem változik: továbbra imádja a bátyját. Szinte bármit tesz Nándor, figyeli őt, örül neki, kurjongatva hívja fel a figyelmét magára.
Ja, egyébként együtt labdáznak!! Komolyan! Hajnal a földön hasal, Nándor labdát gurít neki, ő meg visszagurítja. És mindketten rém boldogok közben. :)))

Nándor meg holnap tölti a harmadik életévét. Na ez kész... ettől végképp kivagyok... hová lett ez a három év???? Mindjárt el kell engedjem őt, pedig olyan kicsi még... és mégis, olyan okos, önálló, akaratos, kitartó legényke! És mindent tudni akar, egész nap a "de miért" kezdetű mondataira válaszolgatunk.
Eljött a mesék ideje is, mármint az "igazi" meséké... ez is olyan hihetetlen! Fekszünk vele az ágyon, és nagy könyvekből olvasunk neki hosszú történeteket. Amiket meghallgat, és megjegyez (másnap meg visszameséli egyes részleteit). Nem tudom, mikor fogom megunni ezt, most nagyon élvezem.

No ennyit mára, majd még jövök a további kalandokkal. :)

2011. június 10., péntek

Szemünk fénye

Kötőhártya gyulladás.
Hajnal egy hete mutatta az első tüneteket, majd olyan lett a szeme, mint a nyusziknak. Irány dokinéni, antibiotikum (életében először...). Nagyjából túljutott rajta, most már csak este piros a szeme, vélhetően inkább a fáradtságtól.

Nándor tegnap kezdett gyanús lenni, s mára ő is nyúlszemű. Szegényt nagyon zavarja a ragacsos trutyi, ami a szeméből folyik. És utálja a szemcseppet, csak komoly harcok és ultrahangos sírás árán tudom kezelni őt. :(((
Ja, és mindez spékelve orrdugulással, köhögéssel, ami szintén ma éjjel kezdődött.

Jajj.
Mondtam már, hogy ilyenkor mindig rájövök, hogy nincs jobb, mint egészségesnek lenni??

2011. június 9., csütörtök

Nándor este...

Tegnap este vacsora előtt Nándor lement még apjával kicsit a térre. Míg ők elvoltak, én megfürdettem Hajnalt, majd elaltattam. Mikor már mélyen aludt, kijöttem dolgozni.
Aztán lassan megérkeztek a késői játékból az enyéim, és nekiálltak vacsorázni. Evés közben Nándor egyszer csak elgondolkodott, körülnézett. Majd rám pillantott, és ezt kérdezte: "Hol van babatesó?" Mondtam neki, hogy alszik. És megkérdeztem, "miért, hiányzik?". Azt mondta, igen.
Hát ezért a pillanatért nagyon hálás vagyok. Meg azért is, hogy tanúja lehetek, hogyan alakul ki lépésről-lépésre, kölcsönösen a testvérek közti kötődés.

Fényképes bejegyzés :)





Ilyenek vagyunk mostanság. :)