2009. április 27., hétfő

Sebek

A tavasz gyönyörű, és házunk táján többnyire igen derűsen telnek a hétköznapok. Ezért is van, hogy szinte mindig pozitív hangvételű bejegyzésekkel bombázom az ide tévedőket. ;)
Most egy kevésbé szívderítő témáról is szót kell ejtsek... ennek apropója az, hogy Nándor tegnap túlesett élete első két olyan "balesetén", melyeknek látható nyoma maradt a fején. Három karcolás... nem mélyek, semmi nagyon komoly, de az anyai szív bizony vérzik helyettük is.
Nándor játék közben szerezte a sebeit, ráadásul úgy, hogy a közelében voltunk, és a sebeket okozó tárgyakat is viszonylag veszélytelennek ítéltük. Szegénykém nagyon keservesen sírt mindkét borulás után, potyogtak az óriási krokodilkönnyei. Persze rögtön karba vettük, simogattuk, kapott nyugtatós cicit, és az esetekre pár perccel úgy tett-vett tovább, mint akivel semmi nem történt. Engem viszont be kell valljam, gyötört kicsit a lelkiismeret furdalás. Hogy jobban kellett volna figyelni, hogy nem szabadott volna azokat a tárgyakat elérhetővé tenni neki, stb.
A másik oldalról vizsgálva azonban nem tűnik túl életszerűnek, hogy az egész lakást plüssel kibéleljük, hogy soha semmi hasonló ne történhessék a szemünk fényével. És bár az ember a szíve mélyén szeretné minden karcolástól megmenteni gyermekét, valahol még mélyebben azt is érzi, hogy nincs joga egy cseperedő, tapasztalatokból táplálkozó kis lényt visszatartani a világ felfedezésétől, és az ezzel járó kisebb megtorpanásoktól.

2009. április 26., vasárnap

Hozzátáplálódás folymatban ;)


Írtam már régebben a kóstolgatásban való megakadásunkról valamint arról, hogy okos nagyfiam miképp terelgetett minket az igény szerinti hozzátáplálás irányába. Most azt hiszem, itt az idő, hogy összegezzem a tapasztalatokat.
Szóóóóval továbbra is működik a dolog, és egyre jobban! :) Azaz Nándorral nem kanalazunk, hanem olyasmit főzök ebédre, készítek reggelire és vacsorára, amiből ő is ehet. Kirakok neki kis adagokat a tányérkájára, ölembe veszem, és együtt falatozunk. Valami hihetetlen élmény nekem még mindig az, hogy nincs erőszak, ételnek kanállal való szájbabűvészkedése, hanem csak hagyom, hogy ő az ügyes tenyerével, ujjacskáival belapátolja amit, és amennyit kíván az adott ételből. És igen, továbbra is csatatér a környék evés után, de ezen mondjuk elég könnyen segít a partvis meg a felmosórongy. ;)
Hogy mit eszik, és mennyit? Nos, az utóbbira röviden tudok válaszolni: eleinte csak nagyítóval látható mennyiségek jutottak el a szájába, de mostanság egyre többet eszik a kis éhenkórász! :) Mivel elég tömény ételekről van szó, pár evőkanálnyinál sosem majszol el komolyabb adagokat, de anyatejci akad bőven, így nem aggódom emiatt. Nyilván többet enne, ha többre lenne szüksége.
No és hogy mivel kínálom? Reggelire mazsolás zabpehelykását falatozgat (bárminemű édesítés nélkül), ebédre többnyire valamilyen fajta gabonát (hajdina, rizs, árpa, stb.) párolt zöldséggel, vacsorára teljeskiőrlésű kenyeret.
A Nándornak kínált ételek listája egyre bővül (mindent biominőségben kap, erre figyelünk), de van pár dolog, amivel még biztosan várok egy ideig. Ilyenek a tejtermékek, tojás és a hús. Ezekre még nincs szüksége, bőven hozzájut a számára legmegfelelőbb fehérjéhez és ásványi anyagokhoz az anyatejből. (Amit igény szerint kap, jó sokszor, és sokat!)
Amúgy nagyon ügyesen eszeget a legényke, soha nem nyelt még félre, a négy fogával mindent megrág, és nagy ritkán köhög csak vissza egy-egy nagyobb falatot.
Az étkezések hangulata meg szuper, nincs semmilyen kényszer, csak örülünk egymásnak, meg az egészséges, finom harapnivalónak! :)

2009. április 21., kedd

Kritikusan :)




Ez év áprilisában is megrendezésre került a fantasztikus hangulatú Critical Mass. Ismét több tízezren pattantak nyeregbe, hogy megmutassák, Budapest márpedig nem az autók játszótere, és igenis létezik a közlekedésnek élvezetes, egészséges, környezetbarát, hatékony és gyors alternatívája.
Ami ez alkalommal újdonságként szerepelt a programban, az a babakocsisok, és hordozó szülők szervezett felvonulása. A mamamin (is) szerveződött csapat a Kodály köröndön gyűlt össze vasárnap délután, és a Városligetig sétált el, hogy ott a bringásokkal együtt ünnepelje az esemény csúcspontját, a nagy bringaemelést. Ami mellé ezúttal új szinfoltként a babaemelés is betársult!! :) Mondanom sem kell, hogy a hangulat fantasztikus volt, és ennyi hordozó embert sem láttam még egy rakáson! :D Sok-sok kritikus anya és apa, akik gyermekük számára élhetőbb jövőt szeretnének... Reméljük, szeptemberben ismét találkozunk, ha lehet, még ennél is többen. ;)
Sok-sok képet készítettem, ezek itt láthatók.

2009. április 15., szerda

Gyapjúkülsőről ismét


Ági eszembe juttatta, hogy ígértem egy beszámolót a gyapjúkülső használata során szerzett tapasztalataimról. Eddig lusta voltam belefogni, no de most nem halogatom tovább.
Lényegében maximálisan elégedett vagyok a külsőkkel. (Mert hogy már három darab van, és mindegyik FiDiNi.) Prefolddal kitűnően működnek, soha nem áztak még át (éjszaka sem), pedig nem vagyok egy lelkiismeretes lanolinozó. Pihe-puha anyagúak, Nándor bőrét nem bántják, sőt, előnyük az is, hogy hason-combon nem hagynak piros nyomokat, mint a műanyag. Még fogásra is sokkal jobb így a popón lévő csomag, habár tudom, ez nagyon szubjektív érv, de nekem számít. :)
Ami plusz fáradság időnként jár a dologgal, az a folyósabb, nagyobb adag végtermékek utáni koszolódással való munka. Értsd: az adott, 1-2 négyzetcentiméternyi területet kézzel, szappannal elmosom, majd leitatom róla törölközővel a nedvességet, és mehet száradni. (Kb. 10-12 órányi idő kell ehhez.) Mivel lusta vagyok, nem lanolinozom újra a széleket, mégsem törént eddig semmilyen baleset emiatt. Ugyanakkor mostanság egyre ritkábban kell mosogatnom a külsőket, mivel a szilárd táplákozás bevezetése megteszi a maga jótékony hatását. ;)
Jelenlegi készletem három külső, így ha netán az egyik nap közben koszolódna, jöhet a másik helyette, a harmadik pedig éjszakára van rendszeresítve. Most úgy látom, hogy többre nincs szükség, maximum csak a szemem kíván meg időről időre egy-egy szebb példányt. :)
Ezúton is köszönet Kuchta Ildinek a gyönyörű és hasznos darabokért!

2009. április 14., kedd

És még pár kép :)





Nagy utazás...


Nándor 8 hetes kora óta először ismét meg mertük kockáztatni a hosszú, nagy utazást az Őrségbe, Édesanyámhoz. Anno nagyon lefárasztotta pici fiunkat az autóút, tortúra volt a dolog mindannyiunknak. És az ottlétet sem tudta még igazából értékelni annyira fiatalon. Ez alkalommal vonattal utaztunk, ami a vártnál jobban sikerült. Persze fárasztó volt, de Nándort nem viselte meg, tökjól elvolt a sok újdonsággal (már amikor nem aludt apján a kendőben).
Az Őrségben tartózkodás pedig fantasztikusan sikerült, azt hiszem, teljesen feltöltődtek az elemeink. :) A táj a legszebb arcát mutatta, minden virágzott, a fákon rügyek, illatár a levegőben, el tudjátok képzelni talán. Sokat sétáltunk, amit Nándi nagyon élvezett, csak úgy sikongatott a gyönyörűségtől! Meg úgy egyáltalán, szinte minden tetszett neki... az esti, fáradtságtól nyűgös perceket leszámítva szerintem minden pillanatot magába szívott a kirándulásunkból. Pár új élményt felsorolok a teljesség igénye nélkül: fűben mászkálás, kutyák közelebbről való tanulmányozása, hintázás, mérleghintázás. Ezen kívül végre számot tevő időt tölthetett a büszke nagymamával, megismerkedhetett a fogadott nagynénjével, Ági és Ricsi fiával, Bendegúzzal, és bátyámék nappalijában olyan szabadon forgathatott föl mindent, ahogy itthon kegyetlenül szigorú anyja nem hagyja neki. ;)
Köszönünk mindenkinek minden kedves szót, figyelmet, szerető ölelést, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat!

2009. április 1., szerda

Csak úgy :)


Most nézzétek meg ezt a kópét! Hát nem egy szívtipró?? Hát lehetne rá bármiért haragudni??? :D Legszívesebben megzabálnám, de akkor nem maradna belőle. :)