2010. június 26., szombat

Zene

Hallgassatok szép zenét. :)
Sajnos most nem tudom betenni a videót, de íme a címek:

http://www.youtube.com/watch?v=Y8vOp_czyOE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=_SUoY-bfweg

2010. június 24., csütörtök

2 éves

Nándor tegnap este 9 óra 35 perckor betöltötte a 2. életévét.
Egész nap másra sem tudtam gondolni, csak a születése napjára... bármikor az órára néztem, arra gondoltam, két éve ugyanekkor hol is tartottunk... most folyt el a magzatvíz... most értünk a kórházba... ekkor meg már vajúdtam a vízben...
Születése perceiben éppen az ágyban altattam szopival, és másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy mennyire hálás vagyok azért, amim van. Szerető párom, egészséges gyermeke(i)m, szép otthonom. Ahol többnyire béke és szeretet honol. És ebben a percben nem érdekelt semmilyen nyűg, semmilyen hétköznapi probléma.
Köszönöm a sok szépet és jót, és kívánom ennek a nagy legénynek, hogy minimum ennyiben legyen része az eljövendő években!

2010. június 21., hétfő

Tesó-kukk :)

Ma ultrahang-vizsgálaton voltunk, amit már nagyon vártam, mert Picurt nem láttuk vagy 10 hete. Ami igen hosszú idő, főképp, ha beleveszem, hogy Nándorral sokkal gyakrabban voltunk uh-on. (Minek???)
No szóval némi bosszúság, sok várakozás után nagy végre bejutottunk a gép elé! Sajnos a doki kiküldte Nándort az apjával, mert kisfiam nem tudott síri csöndben lenni. (Nem visítozott, csak kommentálta a dolgokat, amúgy kíváncsi lett volna rá, no mindegy...) Így csak én láttam végül, hogy Kistesóval minden a legnagyobb rendben van!! :) Méretei a korának megfelelők, szíve szépen dobog, mindene megvan. :)))
És ha minden igaz, kislány!!! Ha ez valóban így van, akkor bejött a megérzésem, hisz jó pár hete lányként gondolok rá!
Szóval nagyon örülök annak, amit ma láttunk, megnyugtató volt ez a vizsgálat!

(Hogy miért nyugtalankodtam eleve? Áááá, ez már csak az én formám... Picur kevesebbet, diszkrétebben mocorog, mint anno Nándi ennyi idősen, én meg persze aggódtam, hogy ugye ettől még egészséges?? :D Meg a méhlepény-kérdéskör izgatott még, hogy ne fedje a méhszájat, mert ha ez lenne, az császáros szülést vonna maga után... de hála az égnek, csak mélyen tapad, ami fiunk esetében ugyanígy volt, és ez nem okozott semmilyen gondot! )


Amúgy maga a kórházi gépezet halálra frusztrált ma is... a sok-sok várakozás, hogy senki egy szóra nem méltat, hogy elárulja, miért várok annyi ideje, hogy kutyába sem vesznek, ha nem erőszakoskodom, hogy kiküldik a családomat mellőlem, hogy csak egy beteg vagyok... nem szeretem, na.

De ne legyek már ilyen negatív, lényeg, hogy második gyermekünk gyönyörűen fejlődik a pocakban! :)

2010. június 14., hétfő

Hordozásról, szopiról...

Gondoltam, leírom, hogyan alakulnak mostanában a címben foglalt dolgok.
Először is a hordozás... amennyire éjjel-nappal rajtam lógott a gyerkőm élete első évében, annyira keveset igényli mostanság ezt a fajta közelséget. Persze, nyilván benne van a dologban valahol az is, hogy én sem bírom már őt pocakostul órákig cipelni, de nem is kéri!! Ha elindulunk valahová, a legtöbbször nem akar a hátamra jönni! A kendőt azért mindig elteszem a táskába, ő meg -ezt látván- többnyire elkezdi mondogatni, hogy "nem kendő", meg "nem hátán". :DDD Persze ha sokat sétál és elfárad, akkor már bújósabb! Ilyenkor átöleli a lábamat, és felkéretőzik a hátamra. (És én sokkal inkább így hordom, mint kézben!)
Az is igaz, hogy mostanában inkább az apukája hordozza... gondolom, érthető, miért.
Ha tudom, hogy BKV-zunk, és valószínűleg leülhetünk, én is szívesen viszem akár 2 órán át is háton, de hosszabb séták alkalmával bizony átadom őt a páromnak!
Amúgy meg igyekszem nyitottnak lenni felé; amikor látom, hogy valami nem stimmel a kis lelkében, mindig felkínálom neki a hátamat... néha elfogadja, máskor nem. De azt hiszem, amikor feljön, és akár csak 5 percet tölt rajtam, az is sokat segít.

A szopizás meg... háááát, továbbra is megy. Kezdem látni a sorsom, ebből bizony tandem lesz, mert a nagy-kisfiam bizony nem mond le a ciciről! :D Igaz, hogy tejci már nincs benne, de erre ő magasról tesz.
Persze azért igyekszem kordában tartani a szopik számát, mert nekem nem kellemes érzés már. Reggel kap, dél körül, alváshoz, meg este elalváshoz. (Valamennyi éjjel is van.) Időnként elalszik enélkül is, de azért többnyire igényli. Nehezebb napokon, főképp ha unatkozunk, máskor is becsúszik egy-egy alkalom, de azért próbálom megtalálni az egészséges középutat. Kompromisszumok mindkettőnk részéről szükségesek; Nándor le kellett mondjon a napi sok-sok alkalomról, cserébe én kitartok, és nem veszem el tőle, amire még szüksége van.
Tudom-tudom, ez ilyenkor már inkább "csak" lelki szükséglet, de azt hiszem, azért az sem utolsó... ugyanakkor fent tartom azt az álláspontomat, hogy mihelyt nekem a helyzet már sokkal terhesebb lesz, és nem bírom, elkezdjük a komolyabb elválasztást.
(Másik kérdés, hogy nagyon nem szeretném, hogy ezt esetleg összekösse a Picurka érkezésével...)

2010. június 13., vasárnap

Buli volt!

E hétvégén nagy buli volt a kerületben, a Kispesti Retró!
Természetesen a sok fajta program minket is kicsábított a Templom térre, persze szigorúan csak délután 4 után, mert addig nagyjából meg lehetett pusztulni a hőségben.
Szombaton a buli központi helyéhez közeli játszón kezdtünk, majd megnézegettük a kirakodó vásárt, de Nándor kedvenc programja csak ezután jött: a szökőkúttal való igen közeli megismerkedésnél jobbat nem talált vagy egy órán keresztül!! :D Akkor is csak nagy nehezen bírtuk elrángatni, hogy száradjon kicsit, mert csurom víz volt az egész gyerek!!
Ezután felültünk a retró villamosra, megbámultuk a műjégpályát (no itt volt némi hiszti, lásd gyerkő is csúszkálni akart), majd irány a cukrászda! (Én, az elvek embere itt és most buktam le: igen, a fiunk már fagyit nyalogat, igaz csak mértékkel, ez van, no.)
Persze egyik koncert követte a másikat, volt Beatles-tribut zenekar (annnyira aranyosan nyomták!! :D ), énekelt Charlie (nekem színtiszta nosztalgia), később a távoli játszótéren még Abba számok is megütötték a fülünket!
Engem mondjuk hazaszólított a feszülő hasam és egyéb sürgős dolgaim, de Nándor és párom vagy fél 10-ig a játszón maradtak!
Ma, azaz vasárnap a nagynéni, Era és Tibor anyukája is csatlakozott a bulizáshoz. Így négyen indultak el tőlünk, mert nekem muszáj volt kicsit pihenni a fájdogáló pocak miatt.
Nándor persze extra kényeztetést kapott az elmondottak alapján; amit nem vett meg neki az apja (színes pattogatott kukorica), azt megkapta Erától. Mivel tőlünk nem kapott a cukiban egész gombóc fagyit, hát meglepte vele egy újdonsült idős csodálója. :D
Természetesen ma is duracell üzemmódban pörögte végig az estét, el sem akart jönni még fél 10-kor sem a térről. Hazajöttek, majd kicsit visszamentünk megnézni a tűzijátékot. Meg kellett állapítsuk, hogy ez továbbra sem tetszik gyermekünknek, pár durranás után pityeregve követelte a hazajövetelt! (Egyébként teljesen megértem, tényleg hangos volt a dolog.)
Kicsit még üldögéltünk a házunkhoz közeli téren egy padon, beszélgettünk a tűzijátékról (Nándor: "Ott fönt, égen, tűzijáték! Durrogtattak!"), nézegettük a csillagokat, embereket a kellemes melegben. Talán tovább is maradunk, ha nem esznek meg minket a szúnyogok...
Így ért véget a városünnep számunkra, idén is élveztük. :)
(Milyen meglepő, hogy sem tegnap, sem ma nem volt hosszas altatási procedúra, khm. :D )

2010. június 6., vasárnap

Hordozósünnepről frissiben :)

Megjártuk ma az első Hordozósünnepet! Azaz inkább csak megjártam, mert párom és kisfiunk csak a legelején és a végén voltak jelen. Hirtelen keletkezett több órányi szabadságommal azért tudtam mit kezdeni; beugrottam némi röp-tanácsadásra, ami nagyon élvezetesre sikerült! :)
Az Ünnepről csupa-csupa jót tudok csak mondani!! Először is nagyon örültem a rengeteg hordozó szülőnek, hordozott gyerkőnek, a sok ismerős arcnak! Szívmelengető érzés volt köztük tölteni a délelőttöt, beszélgetni, kendőzni, babákban gyönyörködni, sütizni! :)
Köszönet a szervezőknek a munkájukért, tényleg fantasztikusra sikerült ez az alkalom!
Köszönjük dr. Bagdy Emőkének a lelkesítő szavakat, azt hiszem, nagyon fontos dolgokat mondott ki!
Köszönet az időjárásnak, amiért ilyen kegyes volt ma hozzánk!! És utoljára, de nem utolsó sorban nagy köszönet azoknak, akik eljöttek, szuper társaság gyűlt össze!
Remélem, még sok ilyen szép eseményen lesz alkalmunk részt venni a jövőben!