2012. október 8., hétfő

Bátor Nándor

Sokszor vagyunk mérgesek Nándorra a hihetetlen keményfejűsége miatt, hogy csak azért is, már megint mi hajmeresztőt produkál? Mikor mondtuk, hogy nem kéne?!! Miért ugrál a csúszda tetejéről? Meg úgy általában mindenhonnan? Tényleg égnek áll a hajam időnként attól, hogy mennyire nem fél dolgoktól.

Ma délután viszont nagyon-nagyon büszke voltam rá. :) Mert határtalan bátorságát az első komolyabb fogorvosi kezelése alatt is megmutatta. Sajnos tömni kellett az egyik zápfogát, és ez nem az utolsó... már vagy négyszer voltunk nála Nándorral, és Huba úgy tűnik, rászolgál jó hírére. Bárcsak ilyen fogorvosom lett volna gyerekként! Akkor talán nem rettegnék most így ettől...
Szóval az eddigi látogatások alkalmával mindig csiszolgatta-tisztogatta a problémásabb helyeket, semmi durvább beavatkozás nem történt. És közben mindig mindent magyarázott, mutatott, és Nándort egyszer sem érintette rosszul, amit csinált vele.
Engem igazából meglepett a mai, nem számítottam erre (talán jobb is), és izzadó tenyérrel izgultam végig Nándor mellett azt a kb. öt percet, amíg Huba tisztogatta, s tömte a fogát. Fogta a nyálcsövet, fiunk kezébe adta, hogy erre figyeljen, jó alaposan elmagyarázta, mivel mit csinál, sőt, több esetben hagyta is, hogy Nándor kipróbálja az adott eszközt. :) (No ez persze naaaagyon tetszett neki!!) És Nándor az egész idő alatt hősiesen tátotta a száját, meg sem moccant, egyszer sem jelzett, hogy álljanak le. Teljesen együttműködött mindenben, szerintem felnőtteket megszégyenítő komolysággal.
Esküszöm, én jobban izgultam, mint ő. :DDD
Olyan boldog vagyok, hogy ő ezek után sem retteg a fogorvoslástól! Én nem mondtam neki (és nem is fogom), hogy az a két tömés, amit eddigi életemben elkövettek rajtam, mennyire fájt, nem akarom elültetni a fejében, hogy ez a dolog borzasztó is lehet.
És hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen orvoshoz járhatunk vele, ha már egyszer szükség van rá.

2012. október 1., hétfő

Mi fáj?

Minap délelőtt a konyhában tevékenykedtem, háttal Hajnalnak, aki egy könyvet lapozgatott. Egyszer csak keserű, fájdalmas zokogást hallok, rohanok rögtön.
Kérdem, megütötted magad a könyvvel?
Zokogva válaszol:
- Iiiigen!
- Nagyon fáj?
- Iiiiigen!
- S mi fáj?
(Elgondolkodik egy pillanatra:)
- Aaaa... Hajnaj!

:D