2010. augusztus 23., hétfő

Várból ágyba

Az augusztus 20-ai kézműves vásárra már nagyon készültem egy ideje. Hogy majd alaposan körbenézek, míg párom rohangál Nándorral, beszerzek egy adag fonalat a további pici gyermekrucikhoz, és milyen jól szórakozunk majd... mindenki a maga módján. ;)
Hát, többet kaptam, mint reméltem... volt fonál, volt szórakozás és szórakoztatás (Nándornak nagy sikere volt mindenütt!), és volt más is...
Pár óra járkálás után elkezdtem (hasilag) elég sokat keményedni. Haza kéne menni. Oké, előtte még feküdtem egy sort a fűben, majd indulás.
A metrón már 5 perces elég fájdalmas összehúzódásaim voltak. Csak éljük túl hazáig!
Sikerült. Itthon gyorsan lefeküdtem, és hívtam a bábánkat. Ő kifaggatott, majd azt ajánlotta, igyak meg egy kevés valamilyen alkoholt, és aludjak egyet. És próbáljak pihenni, meg figyeljem magam, elmúlnak-e pihenés hatására a fájások, ha nem, akkor gondolkodunk tovább.
Így tettem, aludtam, pihentem. Egész hétvégén Tibor volt a fiunkkal, nagyon sokat segített. Vasárnap estére már úgy éreztem, jobban vagyok, hatott a 2 nap fekvés.
Elküldtem ma dolgozni, mondván, úgyis hívom, ha szükség van rá. Hát, elég hamar telefonhoz nyúltam... Délelőtt 10 körülre megint sokat keményedtem, Nándor is extra nyűgös volt, nem bírtam. Aggódtam.
Felhívtam egy kedves, megbízható szülész ismerősünket, ő ajánlott egy pesti orvost. Őt is megcsörgettem, rendelési idő előtt fogadott. Nagyon rendes volt, hálás vagyok neki!
Szerencsére nincs gond babuval, velem is minden rendben, és nincs arra utaló jel, hogy megszületni készülne. :)
Igaz, többet kéne pihennem - doki bácsi szerint a nappalok felét végig kéne feküdnöm, ha más nem, legalább pár órát. Na ez Nándor mellett magában nagy-nagy kihívás.
És kaptam egy üveg Bryophyllumot, egy alkoholos növényi oldatot, ami elég nagy sikerrel meg tudja akadályozni a koraszülést, ha esetleg mégis elkezdődne valami... ja és persze szednem kell magnéziumot is.
No így vagyunk most. Mivel a közelben igazából nincs mozgósítható családtag, aki napi szinten tudna segíteni, törjük a fejünket, mi tévők legyünk. Mert bármennyire is várjuk a picurt, azért még ezt a maradék 3 hónapot pocakban kéne töltse.

2010. augusztus 14., szombat

Várandósan

Olyan ritkán esik szó a kicsi tesóbabácskánkról, most úgy érzem, igazán megérdemel egy önálló bejegyzést. :)

Szóval a babatesó (ahogy fiunk nevezi) boldogan él és virul!
26 hete tanyázik a pocakban, és elég szép méretekre növelte az anyukáját már mostanra! 10 kiló van már rajtam, és akkora hasam van most vele, mint Nándival a 30.hét után! Csak teljesen más az alakja... eléggé "lent" helyezkedik el (emiatt az összes nadrágom rém kényelmetlen!), sokkal inkább kerek és terebélyes, nem csúcsos, mint a bátyóval anno. Tényleg nagynak néz ki; sokan azt gondolják első ránézésre, hogy heteken belül szülünk. :O
(Mondjuk szó-szó, sokszor én is úgy érzem, mintha sokkal előrébb tartanánk... gyakran igen bálnának érzem már magam, plusz előjött a régi, kedves symhisys fájdalom, így a mozgásom meg pingvinesre állt be... és hol van még a vége??? )

Mocorog amúgy eleget a picur, elmúltak már az ilyen irányú aggodalmaim... tényleg elég aktív, de máshogy, mint Nándor volt... ő sokkal diszkrétebb, finomabb, nem akar folyton kiugrani a hasfalamon. :D Viszont nagyon szeret kapcsolatba kerülni a családjával: mikor hasamra teszem a kezem, mindig megmozdul, jelentkezik. Apja tenyerébe is szépen rugdal, és Nándor háta sem marad érintetlenül, mikor az ölemben ül. :) Biztos érzi már, hogy várjuk, és kíváncsi ránk!

Amúgy pár érdekes dolog van ezzel a pocakossággal kapcsolatban... ilyen az, hogy kissé ellentmondásosan érzem magam. Kívülről nézve talán úgy tűnik, hogy sokat szenvedek, nehézkes vagyok, itt fáj-ott fáj. És igen, tény, hogy nehezebb, terhesebb ez a várandósság, mint a Nándoros volt. (Picit lelki, de elsősorban inkább testi szinten.)
Ugyanakkor emellett mégis nagyobb nyugalom él bennem, mint annak idején... valahogy érzem belül, hogy minden a legnagyobb rendben, és jó felé haladunk. Sokkal kevesebb bennem a "para", hogy egészséges lesz-e a baba, sikerül-e ahogy kell a szülés, stb.
(Írom mindezt úgy, hogy nőgyógyászt utoljára a 9.héten láttunk, azóta csak egy vérvételen és egy ultrahagon voltunk, semmi egyéb vizsgálat nem történt! És nem is hiányzik... egyszerűen csak tudom, hogy rendben vagyunk, na.)

A napjaink együtt szépen, csendben telnek amúgy... kevesebbet mozgunk Nándorral a városban, többet a közvetlen környékünkön. Neki nagyon kell a szabad levegőn való mozgás, így sok időt töltünk a közeli játszótereken. És amikor jó napja van, nem szükséges folyamatosan utána rohangálnom, eljátszik ügyesen úgy is, hogy nem vagyok fél méteres közelében. Esténként meg gyakran az apjával megy játszózni, és olyankor én vagy itthon végzem a dolgom, vagy passzív szemlélőként vagyok csak velük.
Mikor pedig leülök egy padra, szinte mindig jelentkezik babatesó - beköszön, és emlékeztet, hogy jövő ilyenkor már jóval több pörgés vár rám, szóval addig pihenjek, míg lehet. :)



2010. augusztus 10., kedd

A Szemlő-hegyi barlangban jártunk






Múlt hétvégén végre sikerült kijutnunk a szabadba, ezúttal a címben említett barlangot látogattunk meg (többek között).
Az úgy volt, hogy aznap délelőtt a Wekerlére tekertünk el elcserélni egy anyukával pár darab picurka mosható pelust (gyűjtöm már őket a lánykánknak ;) ), és ha már ott voltunk, betértünk a kedvenc cukrászdánkba. Utána játszóterezés, majd haza.
Nándor kókadozott már, hiába, dél körül járt az idő... kitaláltuk az úti célt, és elindultunk. Eredetileg egy másik barlang volt tervben, de oda elvileg csak 5 év feletti gyerkőkkel lehet bemenni, így a Szemlő-hegynél maradtunk.
Nándor a metrón elaludt apja hátán a kendőben, csak ebédre ébredt fel. Aztán felbuszoztunk a Nyugatitól a hegyre, és egy rövidebb játszózás után irány a barlang!!
Nándort nagyon izgatta a dolog (naná, hiszen alagút mániás! :D ), és nagyokat sikongatott, mikor mentünk lefelé a föld gyomrába. Csomó mindenre figyelt, amit mondtak/mondtunk, voltak vicces beszólásai - pl. a mennyezetet borító borsókőre kijelentette fennhangon, hogy borsófőzelék. :D A mészkő meg szerinte kőmész!
Az is nagyon bejött neki, mikor a barlang legmélyebb részén zenét kapcsolt be a túravezető - mikor annak vége lett, sokáig reklamált, hogy zene-zene. :) (Itthon, altatáshoz is időnként el kell énekeljem a "barlangos zenét".)
A túra végére azért jól elfáradt, de ezt nem csodáltuk, hiszen 55 percig meneteltünk a 12 fokban! (Fura volt utána kimenni megint a hőségbe...)

A barlangozás után még túráztunk egyet, kikötöttünk egy erdei játszótéren, ami persze nagyon tetszett a legénynek. :) Itt jól kitombolhatta magát, egyensúlyozott a láncos mászókán, megtanult felmászni a rendes, nagyobb hintára is.
Mondanom sem kell, aznap este nem volt szükség nagyon hosszas altatásra!
Szuper nap volt, reméljük, sok ilyenben lesz még részünk!