Testvérek jóban-rosszban

Testvéri szeretet, illetve testvérféltékenység... ezeken gondolkodom sokat mostanság.
Nálunk úgy van, hogy Hajnal minden körülmények között imádja Nándort. Felnéz rá, lesi, mit mond, mit csinál. Sokszor sír utána, ha kimegy a szobából. Egyértelműen és erőteljesen kötődik hozzá. :)
Nándorral már kacifántosabb a helyzet. Ő is imádja Hajnalt, az biztos. Mikor altatom, bármennyire is zavarja a húga kurjongatása, mászkálása, mégis sírva követeli vissza, ha valaki kiviszi. Mindig kínálgatja az ételéből. Nagyon-nagyon aranyosan tanítgatja; hosszú percekig magyaráz neki dolgok működéséről, megmutatja, kezébe igazítja. Sokszor előfordul, hogy ha Hajnal sírva fakad, ő rögtön ugrik, és elkezd bolondozni neki, vagy játékot visz, és azzal vidítja fel. Utána persze nagyon büszke magára! :))) Igazi gondoskodó bátyus tud lenni, és ilyenkor én olyan boldog vagyok!
Máskor meg... figyelmetlenül fellöki, túl erőteljesen bújik játékból, vagy oda- odacsap neki, pl. kezére, ha szétrontja a játékát. Amit amúgy teljesen megértek, persze, hogy idegesíti a dolog, de miért csap a kezére??? Mi soha nem ütöttük őt! Kitől tanulta, miért csinálja? Vagy ez ösztön? No ilyenkor kétségbe esek. És már kismilliószor átbeszéltük a dolgot, hogy miért nem bántunk így senkit, végképp nem a testvérünket, de mintha nem akarna átmenni... túl vagyunk soooook türelmes odaforduláson, erélyes rászóláson, ilyen-olyan büntetéseken (bár utóbbiban egyáltalán nem hiszek, de már egyszerűen nem tudom, mitévő legyek??). És semmi nem hat.
Volt, aki azt mondta, hogy vége lesz ennek a tesóbántalmazásnak, csak túl kell élni... de már olyan jó lenne, ha nem kéne emiatt balhéznunk naponta.
Várom a tapasztalataitokat, szerintetek mi jön be?

Gagyarász :)

Hajnal egyre több számunkra is érthető szócskát fűz bele a szokásos, vidám gagyarászásaiba. :) Időnként szavak, máskor csak szótagok...
Tegnap kezdte el azt, hogy rámutat valamire, és hozzá mondja, hogy "ott". Meg kell zabálni, annyira aranyos! Ezen kívül az is megy, hogy "oda". Vagy az őrségi mamának mondja, hogy "mamamama". Időnként vigyorogva, fejcsóválva mondja, hogy "ajajjajjaj'. :D
Tegnap bátyáméknál ledobott az asztalról egy újságot, és közölte, hogy "le új". Kutyáknak mondja, hogy "vava", meg ma hallottam tőle egyszer, hogy "csokika" (anyukám egyik kutyájának neve). Ja, és következetesen használja a "hó" szót, mikor kimegyünk.
Hát ilyenek. :) És nincs még 15 hónapos!

Idő utazás

Az egyik pufók angyalkát már mindenki ismeri. De vajon ki lehet a másik puttócska? A helyes megfejtők között 1 éves Nap körüli utat sorsolunk ki!

Első...

... hajcsat! És az immár tizennégy hónapja lányos anya csendben elmorzsolgat egy könnycseppet a szeme sarkában.

Hát itt tartunk már! Kicsilány kész nő, aki sorra bolondítja a férfiakat, csábosan mozog, beszél és néz, s hogy ez utóbbi simán menjen, hajcsatot hord! Nem is akármilyet ám: lila, horgolt virágosat, ami csuda jól passzol a helyes kis homlokához. :)

Mihelyt lesz kép, csatolom.

Jókedvűek

A mindennapi nyűgök és hisztik közepette azért nagyon-nagyon jól esnek az ilyen pillanatok, még fotóról visszanézve is. :)

Hordozó Nándor és Hajnal :)

((Mindketten kérik időnként, hogy rájuk kössek egy plüssállatot... Nándor ugye szóban jelzi, Hajnal pedig lazán hátára teszi a kezével a kiválasztott figurát, és elindul vele mászva. :D Mikor eszköz híján leesik az adott állatka, picilány reklamál - no ilyenkor kötöm rá. És imádja! ))

Nándor ajándéka

Délelőtt zenéket hallgattunk-néztünk a jutyúbon. Minden második zenét Nándor választhatta ki a képernyőn lévő jobb oldali oszlopból. Ma Deva Premal volt a mi zenészünk.
Elsőre ezt választotta Nándor... hihetetlenül szép, igazi ajándék volt a lelkemnek, őt pedig nagyon boldoggá tette, hogy örömöt szerzett. :))) Drága kicsi-nagy fiam!