Így aludnak :)

És most panaszkodom

Tibor reklamálta a minap, hogy mindig csak a pozitív dolgokról írok a bejegyzésekben. Nekem fel sem tűnt... tényleg így van?? :O
No jó, valóban nem szívesen panaszkodom nyilvánosan. De legyen szent a családi béke, most megteszem!

Szóval... Tibor elvesztette a munkahelyét. Tizenéve dolgozott a cégnél, nem mondhatnám, hogy rajongott a munkájáért, de jó pénzt hozott vele haza, és nem éppen számított pont most az elbocsájtásra. Hogy miért? Válság... leépítés...
Tehát mihelyt hazaérünk, indul a vad munkakeresés, interjúra járás. Pár havi tartalékpénzünk van, reméljük, sikerül időben állást találnia. És amiben még nagyon bízom, hogy esetleg olyat, amit jobban szeret majd.

Aztán itt a másik, ami miatt szomorkodom kissé... Nándort nem vették fel az oviba. (Ugye nem írtam még erről?) Állítólag helyhiány... nekem mondjuk ezen indoklás miatt kissé keserű szájízem van... körzeten kívülieket is fölvettek, meg más csókosokat. No mindegy, nem is érdemes bosszankodni ezen, csak félek, hogy télen megesszük egymást a hosszú, sötét napokon, és hogy Nándornak nagyon hiányozni fog a gyerektársaság.

Ami még említendő, az az, hogy hihetetlen dacokkal nézünk szembe mostanság a fiunk részéről... sejtem, hogy mi sem kezeljük éppen tökéletesen az adott helyzeteket mindig, de tényleg fárasztó már sokszor a dolog. Az erős akarat persze jó tulajdonság, csak szegény Nándor nehezen fogadja el, hogy mindent mindig nem lehet. Pedig úúúúgy szeretne mindent egyedül, önállóan, rögtön-azonnal!
Amúgy biztos vagyok benne, hogy neki is minimum olyan nehéz ez az egész, mint nekünk, és remélem, hogy szép lassan (vagy inkább gyorsan) kiérünk a dackorszakból.

Utolsó panaszom (épp elég volt már eddig is), hogy Hajnal újabban szinte mindenre allergiás. :( Tejterméket ugye nem eszem hónapok óta. No ehhez most hozzá jönnek az olajos magvak, az eper, a málna... ezek mind kiütik szegényt, nem alszik éjjel, és tiszta piros pattanás lepi kezét-lábát-arcát.
Extra érzékenysége kiterjed még a napfényre. A biztonságosnak titulált délelőtti és esti órákban is képes lepirulni, így aztán szegényt folyton hosszú ruhákban kell tartanom. ((Amitől aztán meleg-kiütései lesznek, jááájj.))

Hát ennyit a siránkozásról, legközelebb megint vidám hírekkel jövök remélhetőleg. :)

Harmadik

Ma egész nap, mikor az órára néztem, a három évvel ezelőtti június 23-án történtek jutottak eszembe. Őriszentpéterről hazafelé jövet, dél után kicsivel eszembe jutott az izgalom, amit éreztem, mikor Nándor elindulását a kifelé zúduló magzatvíz jelezte. Délutáni alvásunk után, úgy fél hatkor felidéztem a békés vízben vajúdást, ami életem egyik legszebb útja volt magamba. Este fél kilenckor arra gondoltam, milyen nehéz is volt a kibújása előtti utolsó óra... amikor már minden fájt, és nagyon vártam, hogy megszülessen. És végül bekövetkezett a csoda!
És e gondolatokkal együtt mindig csoda melegség öntötte el a szívemet, mikor ránéztem a cseperedő lurkómra! Annyira hihetetlen, hogy ekkora már... és életrevaló, jószívű, vidám, okos, ügyes, igazi komisz kópé. :))) Néha nem könnyű feladat a jó irányba kormányozni őt, de nap, mint nap tanulok. Köszönöm, hogy vagy nekünk, Nándor!
Nagyon boldog harmadik szülinapot kívánok, drága fiam!

Hurrá, nyaralunk!

Már-már hagyományossá váló őrségi nyaralásunk ideje eljött végre idén is. Igaz, kicsit előbb, mint gondoltuk, de sebaj. :)
Minden előzetes aggodalmam ellenére az első nagyobb vonatutunk két gyerkővel egész jól sikerült. Múlt hét kedden Pesten felültünk, Körmenden leszálltunk, s az utazás három és fél órája alatt Nándor az egész vonatot keresztbe-kasul bejárta velünk. Hajnal meg békésen elvolt, aludt, játszott, nem zavarta az utazóközönséget cseppet sem.

Ideérve pár nap kellett, míg hozzálassultam a vidéki élethez... a pesti idegbajos rohangálós, intézkedős mindennapok után nem könnyű egyszer csak átállni a nyugalomra! Plusz nem tudom, miért, talán az oxigéndús levegő miatt, folyamatosan álomkóros voltam. A gyerekeken is látszott, hogy kicsit kizökkentek a megszokott ritmusukból... gyakori éjszakai ébredések, felsírások... Nándor persze amióta itt vagyunk, nem alszik délután. (Remélem, otthon azért visszaáll majd.)

Sok élményt kaptunk már ezalatt az egy hét alatt! Voltunk például kétszer a Hársas tónál, melynek vize teljesen alkalmas volt már a fürdőzésre! Nagy bátran Hajnalt is bevittük karban a vízbe, és hát nem gondoltam volna, de ugyanolyan vízipók, mint a bátyja!! :D Pedig első alkalommal mártottuk ilyen naaagy és hideg vízbe, de ő nem zavartatta magát! Izgalma már akkor tetőzött, mikor még épp csak a tó sekély részén caplattunk befelé, s lábaival rögtön pancsizni kezdett, ahogy a megfelelő mélységet elértük! Nagyon élvezte a dolgot, készült is videó róla, majd hazaérkezésünk után felteszem.
Aztán voltunk a bátyáméknál Ispánkon. Nagyon szeretek vele és Jutkával találkozni, mert belőlük és a házukból, kertjükből olyan éltető nyugalom és jókedv árad, ami magával ragad mindig! Sokat beszélgettünk, Nándor jókat dobolt, finomakat ettünk (köszi, Jutka!)... sajnálom, hogy őket is csak ritkán látjuk, de olyankor annál nagyobb öröm ez.

Itthon, Nagyrákoson pedig Anyukámnál vagyunk. Itt is jó lenni. Bár szegény Anyu túl sokat dolgozik, folyton rohan, amennyire erejéből kitelik, próbál rólunk is gondoskodni. Főz, mos, takarít, kutyát sétáltat (néha Nándor segítségével :) ), és ő az Őrség hangja - a Triangulum rádió műsorát napról-napra ő készíti. Hallgassatok csak bele délelőttönként, akár az interneten is!

Hajnal időközben 7 hónapos lett. Megáll az ész, mekkora már ez a kis tündérke. Nemrég született! És egyre bájosabb, napfényes személyiség, hihetetlenül vidám, nyitott, érdeklődő baba! Újabban már egész sokféleképp gagyorászik, a szokásos "dedede", "hátteee", "vábvábváb" és társai mellett mondja néha panaszosan, hogy "nemmmnemm", vagy így követelőzik: "áddeee".
Lassan mászni fog. Egyelőre mikor négykézláb emeli magát, hátrafelé mozdul végül, ami rettenetesen idegesíti. Meg is értem, milyen már, hogy előttem figyel az elérendő izgalmasnak tűnő tárgy, én meg hátra felé haladok, mikor el akarom érni... :D
Hozzátáplálás mondhatni áll... időnként rányúl a tányéron lévő ételre, amiből lehet, elé teszek pár falatot. Ő meg trancsíroz, pár mikrogrammnyit esetleg a szájához emel, fintorog, és továbbra sem eszik. :D
Ami nem változik: továbbra imádja a bátyját. Szinte bármit tesz Nándor, figyeli őt, örül neki, kurjongatva hívja fel a figyelmét magára.
Ja, egyébként együtt labdáznak!! Komolyan! Hajnal a földön hasal, Nándor labdát gurít neki, ő meg visszagurítja. És mindketten rém boldogok közben. :)))

Nándor meg holnap tölti a harmadik életévét. Na ez kész... ettől végképp kivagyok... hová lett ez a három év???? Mindjárt el kell engedjem őt, pedig olyan kicsi még... és mégis, olyan okos, önálló, akaratos, kitartó legényke! És mindent tudni akar, egész nap a "de miért" kezdetű mondataira válaszolgatunk.
Eljött a mesék ideje is, mármint az "igazi" meséké... ez is olyan hihetetlen! Fekszünk vele az ágyon, és nagy könyvekből olvasunk neki hosszú történeteket. Amiket meghallgat, és megjegyez (másnap meg visszameséli egyes részleteit). Nem tudom, mikor fogom megunni ezt, most nagyon élvezem.

No ennyit mára, majd még jövök a további kalandokkal. :)

Szemünk fénye

Kötőhártya gyulladás.
Hajnal egy hete mutatta az első tüneteket, majd olyan lett a szeme, mint a nyusziknak. Irány dokinéni, antibiotikum (életében először...). Nagyjából túljutott rajta, most már csak este piros a szeme, vélhetően inkább a fáradtságtól.

Nándor tegnap kezdett gyanús lenni, s mára ő is nyúlszemű. Szegényt nagyon zavarja a ragacsos trutyi, ami a szeméből folyik. És utálja a szemcseppet, csak komoly harcok és ultrahangos sírás árán tudom kezelni őt. :(((
Ja, és mindez spékelve orrdugulással, köhögéssel, ami szintén ma éjjel kezdődött.

Jajj.
Mondtam már, hogy ilyenkor mindig rájövök, hogy nincs jobb, mint egészségesnek lenni??

Nándor este...

Tegnap este vacsora előtt Nándor lement még apjával kicsit a térre. Míg ők elvoltak, én megfürdettem Hajnalt, majd elaltattam. Mikor már mélyen aludt, kijöttem dolgozni.
Aztán lassan megérkeztek a késői játékból az enyéim, és nekiálltak vacsorázni. Evés közben Nándor egyszer csak elgondolkodott, körülnézett. Majd rám pillantott, és ezt kérdezte: "Hol van babatesó?" Mondtam neki, hogy alszik. És megkérdeztem, "miért, hiányzik?". Azt mondta, igen.
Hát ezért a pillanatért nagyon hálás vagyok. Meg azért is, hogy tanúja lehetek, hogyan alakul ki lépésről-lépésre, kölcsönösen a testvérek közti kötődés.

Fényképes bejegyzés :)

Ilyenek vagyunk mostanság. :)

Kis olvasnivaló

Erre bukkantam nemrég: Biztonság
Nézzétek meg a videót is, valami hihetetlenül gyönyörű. :))) Miközben figyeltem, azon kaptam magam, hogy most rögtön szeretnék újra szülni. :D (Neeeeem, azért azzal még várunk, az biztos!)