Ó!

Ez Nándor nyelvén a hó. :)
Bizony-bizony, ma végre megélhettük az idei tél első igazi havazását, sikerült még délelőtt úgy lemennünk, hogy a sűrű hóesésben sétálhassunk! Nándinak már sokat mutogattam a Téli böngészőben a havat, de most, hogy végre testközelben találkozott vele, azért nagyon csodálkozott. :D Mi ez a hideg, ragadós, fehér dolog, amin ennyire furcsa a járás, és amit nem lehet csak úgy leporolni a kesztyűről??!
Szóval kissé meg volt illetődve mai kintlétünk kezdetén a gyermek. Először csak kézben akart lenni, aztán szép lassan megbarátkozott a dologgal, és a téren lekéretőzött. Itt találkoztunk Dórival és Bálinttal, meg az őket kísérő anyukákkal, s míg a gyerkők a hóval ismerkedtek, mi békésen trécseltünk. Aztán egyszer csak Anna, Bálint anyukája látván a behavazott teret gondolt egyet, és felfutott a szánkójukért. Jó ötlet volt! A három gyermek élete első szánkózását élhette át! :) Dóri végig vigyorogta az akciót, Bálint és Nándi pedig nagy komolysággal vette tudomásul az új élményt.
Főképp Nándi... amint a képeken is látszik, igencsak meg volt rendülve, vagy ki tudja... lehet, hogy a szánkózás apró mozzanatait elemezte fejben fizikai szempontból? :)
(A képekért köszönet Dórianyunak!)