2013. július 25., csütörtök

Apával

Úgy három héttel ezelőtt készült ez a videó, amikor a lányok épp apával mókáztak. :)


Házi villámunk :)

2013. július 13., szombat

Az első hónap Lilivel

Hát itt tartunk már, Lili baba épp, hogy megszületett, és lassan 5 hetes. :) Írok pár sort magunkról, milyen az élet azóta.
Szóval a születése utáni napokban meglepődve konstatáltam, hogy mennyi különbség van kórházi és itthon szülés, születés között. Csupa-csupa fantasztikus dologról tudok beszámolni! Például, hogy itthon nyugodtan örülhettünk a csodának, amit az új baba jelent, senkihez nem kellett alkalmazkodnunk egymáson kívül. A nagytesóknak sem kellett elszakadni anyától, és első estétől együtt alhattak a picikével. (Mindketten csak mellette akartak feküdni! :) )


Aztán ott van az is, hogy én is sokkal jobban éreztem most magam, mint az előző két szülés után! Egyáltalán nem szédelegtem, nem gyengélkedtem, első naptól kezdve pattogtam volna (nem nekem való a gyerekágyas hosszas fekvés, bármennyire tudom, hogy szükség van rá). :Persze jól esett, és szuper volt az első ismerkedős-együtt fekvős hét Lilivel, de utána már nehezen bírtam magammal, szerettem volna részt venni a többiek életében is. Először 8 napos korában mentem le vele meg a nagyokkal a térre, anyukám volt velünk akkor segíteni. Ekkor került rám első alkalommal kendőben a picur, és mindketten nagyon élveztük! :)
Ami még nagyon jól esett, az az a különös "buborék" volt, ami körülvett minket. Így, hogy nem mentünk sehová szüléskor, és utána sem jó ideig, teremtődött körénk egy "buborék", amiben együtt voltunk, és amibe nem törhetett be senki, akit nem akartunk. Nem tudom, mennyire érthető ez... mindenesetre számomra nagy jelentőséggel bírt.
Lilire pedig tökéletesen passzolt és passzol azóta is minden általánosítás, amit az otthon született gyerekekre mondani szoktak. :D Tündéri, nyugodt baba, aki jól érzi magát a világban,  és alig halljuk a hangját.
Eszik.Sokszor, sokat. Igény szerint szoptatom, és ez ebben a melegben egy újszülöttnél... hát szóval mondhatni, hogy megesik, hogy nincs cicin. :D Legutóbbi mérés szerint például 10 nap alatt 470 grammot szedett föl. Nem mérjük gyakran, elég szépen látszik rajta, hogy nem koplal. Érdekesség: ő az első, akinél a tej-tojás-szója diétát szopi kezdetétől fogva tartom. És ő az első, aki nem lett nagyon durván ragyás két hetesen, és nem hasfájós!!! S ennek köszönhetően ---
Alszik. Képzeljétek, nappal is, éjszaka is!!! Nem cseréli a napszakokat, egyelőre nincs órák hosszat tartó sírás, ami megnehezítené az első heteket-hónapokat. Ez egészen új tapasztalat nekem, eddig hittem is, meg nem is, hogy létezik olyan újszülött, aki tényleg eleget alszik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyivel könnyebb így a babázás, tehát akinek ilyen gyereke van, az rebegjen sűrűn hálát érte. :)
Minap egyébként meg is kérdezte a zöldségesünk, hogy "ez a gyerek mindig alszik?" Mert hozzá úgy szoktam eljutni, hogy kendőben durmol rajtam a picur. Ilyenkor rendszerint elég nyugodt. :D
Amúgy az utóbbi egy-két héten már nem annyira cicin alszik be, sokkal inkább rám kötve, gimnasztikai labdán rugózva. No, ez mondjuk ismerős már Hajnaltól.
Sír is azért időnként, de nagyon keveset! A házból többen mondták már nekem csodálkozva, hogy olyan, mintha nem is lenne pici babánk, mert annyira nem hallják a hangját. :D Kétségkívül hangosabbak a tesói, és ő meg extra nyugodt baba. Ha valamivel problémája van, akkor is percekig csak igen diszkréten jelzi azt, olyan hangon, amiért kapásból meg kell zabálni. Csak olyankor sír igen felháborodottan, mikor egy-egy nagyobb böfi bántja.
Amúgy mostanság sokkal inkább mosolyog már. :) (Az alábbi képen először sikerült megörökítenem az egyik mókázás közben látott mosolyát!)



Egyre többet vigyorog rám, Nándorra (imádják egymást!), Hajnalra, apára. Meg csak úgy bele a világba. Elégedett gyerek, no. S ma hallottuk az első édes kis kuncogását is, imádni való volt! :)

Hordozásáról is akartam írni. Mondanom sem kell, micsoda jó érzés egy ilyen picur babust kendőben hordozni. És Lili odavan a kendőzésért! Első alkalomtól kezdve teljesen boldog, ha magamra kötöm, nagyokat alszik rajtam elől. Néha persze türelmetlen rajtam is (pl.ha nem ülök elég gyorsan a labdára rugózni :D ), az indulásokért sincs oda, mikor öltöztetem a testvéreit, és sokat hajolgatok. De összességében tökjó neki rám kötözve. :)
Elől keresztben lóg rajtam amúgy a legtöbbször, de mivel már elhagyta a 4,5 kilós súlyt, és egyre nehezebb, gyakran kötöm már hátra is. Ezt még szoknunk kell, de lassanként beérik neki a háton hordozódás is, mivel elég sokat nézelődik már, érdekli a világ.
Ja, vicces véletlen, hogy a kendő, amiben már Hajnal is utazott, s most Lili is, a Lilien Rosenquarz névre hallgat. :) Nem, nem ezért lett a kisebbik lánykánk neve Lili Róza! :D

Szóval az élet Lilivel rózsás és vidám annak ellenére, hogy kissé felfordult a szépen beállt napi rutinunk, és folyton kapkodjuk a fejünket, mert mindenki egyszerre nyíg valamiért... megállás nincs, egész nap körülöttük pörög a gondozó személyzet. :D E héttől már dolgozott Tibor, így egyedül maradtam hármójukkal, de egyelőre még egész szépen bírjuk egymást. :) Az esti altatás a legnehezebb, az még nem nagyon megy egyedül, apa segítsége bizony erősen elkél. Amúgy tényleg nincs mire panaszkodjak; nagyon büszke vagyok rájuk, igazán kerek érzés a három gyerekesség! :)
Hajnalnak a legnehezebb most, azt gondolom... középső gyerek lett a mindenki által állandóan körberajongott leányzóból. Látszik, hogy megviseli a dolog, egy hónap alatt kétszer is megbetegedett. De amúgy nagyon aranyos, imádja a húgát, csak látszik rajta, hogy folyton tesztel minket, szeretjük-e még annyira, mint rég.
Nándor már rutinos bátyus, és ő módfelett odavan Liliért! Ha leteszem valahová a picurt, rögtön ott terem, simogatja, szeretgeti, beszél hozzá. Amikor csak lehet, kéri, hogy tegyem az ölébe.
Sosem fogom elfelejteni, mikor megszületett Lili, s Nándor hazaért és meglátta, azt mondta rá, hogy "olyan az álla, mint egy kicsi barack". Szerelem első látásra! :)

Pár képet még mutatok, aztán majd még jövök többel.














2013. július 2., kedd

Szülős zene még

Majdnem kimaradt az egyik legfontosabb, pedig ebben szinte minden benne van arról a pár napról... szeretettel ajánlom, mert gyönyörű!