Életjel :)

Elhanyagoltam kissé a blogírást mostanában, jöttem pótolni.
Első pont, jó hírek: meggyógyult a kópé!! :))) Hála az égnek, hangulata és étvágya is a megszokottnak mondható mára, és a szájpenész is eltűnőfélben! Éljen-éljen, vártuk már nagyon!!!
Második pont: 14 hónapos lett Nándor!!! És gyönyörűen jár már - sokat, egybefüggően, gyorsan! Folyton cipel valamit, persze minél nehezebb, annál jobb, és lehetőleg mindkét kezében. :D (Időnként azért vannak szép esései, de ez van, ezzel jár, a legtöbbször nem veszi fel őket.) Mozgásigénye nagyon nagy, igyekszem minél többet kint lenni vele a szabadban, hogy kiélhesse.
Aztán ami nagyon jellemző még, hogy iszonyat dumás a legényke, a nap nagyobbik részében folyamatosan karattyol. És nem ám akárhogy: kifejezetten ránk nézve, hangját olykor-olykor megemelve, és egyre többször érthetően! Mostanság pl. elkezdte mondani a maga módján azt, hogy "tessék", és néha, hogy "köszi".
Amúgy a napok egyre csak múlnak, többnyire gyorsan és jókedvűen. Időnként persze fáradt és türelmetlen vagyok, amit persze gyermekem is megérez rögtön, és olyankor nehéz kettesben. De általában véve nem panaszkodhatom, mert Nándi annyira szeretnivaló, ügyes, okos fiúcska, hogy csak na. :) (Az meg, hogy adott esetben nagyon kínozza egy növekvő fogacska, vagy a hőség, nem az ő hibája...)
Apával amúgy egyre jobban elvannak; sokszor órákig időznek a játszótéren úgy, hogy én nem hiányzom a képből, ami nekem nagy öröm. És olyan vidám játékaik vannak itthon is, pár méter távolságból figyelni is élmény őket! Nándor mára nagyon apás lett!
Közös élményekből sincs hiányunk; ide-oda megyünk, bringázunk (legutóbb Szigetszentmiklósra tekertünk ki az ottani strandra), kirándulunk, kihasználjuk a jó időt. És néha itthon pihegünk, de ezzel sincs gond, erre is szükség van.
Hát így vagyunk mostanában. :)