Ez évben utoljára ismét átutaztuk a fél országot, hogy láthassuk Anyukámékat. Induláskor igen bánatos volt az időjárás erre Budapesten; szürke ég, eső... gondolatban előre gyászoltam, hogy az Őrségnek lemaradunk a legszebb, őszi arcáról, ha ez így folytatódik. (Szerencsére tévedtem! :) )
Lefelé út elég hosszúra sikeredett a megkutyult közlekedési viszonyoknak köszönhetően, elég erről annyi, hogy vagy 6 órát vonatoztunk. Mindezt egy örökmozgó kiskölyökkel!! No mindegy, azt hiszem, megérte.
Nándi nagyon elemében volt az Őrségben!! Kedvére hajkurászhatta Anyum macskáit, kutyáit (már simogatni is tudja őket), és a folytonos pörgés, rokonlátogatás is bejött neki. Arról már nem is beszélve, hogy milyen jól érezte magát a nagymamájával, szuperül kijönnek, öröm volt nézni! :)
Sajnos túrázni most nem tudtunk, de azért a faluban való séta, játszóterezés a friss, tiszta levegőn is nyújtott élményeket! Az eső végig elkerülte a környéket, igaz, a reggelek elég csípősek voltak, de ezt nem bántuk nagyon, legalább nem kellett a házban ücsörögni.
Egyetlen bánatom, hogy a tervezett hazajövetelt egy nappal előrébb kellett hozni a vasutas sztrájk miatt. Pedig milyen jó lett volna még egy nap... sebaj, majd legközelebb. Addig is örüljön az ember annak, ami jutott! :)
Képeket még nem tudtam válogatni, de hamarosan azokkal is jövök.
Megjegyzés az előző bejegyzéshez: Anyukámnak volt elfekvőben egy házi malma, amiről én nem tudtam. Mikor meghallotta, hogy ilyenre vágyom, rögtön felajánlotta. Hálás vagyok neki ezért (is)! Remélem, jól fog szolgálni nálunk a masina. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése