2009. július 30., csütörtök

Jár a baba, jár

Hát milyen anya vagyok én, hogy nem számoltam be időben az új fejleményről? :D
Szóval az történt, hogy a kapaszkodás nélkül megtett pár lépésből a múlt heti őrségi nyaralásunk során járás lett!
Bizony, Nándor vagy egy hete egybefüggően jár, napról napra többet. A lakásban már alig mászik (csak ha valamit nagyon gyorsan akar elérni, vagy nagyon fáradt), de kint sem rest gyakorolni: fűben, homokon, emelkedőn fel-le, mindenütt jár. Mi több, a lépcsőzéssel is próbálkozik. Én meg csak lesem a kitartását: ha fenékre esik, rögtön újra felkel, és megy tovább, és ha ez százszor ismétlődik meg, sem adja fel. Nagyon büszke vagyok rá! :) Még akkor is, ha a szemeimnek egyelőre szokatlan, hogy nem négykézláb nyargalászik mindenfelé a kis felfedező...

2009. július 27., hétfő

Kommunikál

Nándor nagyon kommunikatív gyerkő, oltári dumás, pár hetes korától szinte folyamatosan "beszél" az éppen aktuális nyelvén... mára oda jutott, hogy semmit nem hagy kommentár nélkül, idegeneknek gagyarászik, tényleg be nem áll a szája. :D
Ami változott az utóbbi hónapok alatt, az az, hogy számunkra érthető szavai is vannak már. Kezdődött még régebben a "nennenne" típusú tiltakozással, meg kellett zabálni, mikor így szövegelt. Aztán jött a "deddedde", a "tete", a "jajjajjajjj", az "ájjá", az "ápá", szépen lassan egyik szó a másik után.
Megpróbálom összeszedni, miket mondogat mostanság.

Nennn, nem - nem
'gen, ige - igen
Ápá, átá - apa
Ájá, ányá - anya
kokka- kocka
kekke - kecske
lápa - lámpa
hoppá, oppá
la - labda
dzidzi - cici :)
ta, hitta - hinta

Hirtelen ezek jutnak eszembe... jaaaaa, majdnem kihagytam az örök sláger fő szót, a kakát, amit mindenfélére alkalmaz a drága, ha olyanja van. :)

2009. július 12., vasárnap

Változások

Mostanában bizony van belőlük pár, én meg csak kapkodom a fejem, jajjajjjj, erre bizony nem készítik fel az embert kismamaként. :)
Komolyra fordítva a szót, újabban Nándi leszokóban van a délelőtti alvásáról, ami nem egyszerű dolog... egyrészről így már dél körül nagyon fáradt és elalszik, másrészről meg ennek köszönhetően azért be-becsúszik még egy későbbi, délutáni alvás, ha nem sikerül estig kibírni. Átállunk szép lassan a napi egy alvásra, úgy tűnik, csak ez azért nem megy egyik napról a másikra. (No de hogy ide is eljutottunk, ejjj!)
Aztán a hordozás... itthon egyre kevesebbet lóg már rajtam a kislegény. Eddigi napi két alvását a hátamon töltötte kendőben, így míg ő horpasztott, én tudtam tevékenykedni; mosogatni, főzni, stb. De például az utóbbi két napon nem így történt, mert a sok szabadban való játékba úgy belefáradt a drága, hogy itthon egyszerűen ráájult a cicire. (Aminek megvolt az az előnye, hogy ezzel engem is pihenésre késztetett ;).)
Persze ha megyünk valahová, a hátamon viszem, és adott esetben alszik 10 perceket, például a metrón, de az alap tendenciában látok változást. Itthon egyre kevesebbet igényli már a hordozást... persze van olyan nap, amikor nagyon bújós, és olyankor többet van rajtam, de általában már inkább tiltakozik, ha felvenném, mikor ő még mászkálni, játszani szeretne. Igény szerinti hordozás, no igen... ez a kifejezés új értelmet nyert mostanában. (És be kell valljam, nekem ez nem könnyű... elfogadni, hogy egyre önállóbb ez a kis lény, belátni, hogy a gondoskodás más formái kerülnek előtérbe lassanként. Imádok hordozni, no. :D )
Aztán változás még, hogy elérkezett a játszóterezés korszaka az életünkben. Eddig féltem ilyen helyekre vinni Nándit, mert bár minden terepen leraktuk őt, és hagytuk szabadon mászni, a homoktól tartottunk kicsit. Talán nem csoda ez egy olyan gyerkőnél, aki mindent szeret megkóstolni. ;)
No szóval a hétvégén több alkalommal is kint volt Nándor a közeli játszón, és azt kell mondjam, nem eszi a homokot, ellenben nagyon tetszenek neki a különféle játékok (hinta, csúszda legfőképp), a gyerektársaság (és a kapcsolódó tárgyak ;) ), az új terep. Párom kinevetett, mikor ezt említettem neki, de számomra az is egy újabb mini-dráma, hogy az én egykor törékeny, pici babám már a játszótéren ront-bont. Hja, szalad az idő, én meg rohannék utána. :D
Azért van, ami változatlan, hála az égnek. :) Ilyen az, hogy továbbra is egy folyamatosan jókedvű, aktív, barátságos, nyitott, és okos gyerkő cseperedik köztünk, aki napról napra gazdagítja az életünket.

2009. július 5., vasárnap

Hordozás nyáron

Tombol a hőség, mindannyian izzadunk, mint a lovak, Nándor is egy szál pelusban mászkál egész nap. Belegondolni is elég, hogy magunkra vegyük kendőben (vagy kötős kenguruban), és utána együtt-egymásra izzadjunk órákon át... Pedig a csimpi továbbra is igényli a testközelségnek ezt a formáját, bizony nap közben még mindig rajtunk alszik, nyár és hőség ide vagy oda.
Leírom, mit tudok a nagy melegben való hordozásról, hátha valakinek segít.
Igazából tavaly kezdtük el a dolgot, hisz Nándi a legnagyobb forróság közepette érkezett közénk, és két hetes korától naphosszat lógott rajtunk. Ráadásul a tetőtér, ahol akkor laktunk, iszonyatos meleg volt. Nanduban hordoztam Nándort (elől x-ben, ami ugye két réteg a babán), és neki bizony nem ritkán volt szinte az egész teste piros pöttyös. Melegkiütések. Nem mutattak valami jól, ellemben hamar kiderült róluk, hogy teljesen ártalmatlanok, és hamar eltűnnek.
Az összeizzadás valóban kellemetlen volt, de hát én úgy gondoltam, ha ez az ára a harmóniának, amit mindketten átélünk közben, akkor ám legyen. :) Ha kimentünk, minimális ruházatra szükség volt, nem nyomhattuk egy szál semmiben, mint itthon. Egy kombidresszt adtam ilyenkor Nándira, és ha olyan helyre értünk, ahol netán hűvösebb volt, lábára húztam egy zoknit. Működött a rendszer, túléltük a nyarat. :)
Idén nyáron ugye már batyuban és mei taiban hordozom az egy évesem, és el kell mondjam, hogy érzésem szerint az utóbbi a melegebb (miközben többen azt gondolják szellősebbnek).
Hogy a kendő vastagsága számít-e? Jó kérdés, szerintem nem igazán. Azaz annyiban de, hogy egy vékonyabb kendő nagyobb eséllyel vágja az ember vállát, de az összeizzadás bizony nem marad el így sem. A nyári hordozás már csak ilyen műfaj ;).
Mi Nanduban és Lanában is hordoztunk illetve hordozunk nyáron, mindkettő sávolyos szövésű pamut, nem éppen a vékonyabbik fajtából. De az izzadást és a melegkiütéseket leszámítva tényleg nincs ezzel probléma. Ha a hőség miatt nem hordoznánk, az nagyobb gond lenne, azt hiszem. :D
Egy szó mint száz, én biztatni szeretnék mindenkit, attól még, hogy meleg van, hordozzunk csak nyugodtan.