2009. december 23., szerda

Másfél...

... éve történt a csoda, azóta van velünk jóban-rosszban egy csupa derű, csupa csíntalanság, csupa-csupa élet legényke, akivel néha nehéz, de aki nélkül már nem alkotnánk ilyen kerek egészt! :)

Nagymama itt járt :)






Hétfőn meglátogatott minket Anyukám, és párja, Béla. Ez azért nagy dolog, mert Vas megyéből utaztak föl, szóval nem épp a szomszédból jöttek... sajnos csak másnapig tudtak maradni, de ettől még nagyon örültünk nekik!

Nándor ránézésre imádja a nagyanyját, hihetetlen erőket vet be mindig, mikor itt van, hogy lenyűgözze. :D Most is produkálta magát, dumált, sikongatott, táncolt, pörgött-forgott, bemutatta minden játékát neki! jó volt nézni! :)
És Bélának is imponálni szeretett volna, az tuti, mert máskülönben miért hordott volna oda hozzá egy nagy halom szaloncukrot??! :D (Arról nem is beszélve, hogy a nevén szólította!)

Nagymama fotózott egy csomót, képei közül párat felteszek.



Anyu, köszönünk mindent! És békés, boldog karácsonyt kívánunk nektek!
(És persze minden kedves olvasónknak is! :) )

2009. december 16., szerda

Ó!






Ez Nándor nyelvén a hó. :)
Bizony-bizony, ma végre megélhettük az idei tél első igazi havazását, sikerült még délelőtt úgy lemennünk, hogy a sűrű hóesésben sétálhassunk! Nándinak már sokat mutogattam a Téli böngészőben a havat, de most, hogy végre testközelben találkozott vele, azért nagyon csodálkozott. :D Mi ez a hideg, ragadós, fehér dolog, amin ennyire furcsa a járás, és amit nem lehet csak úgy leporolni a kesztyűről??!
Szóval kissé meg volt illetődve mai kintlétünk kezdetén a gyermek. Először csak kézben akart lenni, aztán szép lassan megbarátkozott a dologgal, és a téren lekéretőzött. Itt találkoztunk Dórival és Bálinttal, meg az őket kísérő anyukákkal, s míg a gyerkők a hóval ismerkedtek, mi békésen trécseltünk. Aztán egyszer csak Anna, Bálint anyukája látván a behavazott teret gondolt egyet, és felfutott a szánkójukért. Jó ötlet volt! A három gyermek élete első szánkózását élhette át! :) Dóri végig vigyorogta az akciót, Bálint és Nándi pedig nagy komolysággal vette tudomásul az új élményt.
Főképp Nándi... amint a képeken is látszik, igencsak meg volt rendülve, vagy ki tudja... lehet, hogy a szánkózás apró mozzanatait elemezte fejben fizikai szempontból? :)
(A képekért köszönet Dórianyunak!)

2009. december 14., hétfő

Hát ismét itt tartunk...

Idén is eljött a nagy készülődés, az izgatott várakozás, az ünnepi gondolatok ideje. Szeretem ezt a pár hetet. :)
Emlékszem, hogy tavaly megfogadtam, hogy idén előbb elkezdem kigondolni, előkészíteni az ajándékokat. Nos, ebből természetesen semmi nem lett. :D Annyit viszont változtatok a tavalyiakhoz képest, hogy idén szinte minden ajándékot én készítek. Igen, több vele a munka, de cserébe kevesebb az üzletbe járkálás (ami nem hiányzik kicsit sem!!), és így személyesebb tud lenni a dolog. Remélem, sikerül eltalálnom, ki minek örül.
Nándi ajándéka a nagy kivétel, ő ugyanis egy szobába való kis sátrat kap. Azért ezt, mert bárhol találkoztunk hasonlóval, ő mindig nagy lelkesedéssel vetette bele magát a sátorozásba. :D Gondoltam, biztos örülne egynek itthon is. Egyébként kb. mindene megvan, nehéz lenne neki bármit venni/készíteni, ami igazából hiányzik.
Egy másik változás a tavalyhoz képest, hogy a karácsonyfa-kérdéssel nem tudom, mi lesz. Visszaváltható élőfa, vagy műfa? Előbbi mellett szól, hogy él, hogy oxigént termel, hogy más érzést kelt az emberben... ellenben nem vagyok biztos benne, hogy valóban túléli-e az ünnepeket, volt már, akitől azt hallottam, hogy ezeknek a fácskáknak olyan minimális gyökérzetük van, hogy nem tudnak pár hónapnál tovább élni. Másik hátránya a szállítás - mivel nekünk nincs autónk, külön szervezkedés az ide -és visszaszállítást megoldani.
A műfa mellett szól, hogy elvileg csak egyszer veszi meg az ember, és sok évig állja a sarat. Semmi komoly cipekedés, könnyű felállítani. Viszont műanyag. :( (És ezzel azt hiszem, nagyjából mindent leírtam.)
Szóval dilemmázás ezerrel... párom meg rám hagyja a kérdést, miért is ne, végül is nem ám egy alig döntésképtelen dupla Mérleg vagyok. :D
És az utolsó dilemma: hogyan éli túl bármelyik típusú fa Nándort? :D
Hová állítsuk, mit tegyünk, hogy ne akarja majd minden áron ledönteni, megcibálni, megrágni, megmászni, meg minden ilyesmit, amire egy energikus, örökmozgó tipegő bármely pillanatban készen áll? Megjegyzem, a lakás kicsi, a nappaliban pedig egyedül az étkező asztal az a hely, ami elég magas ahhoz, hogy Nándi ne mássza meg két másodperc alatt.
Várom a nálunk tapasztaltabbak jó tanácsait. :)

És még pár



2009. december 13., vasárnap

Képekben mondom el - kis családunk mostanság :)





2009. december 1., kedd

Dokumentáció

Itt az idő ismét, hogy leírjam, összeszedjem, miféléket dumálgat ez a kislegény mostanában. Mert hogy be nem áll a szája, az tény!! :) Persze sokat halandzsázik, de egyre több mindent értünk ebből mi is.

Most azon szavakat írom le, amiket napi szinten használ.

Tehát...

ápá: apa
ájjá: anya
nem: nem
attó, aottó: autó, ajtó (mikor melyik)
baba: baba, gyerek
kaka: kaka, pisi
koko: kop-kop
áde, ádi: add ide
dzidzi: cici továbbra is :D
ámmá: alma
esső, esi: eső
eszi: étel
iszi: ital
ácci: hápci (köhögésre is mondja :D )
hittá: hinta
'tzzá: pizza, meg sokszor egyéb sütőben elkészítendő dolgok gyűjtőneve :)
oppá: hoppá
áppa: lámpa
azt-azt: azt (szeretném)
nyámm-nyámm: magáért beszél :D
vo-vo, vú-vú: kutya

Időnként egymás mellett is használja némelyiket, pl. "dzidzi áddííííí!!", vagy ma este "áddíííí tááá!" (add ide a teát).
Ha valamit kihagytam, majd pótlom, késő van már. :)

Gourmet

Kérem a tippeket, hogy vajon mely étel az, amiből egy ültében (na jó, álltában, jártában, rohantában :D ) a legtöbbet képes elfogyasztani Nándi újabban? Nos???
Nem, most nem a pizzáról van szó, hanem a kecskegomolyáról!! :)))
Tegnap vettem egy adaggal a helyi adventi vásár egyik háztáji tejtermékeket kínáló árusától, és este nekiálltam falatozgatni. Nándi épp a hátamon pihent, nem is gondoltam, hogy kérhet, mert sajtot eddig csak olvasztott állapotban csipegetett pizzáról, melegszendvicsről. Gyermekem azonban rácáfolt az előítéletemre, és hangosan jelezte igényét a finomságra! Némi gyanakvó méregetés után végül evett is pár falatot, én meg nyugtáztam, hogy oké, ezek szerint ilyesmivel is kínálhatom már.
No de ami ma volt!! Ebédidőben, egy nagy tányér sütőtök krémleves után elkezdtük ismét eszegetni a gomolyát, és ő vagy 10 dekát befalatozott szép csendben!! (Jól evő gyerkők szüleit kérem, ne mosolyogjanak meg nagyon, ez nálunk komoly mennyiség!)
Szóval jó ízlése van ennek a drágának. :)
(Apropó, drágaság... a kecskegomolya kilója 2200 Ft környékén van, de hát ha egyszer erre indult rá ez a kis gourmet? :D )

BuddhaFeszt