2010. november 30., kedd

Képek itthonról












Kórházon kívül

A "menu"-re vagy a teljes képernyős módra (jobb felső sarok) kattintva letölthető, nagyítható.

2010. november 22., hétfő

Hajnal Virág születésének története

Leánykánk kibújásának története nem a születésének napján kezdődött. Már vagy egy héttel a nevezetes dátum előtt jelezte nap mint nap, hogy erőteljesen készülődik. Sok-sok jósló fájásom volt napközben és éjszakánként is, aminek köszönhetően minden nap azt gondoltam, hogy szülünk. S mivel éjjelente óránként ébredtem ilyen-olyan testi nyűgökre és ingerekre, a kipihentségi szintem sem volt az igazi a szüléshez közelítve.

A sok jelezgetés miatt rendszeres telefonkapcsolatot tartottam V. doktorral és a dúlánkkal, M-mel, akik azt javasolták, igyekezzek minél többet pihenni, aludni. Na, igen, jó lett volna.

November 17-én szerdán reggel CTG-n voltam a kórházban. A szülésznő megvizsgált, és 2 cm-nyi méhszáj nyitottságot észlelt. Azt mondta, bármikor elindulhat a lányka. De mivel szombaton már ugyanez volt a helyzet, én úgy mentem haza, hogy ebből ma úgysem lesz semmi, biztos napokig húzzuk még egyben.

Aztán délután 3 körül, mikor Nándort altattam, tört rám az első gyanús fájás. Igen, ez olyan más volt, mert volt eleje, csúcsa, lecsengése, emlékeztetett a szülési fájdalomra. Szerettem volna aludni egyet a fiammal, de mivel a fájás 20 perc múlva újra jött (jó erősen), már nem tudtam. És innentől így vajúdtam jó sokáig… Kb. 20 percenként jó erős fájások, köztük pihenés. 4 körül haza hívtam Tibort, mert már nyugtalanított, hogy nincs a környékünkön. Miután ő hazaért, Nándor megébredt. Örültem, hogy már csak magammal és Hajnallal kell foglalkozzak. Párom a kérésemre betette Sting tavaly karácsonyi albumát, én pedig mécseseket gyújtottam, és muskotályzsálya illóolajat párologtattam. Kis idő múlva a fiúk magamra hagytak, játszótérre mentek. Így egyedül vajúdgattam tovább a csodás, háborítatlan nyugalomban. Mivel továbbra is csak 20 percenként jöttek a kontrakciók, erősen gondolkodtam, hogy Nándorral mi legyen, itthon aludjon-e, vagy sem… Végül a V. doktorral való ismételt telefonbeszélgetés után arra jutottunk, hogy csak elindul ma a lányunk, adjuk meg magunknak az esélyt a nyugalomra. Így aztán este 9 után Tibor átvitte a fiunkat a felvigyázó családhoz. Míg egyedül voltam, kicsit mintha ritkultak volna a fájások, így nyeltem a homeós bogyókat, és ittam a málnalevél teát. Egy keveset ettem is, ekkor még ment. Aztán hazaért Tibor, és együtt folytattuk a dolgot. Ő írogatta egy papírra, hogy mikor fájok, én nem akartam ezzel frusztrálni magam.

Úgy éjfél körül forró fürdőt vettem muskotályzsályával, ami nagyon jól esett, a fájdalmat csillapította, és befelé fordított, de cserébe eléggé elpilledtem tőle. Így fél óra elteltével kijöttem, és a hintafotelben vajúdtam tovább betakarva. Szinte végig így maradtam, ülve és betakarózva, mert amúgy folyton rázott a hideg… Pedig a fájdalom sokkal elviselhetőbb volt állva, járva, ringatózva.

Úgy 1 után kb. 10 percekre sűrűsödtek a kontrakciók, de még mindig teljesen elviselhetők voltak. Mikor jöttek, lélegeztem, vagy mély torokhangokat adtam ki magamból. 2 után hívtuk fel a dúlánkat, hogy lassan jöhetne, mert ekkor már olyan 7-8 percenként jöttek a fájások. 3 körül érkezett meg. Szívhangot hallgatott, ami rendben volt, majd együtt ültünk le a kanapéra a sötét nappaliban. Én ekkor már úgy 5 percenként fájogattam, és közben nagyon erős hányingerem is volt, de mivel amúgy kedélyesen beszélgettem, mikor épp jól voltam, nem gyanítottuk, mi következik.

A fájások jellege amúgy érdekesen változott időközben. A 20 perceseknél kifejezettem a méhszájam fájt, 10 perceseknél inkább a combtövem, ezeknél az 5 perceseknél pedig megint az alhas, méhszáj. Az utolsó 5 perces kontrakció kevéssel 4 óra előtt jött. Ekkor kezdtünk volna készülődni a kórházba, hogy nehogy elkéssünk. Ehhez képest, mikor felálltam a kanapéról, az épp elmúló fájás átment rögtön a következőbe, ami az eddigiektől eltérően brutálisan fájt már, és hosszú percekig tartott. Olyan érzés volt, mintha a méhszájamat késsel hasítanák. Ezt követően rögtön éreztem az első tolási ingert. A többiek is látták rajtam, hogy gyanúsan „úgy maradtam”, és hallották, hogy megváltozott a hangom, így elkezdődött a kapkodás. A második tolófájás a szobában, a pelenkázó mellett ért, ahol el is folyt egy adag magzatvíz. Minden felgyorsult. Tibor hívta a mentőket, hogy szülő nőhöz kéne jönni. Erős fájások vannak-e? Ő válaszolja, hogy „igen”. Én kiabálom, hogy tolófájások. Dúlánk feszült, pontosan ettől a helyzettől tartott. Én ekkor meg voltam róla győződve, hogy a tolók közepette egy tapodtat nem tudok már innen moccanni. De Tibor kitartóan mondogatta, hogy siessünk, siessünk, és húzogatta fel rám a nadrágot. Ahogy voltam, mezítláb cipőt húztam, az egy szál trikómra kötött kardigánt, és ki a lakásból. M. letámogatott a ház elé, a kapuban jött a következő toló. M. mondja, hogy ne toljak. Én próbálok fájás közben előre totyorogni, mert amíg mozgok, könnyebb nem nyomni.

Kint a járdán is ide-oda mentem, miközben jöttek a fájások. A mentő nem érkezett túl gyorsan, noha velünk szemben van az állomás. Némi támogatással beszálltam, leültem, Tibor mellém. A mentős férfi kérte, hogy jelezzek, mikor jön a fájás. Nem volt rá szükség, az első után előre szólt, hogy tényleg sietni kéne.

6 perc alatt az Istvánba értünk, ez 3 fájásnyi idő volt. Tibor folyton mondogatta, hogy lélegezzem el, ne nyomjak. Könnyű azt mondani! Odaértünk a kórház kapujához. Ő lelkesen mondta, ott vagyunk, mindjárt engedhetem.

Odafönt az ügyeletes szülésznő fogadott minket, mondta, hogy irány a vizsgáló. Egy tolófájás jött, ő pedig gyorsan véleményt változtatott, menjünk a szülőszobára. Párom kérdi, szabad-e az alternatív, mondták, hogy nem, tumultus van. Nem baj, lényeg, hogy legyünk már bent!

A szobában „gyorsan” lekaptam magamról a ruhákat. Befutott a dúlánk is, aki kevésbé tudott tempózni, és parkolnia is kellet. A szülésznő megvizsgált (egyetlen alkalom a szülés alatt), koponyát tapintott. Vizsgálat közben távozott egy adag magzatvíz, s már Tibor is látta a fejecskét. Ügyeletes doki be, nyomhatunk. Igen ám, de fekszem. Nem esik jól. Kb. 3 tolófájás után sincs még kint a lányunk. Az orvosi csapat kezd türelmetlenné válni. Tibor és M. felvetik, hogy metszés helyett váltsunk inkább pozíciót. A doktor megengedő, „jó, egy fájás erejéig”. Tibor és M. térdre segít a szülőágyon, miközben egy másik, kevésbé kedves szülésznőtől ezeket hallom: „Le fog szakadni az ágy!”, „Ráül a babára!”. Na persze, nyilván ráülök! Mérges vagyok rá, miért kell ilyesmiket mondani most? Miután feltérdeltem, M. azt mondja, kapaszkodjak a vállába, Tibor pedig a másik oldalról támogat. A következő fájással pedig kicsusszan a lányunk feje, majd az egész teste!!! 4 óra 28 perc volt ekkor.

A gátam végig nagyon égetett, csípett, védelemre nem volt idő, de mikor ő végre kibújt, az hihetetlen érzés volt! Centiről centire éreztem a csusszanást, nagyon intenzíven. Teljesen más így szülni, mint fekve! A lábaim közt láttam meg először, nagyon picinek tűnt. Magzatmázas is volt, ellentétben a bátyjával. Rögtön mellre akartam tenni, a szülésznő aggódott, hogy óvatosan, rövid a zsinór. Lefeküdtem, Hajnal pedig rajtam pihegett, és néha sírdogált. Alig hittem el, hogy megcsináltuk. A zsinórt kb. 5 perc után vágta el Tibor. A lepényt sajnos kicsit siettették, nem hagyták magától megszületni. Ez fájt. A tisztogatás is, de a doktor szigorúan azt mondta, hogy kell. (Pedig a lepény ép volt.) Nem baj, nekem már csak a lányunk létezett. Felszíni repedésem lett, 7 öltéssel varrta össze az orvos. Az egyik szülésznő a hatásosabb méhösszehúzódás érdekében vénás oxitocint próbált beadni, de mivel félre szúrta, és utána már Hajnal lelkesen szopizott, ezt a beavatkozást végül megúsztam.

Ezután magunkra hagytak minket vagy 3 órára. Hajnalt a kérésünkre nem fürdették le, csak lemérték apja jelenlétében. Hallottam a folyosóról a hangját, szegény igencsak kieresztette. De amúgy szerencsére végig velünk volt, egészen addig, míg engem leküldtek a nőgyógyászatra, lányunkat pedig az újszülött részlegre vizsgálni. Mivel tumultus volt, én csak pár órával később követhettem őt az újszülöttes anyák közé, de addigra ő már rég velem volt megint, mert Tibor kiharcolta, hogy gyorsan visszaadják. A megőrzés egész idejét Hajnal a mellemen töltötte, órákig szorgosan dolgozott, majd elaludt.

Szülés után nagyon-nagyon fáradt voltam, folyton szédültem, kétszer el is ájultam. Valószínűleg az előző napok kipihenetlensége lehetett a bűnös ebben. De nagyon boldog vagyok, hogy ennek ellenére ilyen fantasztikusan sikerült lányunk világrajövetele! Ismét nagy köszönet illeti – a dúlánk mellett - Tibort, aki ezúttal is nagyon sokat segített az egész szülés alatt.

2010. november 20., szombat

Hajnal Virág megérkezett közénk






November 18-án, csütörtök hajnalban 4.28-kor megszületett lányunk, Hajnal Virág. Születésének történetét majd leírom bővebben, mihelyt lesz energiám rá. Most csak annyit, hogy bár hosszasan, lassanként készülődött, végül fél nap szép, háborítatlan vajúdást követően úgy robbant be az életünkbe, hogy majdnem itthon pottyant ki. :) Hihetetlen erőteljes élmény volt!!


Azóta én átestem némi gyengélkedésen, volt pár ájulásom, de mára már jól vagyok (ma este jöhettünk végre haza a kórházból). Leányzó pedig világrajövetele óta szünet nélkül csüng a cicin, és amikor néha éberen figyelget maga körül, tündéri mosolyokat szór szerte szét. :)
Nándor pedig úgy tűnik, kedveli a kishúgát. Első naptól kezdve simogatja, puszilgatja, ajándékokat hord neki. Imádni való!

(Zárójel: Hajnal hordozott baba. :))) Apja először fél napos korában kötötte magára kendőben, aminek hosszas, nyugis alvás volt az eredménye. )

2010. november 16., kedd

Várakozó állásban

Nos, várunk. Várjuk a lányunkat.
Aki már vagy 5-6 napja folyamatosan jelezget, hogy lassan indulna... minden nap nagyon sok jóslófájásom van, éjszakánként még több, furcsán-másképp érzem magam már egy ideje, és a vizsgálat szerint is készül erősen a testem a nagy eseményre.
De hogy végül mikor jön a kicsi lány? Ki tudja... én mindenesetre már nagyon szeretném őt inkább a karomban, mint a hasamban tudni. :D
Holnap kettős fronthatás, ki tudja, hátha... utána a választott szülésznőnk elutazik 3 napra, na emiatt is próbálom győzködni drágát, hogy holnap estig tessék szépen kibújni.
Türelmetlen lennék?? Ááááá. dehogy. :D
Csak már teljesen elviselhetetlen vagyok. Nándorral és szegény párommal is folyton pattogok, saját magamat is idegesítem... szeretnék már szülni, tényleg. :)

2010. november 10., szerda

Videó - interjú Feldmár Andrással

Elgondolkodtató szerintem.
Itt nézhetitek meg: http://vimeo.com/16628544

Hangok a várakozásban

Így érzek most, ez a vers annyira kifejezi, mi dúl bennem a szüléshez közelítve!

Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban

(Az asszony beszél)

Mellem hasamra, hasam combomra omlik,
gerincem roppan, derekam fáj, mellbimbóm körül barna udvar.
Eres a lábam, püffed az arcom, beleim között ki dörömböl?
Nehéz vagyok már, szülni vágyom.

Köldököm ferdén előreugrik, bőröm felreped, mint a szilva,
derekam, combom csupa párna, készül a puha ringatásra,
valaki rugdos, mocorog bennem, érzem a könyökét, érzem a térdét –
nehéz vagyok már, szülni vágyom.

Lehet, hogy ezt, így, már soha többé, lehet, hogy ő lesz az utolsó,
tudom, hogy rögtön, mihelyst künn lesz, méhembe megint visszahúznám,
ne legyek egyedül, legyek a fészke, legyen a közepem, érezzem újra:
nehéz vagyok már, szülni vágyom.

Hordom a terhem, almafa ősszel, itt van az óra, fürdöm a fényben,
ég fele nyúlok, föld fele hajlok, tudom a titkot, áldás, áldás,
beteljesítem, amiért lettem, ez a teljesség, ez a perc – mégis:
nehéz vagyok már, szülni vágyom.

(És újra szól)

Éjszaka van, és mind elhagytak engem.
Férjem, fiam nyugodtan alszanak.
De mozdul, fordul a harmadik bennem,
egy tapintásról ismerős alak:
a lába, karja, térde kifeszíti
a bőrömet, mint keret a dobot,
saját ütemét belém kényszeríti,
ahogy mozog és kapkodón dobog,
képére formál, magává gyúr engem,
hogy ezentúl már egy legyek vele,
hogy bennem-létét soha ne feledjem,
hogy mardosson majd mohó melege.

Jaj, két fiaim: karom, ölelésem,
siető lábam, otthonos ölem –
nélkülük egész nem vagyok egészen,
de ők egészek lesznek nélkülem.

(És fellázad)

Miért nem lettem éles, tiszta szellem?
A fájdalomnak testet mért adok?
Miért fordultam békességem ellen?
Hogy megtudjam, hogy halandó vagyok?
Azt hittem: épp így leszek halhatatlan.
Vagy – tudom én? Az érv nem izgatott,
csak foganni és teremni akartam,
csak fogadni a teremtő magot.

(Ezt mondja Pythia )

De aki a magot magába fogadta,
megnyílik az idő mélye alatta,
világok méhe vajúdik tőle –

ki tudja, kit ránt elő belőle,
szűk üregekből tág levegőre,
messzi időkből kit tol a létre,
újra ölésre, új ölelésre.

(Mária hangja messziről)

Fogadjátok és szüljétek mindet!
Megváltanak majd, szeretnek minket.
Jó hírt fogadtam, fiat fogantam,
más akaratnak, halálnak adtam.

Engem akart, hát hadd legyek eszköz!
Hadd legyek áldott asszonyaid közt.
Testembe szálla – illesse hála –
isteni léte, földi halála.

(Magdolna hangja közelről)

Mért vagyok asszony? Tűrök és várok:
halál kezében húsom a zálog –
adom-e majd, ha cserébe kéri?
Megváltást vártok ? Szeretek élni.

Adjam a vérem? Nyújtsam a testem?
Magamat végleg kényére vessem?
Nézzem, ha rezzen, lessem, ha szusszan,
várjam, ha elmegy, vágyjam, ha itt van,
s mint a szuka, ha kicsinyét ója,
legyek kuckója, vigasztalója…?

Gyenge vagyok – mit tehetek érte?
Lenyaljam tán, ha csordul a vére?
Enyhítsem lázát hűs tenyeremmel?
Fájdalom ellen senki az ember.

(És az asszony válaszol)

Ó, puha háta, combja, térde!
Ó, ölelése édessége!
Függeszkedése! Ragaszkodása!
Csepp tenyerének símogatása!
Gyöngék hatalmas gyöngédsége!
Születni, szülni érdemes érte.

Éjente ágyához lopózom,
leheletével takarózom –
fekete pillás, lehunyt szemeknek
suttogom egyre: nagyon szeretlek…


http://szabotanna.com/versek/szabo-t-anna-hangok-a-varakozasban/

2010. november 5., péntek

Hartai hétvégénk

A múlt, hosszú hétvégén hartai énekes tanítványom, Évi -és szűkebb családja- látott vendégül minket. Már nagyon régen találkoztunk utoljára, nagyon-nagyon vártam ezt a másfél napot.
És milyen jól sikerült! :) Éviék igazán kedvesek voltak, ez úton is köszönet mindenért nekik! A vendéglátást igencsak élveztük, nagyon finomakat ettünk, jó helyekre mentünk és nem utolsó sorban soooookat beszélgettünk. :)))
Évivel és Árpival való hosszas traccspartijaim alatt vagy Tibor játszott Nándorral, vagy Evelin, Évi nagylánya. (Nándor rajong a nála idősebb nagylányokért, és Evi különösen jó játszótársnak bizonyult! ) Néha Árpi is foglalkoztatta, kivitte a kertbe, mutatott neki kisnyuszikat, halacskákat a kerti tóban.
Vasárnap pedig kimentünk együtt a Dunához. Na, ez volt ám az igazi nyerő program a fiunknak!! A parton heverő kisebb-nagyobb köveket elkezdte beledobálni a folyóba, nagyon vicces volt, ahogy nagy gonddal hajigálta be egyiket a másik után, méterről-méterre. :D Vagy fél óráig ezzel foglalatoskodott!! Utána volt munkahelyemen, a zeneiskolában még dobolt egy sort (erről hozok mobilos videót), majd az autóban fél perc alatt ájult be felébreszthetetlenül. :D
(Ja, nem kicsit néztünk, mikor gyermekünk a zenesuliban sikeresen belefújt a trombitába és a tubába!!!)
Haza már nem akart jönni persze, így nem volt könnyű hétfőn az elindulás. :D
Évi és Árpi, mindent köszönünk, reméljük, hamarosan újra találkozunk!

Hétfői program


Felhívás

Fáklyás felvonulás a Magyar Tudományos Akadémiától Semmelweis Ignác szülőházáig

2010. november 8-án születik döntés dr. Geréb Ágnes előzetes fogvatartásának 60 nappal való meghosszabbításáról, amire az ügyészség mondvacsinált indokokkal javaslatot tett.

Nem engedhetjük meg, hogy ha pecsét kerül a javaslatra és továbbra is törvénytelenül fogságban tartják dr. Geréb Ágnest, a mi bábánkat - aki már eddig is rengeteg áldozatot hozott értünk és a háborítatlan szülés ügyéért -, hogy csöndben tűrjük a törvénytelenséget!

Nem engedhetjük meg, hogy a magukat szakértőnek tituláló szülész orvosok a nyilvánosság előtt a tudományos tényeket meghamisítva tovább szítsák az indulatokat dr. Geréb Ágnes és bábatársai ellen!

Nem engedhetjük meg, hogy dr. Geréb Ágnes, aki nemzetközileg elismert szakember, és akinek köszönhetjük, hogy végre rendezett körülmények között lehet majd kórházban és kórházon kívül is választani a bábai modellt, mindeközben lelkileg és testileg kiszolgáltatva börtönben sínylődjön!

Nem engedhetjük meg, hogy Semmelweis Ignác után másodszor is megismétlődjön hazánkban, hogy a magzatok és édesanyák biztonságáért küzdő szakembert meghurcoljanak, az emberi életek megmentésére alkalmas módszer elterjedését megakadályozzák önös érdekek miatt!

Ezért kérünk mindenkit, hogy tartson velünk dr. Geréb Ágnes és a háborítatlan szülés ügyének védelmében tartandó fáklyás felvonuláson és nagygyűlésen.

Gyülekező ideje: 2010. november 8. 17.00

Gyülekező helyszíne: Magyar Tudományos Akadémia, Budapest V. Roosevelt tér 9.

Indulás: 17.30

Útvonal: Roosevelt tér (MTA) - Széchenyi Lánchíd - Clark Ádám tér - Lánchíd utca - Ybl Miklós tér - Apród utca 1-3. (Semmelweis Orvostudományi Múzeum)

Érkezés: kb. 18.20 (a rendezvény 20 óráig tart)

Mi és az otthonszülés...

Ábel blogjának, s a minivilág cikkjeinek szerzője, Mariann tett föl kérdéseket nekünk otthon szülésről.
Ennek végeredményét linkelem. :)
http://minivilag.hu/cikk.php?id=60