2009. augusztus 29., szombat

Egy szép nap :)




Ma kirándulni voltunk a Pilisben családilag. :) Azaz felkerekedtünk reggel, délelőtt bevetettük magunkat az erdőbe, és estefelé értünk haza. Hogy mindeközben mi történt? Bizony sok minden!! Például még mielőtt elkezdtük volna a túrát, egy tisztáson találkoztunk egy kedves, szimpatikus német ajkú zenészúrral, aki skót dudához hasonlító hangszerén odakint gyakorolt. Kicsit beszélgettünk vele, mint kiderült, egy együttes tagja, mely magyaros és keleties elemeket vegyítő zenét játszik. És ő -bevallása szerint- azért fúj az erdő szélén, mert Szentendrén zavarná a szomszédokat. Mik vannak! :)
Aztán ahogy elindultunk az erdőben, pár száz méteren belül szedreshez értünk. Mondanom sem kell, hogy a menet némileg megakadt, mert muszáj volt lelegelnünk, amit elértünk. ;) Nándi jó sok szedret evett, sőt, még a szedéssel is megpróbálkozott. Igen lelkes volt, nem sok étel után láttam még ennyire kapkodni!
Amúgy többször letettük őt az erdőben, mert kifejezte erre való igényét. És tetszett neki a dolog! Ide-oda mendegélt, megtapogatta a különféle növényeket, fadarabokat és köveket cipelgetett, szóval elemében volt a legényke! Persze kicsit furcsállotta az egyenetlen talajt, de azt kell mondjam, egész jól boldogult vele. Igazából sokkal többet is ment volna két lábon, mint amennyit engedtük neki, de hát haza szerettünk volna érni még sötétedés előtt. :D (Igazából a beharangozott záporoktól is tartottunk, és okkal, mert el is értek miket. De nem volt probléma, jó kis találmány az esernyő! Ja, és megjegyzem, az erdő esőben is gyönyörű!)
A túra végeztével Szentendrén kötöttünk ki. Itt a Bükkös patak mentén sétáltunk egy darabon. Találtunk egy Bükkös park névre hallgató játszóteret, ahol ismét letettük Nándit. Hát, innen sem volt könnyű tovább indulni, mert gyermekünk igen szívesen marad volna sokkal tovább!
Végül csak elértük a Hév végállomását, ahonnan hazafelé vettük (volna) utunkat, előbb azonban betérünk Budakalászon abba az étterembe, ahol az esküvőnk utáni ebédet tartottuk. Bizony most sem csalódtunk a helyben, nagyon ízletes és laktató estebéddel pótolhattuk a sok séta közben elvesztett kalóriát! ;) És persze az emlékezés is melengető érzésekkel töltött el bennünket.
A napnak volt azonban egy igen különleges hozománya... méghozzá az, hogy Nándi a reggeli szopi után majd' hét órán keresztül nem kérte a cicit, mert annyira lefoglalta a sok izgalom, jövés-menés! (Itthon max két óránként jön oda hozzám ilyesfajta igényeivel.) Eszegetett szedret, szendvicsfalatkákat, ivott vizet, és amikor végül anyatejhez jutott, az is az én kezdeményezésemre történt. Úgy tűnik, kezd felnőni az én szopimániás gyermekem... nem mondom, hogy könnyű ezt felfogni. :D
Midenesetre nagyon szép nap volt ez a mai, kirándulni, együtt lenni továbbra is a legjobb dolgok egyike!

3 megjegyzés:

Réka írta...

Áron is imádja a szedret. :-) mit neki, hogy csak másfél évesen lehetne, lemegy a kert végébe, és kérdés nélkül befalja. Lányom nem szereti túlzottan, de Áron legeli.
Örülök a szép napotoknak, legyen ilyenből sok-sok.:-)

Nóri írta...

Réka, köszönjük! :)

Csak másfél évesen lehetne? :O Uff. Most néztem nemrég egy táblázatot, az 1 éves kort írt... :O

Réka írta...

igen, én úgy tudom:
http://125769.homepagemodules.de/t1363f42-Babaszak-aacute-cskoenyv.html

Mondjuk Áron is úgy döntött, hogy nem vár jövő augusztusig.;-)