2010. október 25., hétfő

Hetvenkét óra

Gyönyörű olvasnivaló, szívből ajánlom.
http://eremizoltan.blogspot.com/2010/10/hetvenket-ora.html

2010. október 19., kedd

Orvoslátogatás után

Tegnap este nőgyógyásznál jártunk Nándorral és Picilánnyal. Fiunk elég nehezen viselte a várakozásokkal rendesen terhelt túrát, sokat randalírozott a rendelőben, de túléltük.
Babatesóról pedig... jól van a bőrében, rendben fejlődik. Az ultrahang szerint pár nappal nagyobb a koránál, nagyjából 2550 grammos súlya lehet, és jól éreztem, már befordult a helyes irányba. :)
Ami nagyon tetszett az uh-os vizsgálatban, az a kicsi arcocskája volt. Olyan aranyos, kerekded formái vannak már, egyáltalán nem az a vékony, "ufós" jellegű, mint eddig.
Amúgy már vannak jelei annak, hogy lassan csak-csak kifelé készülődik, méhszájam elkezdett érni, meg a lepény is. Hiába, tegnap töltöttük a 35.hetet együtt. :)
Elvileg többször már nem megyünk a dokinőhöz, megvan minden szükséges vizsgálat eredménye, az igazolás a hepa b negativitásról, a papír az anyasági támogatáshoz.
Lányunk világra jövetelének helyszíne egyre bizonytalanabb, sajnos a jelen viszonyok között nem tudunk semmi biztatót gondolni ezzel kapcsolatban. Én személy szerint dühös vagyok... nagyon.
De hogy ne a rosszkedvű ámen maradjon így a végére, azért azt is megemlítem, hogy már rajtam van a fészekrakó ösztön rendesen. :) Leánykánk leendő ruhácskáit és pelusait nagy kedvvel mosom, rendezgetem, és nagyon-nagyon várom már, hogy találkozhassak vele idekint is. (Ha rajtam múlna, ez olyan 4 hét múlva válna aktuálissá, de ő majd eldönti.)

2010. október 16., szombat

Mai fejlemények - mese az egyszer volt cikkről

Ennyit röviden a pártatlanságról; a cikk, amit egy fórumos ismerős blogjáról linkelek, megjelent, meg nem is...

Anya kis védelmezője :)


Minap Nándorral az ebédünket fogyasztottuk, mikor egyszer csak feljajdultam. Tudniillik pici lányunk elég erősen bír már idebent mocorogni. :)
Nándor: "Miért jajj?"
én: "Mert babatesó nagyon erősen rugdosott anya pocakjában."
Nándor erre közelebb hajolt a pocakhoz, és jó hangosan a következőt mondta: "Babatesó, ne rugdoss ilyen erősen!!"

Meg kell zabálni, nem? :)))

2010. október 14., csütörtök

Miért itthon?

Régóta érik már bennem a gondolat, hogy írni kéne arról, miért is szeretnék ez alkalommal intézményen kívül szülni. Mert igen, erre készülünk lánykánk pocakbéli életének első napjától (és nem tudom elég jól kifejezni, mennyire bánt, hogy e lehetőségtől talán elestünk!).
Nem szerettem volna, ha olyan apropó miatt írom meg végül ezt a posztot, amilyen miatt most szükségesnek érzem, de ez van.
Szóval miért itthon? Mert különc, alteros népség vagyunk? Mert gyertyafényre és halk zenére vágyunk?
Nem, nem ilyesmiről van szó... de kezdjük az elejétől.
Nándor kórházban született: híres, divatos, bababarát kórházban, drága és sokak által dicsért magánorvos segítségével. Igaz, már akkoriban is gondolkodtunk az otthon szülés lehetőségén, de végül, sok-sok rágódás után másképp döntöttünk. (Azaz tulajdonképp döntöttem, mert a párom rám bízta, támogatott volna ebben is, abban is.)
Szóval jó alaposan utánajártunk az egész szülés-kérdésnek, orvost kerestünk, és találtunk is olyat, aki -úgy tűnt- minden bogarunkat elfogadja. Aki természetesség és háborítatlanság-párti, akinek a szülés nem rutin, hanem csoda, aki maga is anya, és átérzi a helyzetet. Jó volt hozzá járni terhesgondozásra, korrekt volt, minden kérdésre türelmesen válaszolt, és mondhatni, eloszlatta a kórháztól való félelmeimet. Azt mondta, nem avatkozik be, csak ha nagyon muszáj, hogy 2 hétig nem indítja meg a gyerkőt, ha túlhordom, de egészséges. Hittünk neki.
Aztán eljött a kiírás napja, majd el is múlt szép csendben. Nándor jól érezte magát a pocakban, nem sietett kifelé. Szülésznőnk -aki együtt dolgozik a doktornővel- a terminustúllépés 5. napján már gyakorlatilag fenyegetőzött, hogy meg kéne indítani a szülést, mert nem jó már idebent ennek a babának, "bármi" történhet vele. Mondta mindezt tökéletes CTG-vel és áramlási vizsgálattal a kezében... rákérdeztem a doktornőnél, hogy akkor hogy is van a 2 hét, amit ígért. Jaaaa, hogy azt elfelejtette mondani, hogy 3 centire nyitott méhszájjal már nem ilyen engedékenyek???! Köszönjük. Azért szurkoltam, hogy hagyják magától elindulni ráérős fiunkat. Aki végül is még aznap elindult egyébként...
Szép vajúdás volt, Tiborral kettesben foglaltuk el az alternatív szobát a kórházban. Szülésznő néha bejött, megvizsgált (jajjj, mintha megerőszakolt volna, mindig fájás közben, rossz volt nagyon), és elviharzott. Én meg vagy 4 órán át a kádban vajúdtam, éltem át a folyamatot kontrakcióról-kontrakcióra. Párom segített, itatott, biztatott. Tényleg meghitt emlék marad ez, komoly munka volt, és küzdelem, de közben az egyik legszebb dolog, ami valaha történt velünk.
Aztán az egyik vizsgálat után a szülésznő meglepődve közölte, hogy nem számított ilyen gyorsra, hívja is a dokinőt. Én addigra kikászálódtam a kádból, és rátelepedtem a szülősámlira, ahol egész jó volt, amin ülve gyönyörű, erőteljes tolófájások hullámoztak át a testemen.
Megérkezett hát a szakember. Ő is megvizsgált, azt mondta, "szüljünk", és lefektetett a franciaágyra, holott korábban azt ígérte, hogy tőle akár fejen állva is szülhetek! Rosszul esett. A hatásos tolók elgyengültek, így kicsit elhúzódott Nándor kibújása, és végül szükség volt (?) egy kicsi gátmetszésre. Ami csak egy dolog lett volna, ha nem látszik meg a vágás az újszülött kisbabánk fején!!
Doktornőnk szerint álomszülés volt, sokáig mi is 99%-ig tökéletesnek éreztük, aztán szépen lassan elkezdtek leesni fejben a dolgok...
Ja, Nándor a kórházban fertőzést is kapott, ami miatt életét egy 5 napos antibiotikum-kúrával kezdte. Tudom, hogy másoknak adott esetben sokkal súlyosabb bajokkal kellett szembe nézniük, megküzdeniük, nekem épp elég nehéz volt feldolgozni a picurka kézből kiálló branül látványát, és a tönkretett bélflóra okozta hasfájás miatti sok-sok sírást. Abba nem is akarok belegondolni, hogy az antibiotikum milyen esetleges hosszútávú hatást gyakorolt kicsi fiunk immunrendszerére.
No szóval ezek után úgy érezzük, a kórház nekünk nem az a hely, ami a feltétlen biztonságot nyújtja. Ezért (is) szeretnénk, ha a lányunk itthon láthatná meg a napvilágot.

Dr. Geréb Ágnes képekről régebben nem tűnt egy különösebben szimpatikus embernek. (Bár az is igaz, hogy a cikkekben sorra elég előnytelen fotókat hoznak róla máig...) Aztán láttam egy kisfilmet, amin születéseknél segédkezik. Feltűnt az alázat, amivel dolgozik. Az, hogy nem parancsol, hanem "ott van", maximális diszkrécióval, támogató, finom, mégis határozott mozdulatokkal, nagyon meleg mosollyal. Szerető gondoskodással. Igazán tetszett, amit láttam.
Így végül eljutottunk az információs hétre, ami hihetetlenül sokat nyújtott. Ágit végre személyesen megismerhettük... gyakorlatilag első naptól kezdve mélyről jövő bizalmat éreztem iránta, és Tibor is szimpatikusnak találta. A kompetenciája egyáltalán nem tűnt kérdésesnek. Egy szem kétségünk nem maradt, hogy megvan, ez az utunk, és ők azok az emberek, akikkel végig szeretnénk járni. A lehető legjobb kezekbe kerültünk!
Nem tudom, mi lesz velük, mi lesz velünk. Sír a szívem!!
És mi lesz azokkal a családokkal, akik szintén meg lettek fosztva a választás szabadságától?
S persze mi történik ezzel a csodás asszonnyal? Aki jelen pillanatban szörnyű, méltatlan bánásmódban részesül, holott valami egész mást érdemelne...
Nincs kedvem hosszasan arról írni, milyen borzasztónak tartom, hogy míg a kórházakban hibázó orvosokat jótékonyan megóvja az intézményük, és nyugodtan praktizálhatnak tovább, addig Áginak még csak hibáznia sem kell, máris éhesen ugrik rá a média és a rendőrség. Nem akarok a negatív hangok táborához csatlakozni.
Egyet szeretnék... szívből kívánom Áginak, hogy végigjárhassa azt az utat, amit bevállalt, hogy a mostani történésekből megerősödve kerüljön ki, és csapatával együtt még számtalan családnak segíthessen abban, hogy életük meghatározó óráit méltó módon élhessék meg!

2010. október 12., kedd

Orvosok a Szabad és Biztonságos Születésért nyilatkozata az otthonszülésről

Ajánlom ezt a cikket is olvasásra!

2010. október 11., hétfő

Leánykánkkal 33 hetesen


Ez a kép a múlt hétvégén készült, mikor is Szentendrén kirándultunk.
Amint az látszik, már egy elég szép kis görögdinnyét cipelgetek. :) Mozgásom ennek megfelelően lomha és bálnás, egyre gyakrabban ejtek ki a kezemből dolgokat, hajolgatni mondhatni képtelen vagyok, de sebaj, így szép az élet! :D

2010. október 10., vasárnap

Kedden is várunk mindenkit!!

Kedves Barátaink, Támogatóink!

2010. október 12-én, jövő hét kedden folytatódik Geréb Ágnes tárgyalása. Ennek alkalmából álljunk fel egy ÉLŐLÁNCBA a Honvéd tér és a Parlament épülete között! Célunk ezzel a békés demonstrációval, hogy segítséget kérjünk az országot irányító képviselőktől, miniszterektől. Segítsenek nekünk, hogy mihamarabb megoldódjon ez az emberjogi kérdés és a nőknek Magyarországon is legyen joguk a szabad válasz...táshoz.

Mielőtt belekezdenék a részletekbe, kérünk mindenkit, hogy a levelet továbbítsa a lehető legtöbb fórumon, emailben, facebookon, iwiwen, hogy a hír minél több emberhez eljuthasson!

Az esemény pontos időpontja:
2010. október 12., kedd délelőtt 9:15 kezdettel, várhatóan 11:30-ig

Helyszín:
Budapest, V. kerület, a Honvéd tér és a Kossuth Lajos tér között


A demonstrációt bejelentettük a rendőrség felé. Szeretnénk a szerdaihoz hasonló, békés és háborítatlan megmozdulást tartani. Kérünk mindenkit, hogy segítsük egymást ebben, hiszen mindez rajtunk is múlik!

A rendezvény menete:
Gyülekezés 9:15-től az V. kerület, Honvéd téren, a Markó utca - Szemere utca saroknál a járdán.
Innen 9:30-kor a járdán kézen fogva, illetve sálat, kendőt egymás között kézben tartva élőláncot alkotunk a Parlamentig.
Az élőlánc körülbelül 10:00-ra éri el a Parlamentet.
A lánc Honvéd téri végétől a résztvevők 10.30 magasságában elindulnak a Parlamenthez, és ott csatlakoznak a lánc végéhez.
A Parlament előtt a szervezők által felkért szónokok beszédet mondanak.
A Parlament előtti gyülekezés 11:00 órakor ér véget.

Az útvonalon található kereszteződésekben, gyalogátkelőhelyeken a
forgalmat nem akadályozhatjuk, a lánc folyamatosságát szimbolizálandó az
útfelületre ragasztószalagot ragasztunk. Kérünk titeket, hogy ezt vegyétek figyelembe, és a közúti forgalmat ne akadályozzuk semmilyen módon!

Várunk mindenkit - gyermekeket, szülőket, nagymamákat, nagypapákat, otthonszülőket és nem otthonszülőket, szimpatinzánsokat és támogatókat!

Köszönettel,
A szabad szülésért facebook oldal létrehozói,
Geréb Ágnes közeli hozzátartozói,
a Napvilág Születésház dolgozói,
bábák, dúlák, otthonszülők és nem otthonszülők

2010. október 9., szombat

JómunkásNándor :D

2010. október 8., péntek

Egy kis olvasmány

Tudom, hogy ciki egy családunk életéről szóló blogba ilyesmiket linkelni, de jelen helyzetben nem tudok mást tenni.
Mardsen Wagner, Dániában élő amerikai bába előadását linkelem, szerintem nagyon tanulságos és érdekes olvasnivaló.
http://mamami-tintin.blogspot.com/

2010. október 6., szerda

Békés demonstráció ma

Aki tud és akar, menjen, mi betegség miatt csak lélekben leszünk ott sajnos.

Herner DorkaOctober 6, 2010 at 9:54am

sziasztok,
talán mindegyikőtök értesült a tegnap történtekről. Anyukám, Geréb Ágnes őrizetben van, nem tudjuk, mikor engedik ki. Rengetegen jeleztétek, hogy eddig és ne tovább, mutassuk meg, hogy az elmúlt két évtized meghurcoltatásából (szülőként, bábaként, dúlaként) elég volt. 22 éve küzdünk azért, hogy szabályozva legyen az otthonszülésnél segédkezők jogi helyzete. Ez a mai napig nem történt meg. Kórházban, ha komplikáció történik, olyan elő nem fordulhat, hogy rendőr vigye el az orvost, majd azonnal, szakmai testület bírálata helyett bírósági procedúra kezdődjön.
Békés demonstrációt tartunk ma, október 6-án délután 16.30-tól a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, Egészségügyért Felelős Államtitkársága (volt Egészségügyi Minisztérium) előtt. (1051 Budapest, Arany János u. 6-8.)
Kérünk mindenkit, hogy segítsetek abban, hogy ez a fölhívás minél több emberhez eljusson! Mindenféle eszközzel (levél, telefon, netes felületek) hirdessétek a mai demonstrációt. Legyünk nagyon-nagyon sokan!

A vidékieket kérjük, hogy ha tudtok, gyertek Ti is, ha nem, rendezzetek helyi demonstrációkat. A gyülekezési törvény szerint 72órát várnunk kellene, ha bejelentenénk, de strasbourgi ítélet született arra, hogy ha olyan eset van, ami nem várhat, azonnal nem tiltott utcára menni.
Nem cél haragot gerjeszteni, nem cél véresszájjal követelőzni. Célunk erőt demonstrálni. Jöjjenek a gyerekek, fölnőttek, nagymamák, barátok - ne csak otthonszültek. Alapvető emberjogi kérdés, hogy mindenki ott szüljön, ahol akar.
Jelenlétünkkel szeretnénk kifejezni együttérzésünket mind a tegnap született kisbaba és családja felé, mind afelé a több ezer család felé, akiket kórházi szülés közben vagy következtében ért tragédia. És nem utolsó sorban Geréb Ágnes felé, aki két évtizede küzd a szabályzásért és most ezért börtönben kell ülnie.
Aki ezzel egyetért, legyen ott ma délután!

Herner Dorka
(bábák, dúlák, otthonszülők és nem otthonszülők nevében)