2010. január 31., vasárnap

Kreatív blogger díj


Fórumos ismerősömtől, Side-tól kaptam ezt a díjat. Köszönöm neki! :) Még semmilyen blogos díjam nem volt eddig, szóval tisztára meg vagyok hatva. :)

Játékszabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7 dolog magamról:

1.Dupla Mérleg vagyok - két lábbal a levegőben állok, hihi. :D Komolyra fordítva a szót, néha nehezemre esik a mindennapok "földi" dolgaival való törődés.

2. Sok szép időszak volt az életemben, de a mostani talán a legszebb - imádom az anyaságot, minden aspektusát... óriási élmény volt szülni, aztán szép lassan összehangolódni a babámmal, aztán egyre és egyre vidámabb napokat megélni... nem gondoltam volna, hogy ez ennyire ki tudja teljesíteni az embert...

3. Imádom a családom! Nem csak a szívem csücske kisfiamról és páromról beszélek most, hanem a szüleimről, testvéreimről, nagyszüleimről... fontosnak érzem a kapcsolatok ápolását, bár ezt sajnos sokszor megnehezíti a távolság, időhiány, stb.

4. Általánosságban is lényegesnek érzem a kapcsolatokat... valahol olvastam ezt a mondatot, és nagyon megmaradt:
"A dolgok lényege a köztük lévő kapcsolatban rejtőzik."
A fentiekből következik, hogy rettentően szenvedek a romló kapcsolatoktól, a békétlenségtől.

5. Megváltó komplexusban szenvedek, nem tudom, minek köszönhetően... talán a nehéz kamaszkor? :) De tényleg... mániás öko-bio-gondolkodó vagyok, mindig szót emelek, ha a környezetemben akármilyen szempontból "más" embereket szidnak, vega vagyok, és szívem szerint minden állatot megmentenék a mészárszékről (is), és még sorolhatnám. Súlyos, ugye?! :DDD

6. Sajnos kapkodós és felszínes vagyok, ezeken a dolgokon próbálok változtatni folyton, és néha sikerül is, de nem olyan gyakran, mint szeretném.

7. Nagyon szerettem-szeretek énekelni, de be kell valljam, hogy libabőrös leszek, ha arra gondolok, hogy be kéne fejezzem a zeneakadémiás tanulmányaimat. Brrrr, az intézményes oktatásból bőven elég volt már, ezen túl csak olyasmit akarok tanulni, amire nagyon vágyom, rugalmas körülmények között, úgy, hogy ez ne a gyermeknevelés kárára történjen.

Általam ajánlott 7 blogger:
1. Jucuu http://jucuu.blogspot.com/
2. Orsi http://sokgyerek.blogspot.com/
3. Gala http://sikerblog.blog.hu/
4. Kriszti http://tejutazas.blogspot.com/
5. Vega Vera http://veravegakonyhaja.blogspot.com/
6. Bíborlány http://csiribebi.freeblog.hu/
7. Viki http://malajuvi.blogspot.com/

2010. január 26., kedd

Mostanában...

... örülünk, hogy élünk.
Na jó, ez így túlzás, de húzós időszakon vagyunk túl. Nándor, szegényem pár nap megszakításokkal vagy 2 héten át lázzal küzdött. :( Kezdődött egy húgyúti gyulladással, majd mikor azt felszámoltuk, durva fogzós hét következett. Nem egy alkalommal ment a láza 38.5 fölé, de viburcolon, meg a homeós fogzáskönnyítő bogyón kívül nem kapott mást, mert szinte biztos voltam benne, hogy a fogzás okozza ismét a lázat, mint pár hónapja. Hála az égnek, már vége, mindenki egészséges, ismét bátran megyünk ide-oda. :)
Szombaton például kötős tanfolyáson voltunk a mamami boltban, ahol véééégre kijavíthattam a kötésbeli hibáimat, és tanulhattam pár újdonságot is. Első munkám egy rettentő bonyolult lábszárvédő 50% gyapjú-50% akril fonálból, de hát valahol el kell kezdeni. ;) Még szombaton szereztem a boltban bambusz kötőtűt, amivel számomra sokkkkkkkal jobb dolgozni, mint a körkötőtűvel, és persze nem bírtam megállni, hogy ne szerezzek be egy adag gyönyörű, pihepuha fonalat a leendő alkotásokhoz. :) (Tavaszi sapeszt tervezek például.)

Más téma: szopi! Elképzelésemmel ellentétben (miszerint télen már többet eszik, kevesebbszer kér cicit) az történik most, hogy Nándor gyakrabban szopizik, mint valaha!! :O Én nem tudom, mi van... napi kismilliószor kezd el vetkőztetni, vagy jelenti ki, hogy "áj" (ágy), és rohan a nagyágyhoz cicire várva. Plusz az esték... kábé egy hete nagyjából úgy bír csak normálisan aludni, ha közben folyamatosan rajtam cummoghat... ami igazán kellemes, mikor például zuhanyozni szeretnék, vagy kimenni inni. Ha merészelem otthagyni (alva) az ágyban, pár perc múlva fölébred, és keserves sírás közepette hajtogatja, hogy "didi-didííííí" addig, míg nem adom vissza neki a mellem.
Oké, én imádok szoptatni, de ez már nekem is fárasztó. Remélem, hamarosan megváltozik ez a tendencia, mert nem tudom, meddig bírom így.

Ami még van mostanában, az egész örvendetes módon nagy adag meló! Hála részben a babahordozó héten osztogatott kontaktoknak, részben a hordozo.hu-nak, januárban már 6 családnál voltam hordozást oktatni!! :) Szuper dolog, nagyon élvezem, minden alkalommal annyit tanulok én is! Persze nem az így keresett pézből fogunk meggazdagodni, de most nem is ez a legfontosabb... hanem az, hogy tehetem, amit szeretek, amit fontosnak érzek!
Nándor többnyire jól viseli az oktatást (mindig jön velem), persze ahol van hason korú gyerkő, ott érzi magát a legjobban.
Tényleg, erről is akartam írni... mármint, hogy nem tudom nem észrevenni, hogy kisfiunk mennyire nyitott és barátkozó gyermek, játszón, meg másutt is folyton keresi a többiek társaságát. Komolyan, egy nagytesó kéne neki, de hát ez ugye már nem fog menni. :D
Ami kicsit elgondolkodtat ez ügyben, az az óvoda kérdése. Mert hogy az addig oké, hogy ha lehet, szeretném majd Waldorfba adni, de oda jobbára csak 4 éves kortól veszik föl a gyerkőket. És nem tudom, hogy egy ennyire társasági kisfiúnak nem leszek-e már itthon kevés 3 éves korára... persze reméljük, addigra kistesó is kopogtat, de hát egy pici baba sem az az igazi játszótárs.
Fogós ravasz kérdés, meglátjuk, hogy alakul...

2010. január 17., vasárnap

Apa batyuja

Jöttem büszkélkedni - Tibor kendőzéséről van szó. :)
Bár beletellett egy kis időbe, míg elsajátította a batyu-kötözés csínját-bínját, az eredmény azt hiszem, magáért beszél: ezt a gyönyörű, hibátlan kötést nézzétek!!! Persze, elfogult vagyok, ez kétségtelen. De azért az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy kendős tanfolyamvezetőként elég szigorúan nézem a jó kötés kritériumait.
(Tegnap készült a kép amúgy, Nándor egy hosszú, kirándulós nap végén kéretőzött apja hátára, ahol el is aludt negyed óra múlva... érdekes, hogy néha csak az én hátam jó, máskor meg csak páromé... jó dolga van ennek a gyereknek, hogy így válogathat, ugye? ;) )


Új családtagunk: Mihály :)



Nos, itt az ideje, hogy bemutassam. :)
Új hordozóval bővült a létszám, mivel Nándi szép lassan kinövi a hőn szeretett Hunbabát (legalábbis téli ruházatban sajnos több centivel a hóna alatt ér véget a mei tai, ami nem annyira tetszik nekem). Tehát új, nagyobb méretű kötős kenguru után kellett nézzek. Még szerencse, hogy kaptam egy kis dugipénzt Anyumtól, így a fent említett drágaságtól nem kell megválnunk; megmarad itthoni hordozónak (kisebb mennyiségű ruházatban még nem vészes a helyzet), meg majd a leendő kistesó(k)nak. Hogy őszinte legyek, nagyon fájna érte a szívem, nem az én stílusom csak úgy "túladni" a hordozókon.
Szóval az egy és imádott Lana kendőnk és a Hunbaba mellé Mihály is fölsorakozott.
Őt (is) egy otthon dolgozó mamami, Savitri (Lili) varrta. Gyönyörű darab, színei egy kis tavaszt lopnak a szigorú télbe. :) Olyannyira nem "tömegtermék", hogy csak egy van belőle. És ami nem kevésbé fontos, nagyon kényelmes, párnázott kötős kengururól beszélünk ez esetben is - a madárkás után furcsa is lett volna egy kevésbé minőségi munkában hordozni.
Nándor első reakciói azt hiszem, árulkodnak: amint megkaptam a mei tait, kisfiam kiráncigálta a papírzacskóból, közölte, hogy "áttán" (hátán - hátunkra kéretőzés), majd miután felkötöttem, öt percen belül elaludt. ;) (Írtam ugye, milyen alvó a drága, no ennek ismeretében tessék olvasni a dolgot!!)
Egy szó, mint száz, szépséges új hordozónk van, reméljük, sokáig használjuk. :)
(A képeken a kötést ne nézzétek, nem ez lett életünk legszebb mt-kötése.)

2010. január 13., szerda

Olaszos étkekből sosem elég :)




Duguljak már el a kajás fotókkal, ugye?
De ezeket téééényleg muszáj feltennem, annyira mókásak. :D

2010. január 3., vasárnap

Pizzazaba :D



Meséltem már arról, hogy fiunk mennyire rajong apja kedvenc ételéért, a pizzáért. Most megmutatom képekben is. :)
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a spenótos az egyik kedvence - íme egy gyermek, aki ezt az általában igencsak "nemszeretem-zöldséget" is eszi! :D )

2010. január 2., szombat

Magáért beszél ;)

Új játék Apával. :)

2010. január 1., péntek

Erről, arról...





Rég nem írtam, kicsit bepótlom a hiányosságokat. :)

Szóval szerettem volna szót ejteni Nándor dolgai közül az alvásról. Igen, megunhatatlan téma, szinte minden babás és kisgyermekes család vesszőparipája ez...
Nos, nálunk úgy áll a dolog, hogy küzdünk. Nándor egyrészről nem alussza át az éjszakát, ami engem mondjuk nem zavar, de általában mindenki nagy, kerek szemekkel néz, hogy jééé, ennyi idősen ugyan miért nem? Passz... vadul fogzik, többször ébred szopizni, majd lesz ez még így sem. :D
Ami nagyobb gond, az a nappali alvás, meg úgy általában az elalvás. Előbbi egyre későbbre tolódik, valószínűleg el akarja hagyni a gyerkő. Például ha felébred mondjuk reggel 8-kor, akkor jó esetben kora délután számíthatunk egy alvásra, tegyük fel, 2 körül. DE!! Ha el is alszik kettőkor (jobbik eset!!), és lenyom kábé két órát, akkor négytől minimum éjjeli 10-11 óráig fent van. Minimum. És nem segít semmilyen esti szertartás, pedig sok mindent megpróbáltunk már, de ha nem álmos, akkor nem alszik, slussz-passz.
Rosszabbik eset: később ébred reggel, vagy valami egyéb miatt még későbbre tolódik a "déli" alvás. Ilyenkor képes akár este 6-ig kihúzni, aztán rázuhan a cicire, és alszik 8-ig. Utána el lehet képzelni, mikor tudom elaltatni. Az sem segít, ha mondjuk egy óra alvás után megébresztem. Eredmény: nyűgösség, álmos kóválygás, ugyanúgy nem alvás, mint kipihenten, csak így sokkal rosszabb a kedve.
És habár segít, ha sokat tudunk levegőn lenni, de legtöbbször nem fárad le kint sem eléggé ahhoz, hogy könnyebben menjen az elalvás. Télen meg napi 2x1 óránál nem is nagyon tudunk többet sétálni...
Az elalvással való problémánk tehát részben kiderült már: végül is arról van szó, hogy sehogy nem bírjuk ágyba dugni a kislegényt addig, amíg ő nem érzi úgy, hogy ez neki megfelel. Egyszerűen pörög, nem álmos, vagy ha már igen, akkor is a "végsőkig" nyújtja az ébrenlét idejét. És ez nekünk sokszor elég megterhelő...
Várom az okos tanácsokat, mit tegyünk, hogy normális időben aludhassunk. (Sajnos az az érzésem, hogy ezt az időszakot egyszerűen túl kell élni, úgyis folyton változnak ezek a dolgok.)

Hogy vidámabb témáról is írjak, Nándi beszédfejlődése hihetetlenül megugrott mostanában!!! :) Napi szinten tanul új szavakat, már nem is bírom megjegyezni, mi mindent mond. Az eddigi sok haladzsa-pár számunkra érthető szó arány igencsak átalakult; most már ha megszólal, szinte csak olyasmit mond, amit azonosítani tudunk. Igaz, nem ejti tökéletesen a szavakat, pl.gyakran lehagyja az első mássalhangzókat (pl.hang - 'an', vakond - 'akkon'), meg kissé át is alakít pár szót (pl. zene - zeze, dió - didó, tüzijáték - tüzlden :D ), de szinte mindent utánozni próbál, amit mondunk, és a kimondottak jelentős részét utána rendszeresen használja. És kétszavas mondatok is vannak már egész szép számban. (Pl. Menjünk haza inni - 'aza inni, add ide a diót - addidó ;) )
Annyira vicces nézni, ahogy időnként megáll gondolkodni, láthatóan pörög az agya, hogy le tudja utánozni az adott szót, amit szeretne... nagyon élvezzük! :)

Pár képet is hozok, van nagymamás, meg sátorban vigyorogva bujkálós is. :)