2010. április 27., kedd

Critical Moms - idén is ott voltunk!




Forrás

2010. április 23., péntek

...

Lehet, hogy kezd erőt venni rajtam a várandós hiperérzékenység? Olyan furcsa gondolatok úszkálnak a fejemben mostanság, muszáj őket kiírnom-meggyónnom, azt hiszem.
Szóval Nándor júniusban kétéves lesz, igazi nagylegény (nekem még mindig bébi!!). Pár hónappal ezelőttig folyamatos, testet-lelket melengető szimbiózisban éltünk vele; olyanban, amilyet csak kívánhat az ember, hogy megélje. :)
(Nem mondom persze, hogy ez néha nem volt picit fárasztó, mivel nagyjából semmi segítségünk nincs, de általában azért fürödtem benne.)
Mostanság azonban több ponton szakadozik a képlet... ilyen az, hogy már nem vagyok neki olyan, mint a levegő, Apjával is gyönyörűen elvan sok órán át akár. Sőt, a nagymamájával is, akit pedig ritkán lát. (Tudom, ez talán másnak nem nagy dolog, de nekünk az.)
Aztán a szopi... nekem már kicsit sok volt a napi kismillió alkalom, így (nap közben) visszavettem ebből. Bár ez egész könnyedén megy, és végeredményben jó, mégis hiányzik néha kicsit az elégedett, boldog arc, amit akkor láttam, mikor kívánságra csomagoltam ki a ciciket. :D
Aztán picurka érkezése... húúú, alig merek erről írni. Mert nagyon örülünk neki, hogy velünk van már, és izgalommal várjuk, és teljes szívből szeretjük őt is, mégis van bennem egyfajta gyász, ami az eddigi "mézeshármas" életünket illeti. Jöhetnek a kövek, tényleg fura ezt még leírni is.
Nyilvánvaló persze, hogy szimbiózisunk elsőszülött fiammal kicsit fel kell lazuljon, hogy beleférjen az új családtag, és gondolom, vele majd hasonló lesz az első év, egy test-egy lélek, satöbbi. No de ezt könnyebb átlátni aggyal, mint követni szívvel.
Főleg több gyermekes anya olvasóimtól kérem, hogy írjatok erről, ha tudtok, nálatok is volt ilyen "átmeneti érzészavar"?? S ha igen, milyen emlékeitek vannak erről? Segítene, ha tudnám, hogy más is átélt valami hasonlót, és nem én lettem végképp bogaras. :)

2010. április 19., hétfő

Bújik a tesóhoz :)

Nándor kistestvére ma 9 hetes, két és fél cm-es óóóriási babuka. :D
Fiunk az első ultrahang óta tud az érkezéséről, és hihetetlenül gyengéd a pocakkal és lakójával azóta! Időnként csak megáll, és megsimogatja a hasam, máskor öltözködés közben mutat rá, és mondja, hogy tesó. :)
S néha kijelenti, hogy "búik a teszóhoz", és mosolyogva, óvatosan rám teszi a fejét, mint aki hallgatózik. Gondolom, nem kell mondanom, anyai szívem mekkorákat dobban ilyenkor. :)))

2010. április 17., szombat

Rejtvény :)

Nándorunk gyönyörűen beszél -már 3-4 szavas mondatokban-, szavai nagyobb része nagyon szépen érthető többnyire idegenek számára is.
Van azonban egy kifejezése, melynek hallatán mindig vigyorognom kell. Ez a szó nagyjából köszönőviszonyban sincs azzal, amit jelent, és Nándi következetesen így mondja mindig...
Szóval szerintetek mit jelent az, hogy koszillo ?? Várom a tippeket!!!

(Na jó, elárulom. Koszillo egyenlő cukkini. :DDD )

2010. április 9., péntek

Húsvétolásunk története :)

Szóval idén is nekivágtunk a nagy utazásnak, és leruccantunk pár napra a szépséges Őrségbe. (Apropó, ha már Őrség, had büszkélkedjek: íme Anyukám honlapja )
Az időjárás sajnos nem volt velünk olyan kegyes, mint tavaly , idén nem volt sem meleg, sem túl sok napsütés, de sebaj, így is élveztük! Főképp Nándor; drága kis dedem a lehető legnagyobb örömmel ugrándozott egyik tócsáról a másikra. :D Lelkes közönsége is adódott ehhez, a kutyák, macskák is követték a mókában!
Úgy vettük észre amúgy, hogy most jött el az az idő kisfiunk életében, amikor már igazán értékelni tudja a tágas szabad tér adta lehetőségeket. Annyira látszott rajta, ahogy felszabadul!! Ide-oda rohangálhatott kedve szerint anélkül, hogy másodpercenként meg kellett volna állnunk egy-egy autó, lámpa, utcakeresztezés miatt. Szó szerint föllélegeztünk e pár nap alatt, amit nem tudott elrontani az eső sem.
Nándi amúgy imádja a nagyanyját, jókat sétáltak együtt a szabad levegőn, míg én és az apja a házban pihegtünk.
Különösen felnéz fiunk Anyukám párjára, Bélára! Hihetetlen, hogy mennyi erőfeszítést tett, hogy tetsszen neki! :)
Nagy kedvencek voltak természetesen az állatok. Csoki kutya simogatása, lábánál fogva rángatása, egyéb módon való inzultálása rendes napi program lett, amit az említett eb hol türelmesen tűrt, hol kevésbé. Aztán a cicáknak sem lehetett sok nyugtuk, ha Nándi a közelben volt! És ha fújtak rá, hát visszafújt! :D

Hosszú vonatút ide vagy oda, nagyon élveztük ezt a pár napot! Köszönjük szépen a vendéglátást!
Remélem, hamarosan ismét lent lehetünk. :)

Őrségi képek, utolsó adag




Húsvéti képek, 2.adag





Húsvétolás az Őrségben - képek






A szépséges képekért köszönet a nagymamának! :)))