Hajnal vagy egy hete új mutatványt gyakorol irtó lelkesen: a guggolásból, kapaszkodás nélküli felállást! Annyira édes, ahogy erőlködik, kb.olyan hangokat ad ki, mint egy súlyemelő... aztán sikerül neki, néz ránk vigyorogva, és nagyon büszke magára. :D Mi örülünk neki, ő meg kacagva visszahuppan a földre. :D Meg kell zabálni!!
Nándor pedig egyre okosabb, ügyesebb, kedvesebb nagyfiú! Szinte mindent maga akar csinálni, kezdve minden ajtó (kulccsal!) nyitásától a mosogatásig, mindent!! Szabályosan megsértődik, ha segíteni merek, amikor nem kéne. Amikor meg mégis kell, mondjuk fáradt, akkor persze kéri. De ez elég ritka. :)
Hogy miket mond, az hihetetlen, olyan agya van, hogy kicsit félek, mi lesz itt pár év múlva??? :D
És aminek most a legjobban örülök: mintha lecsengőben lenne a tesóféltékenység is! Mostanában nagyon kedves, aranyos Hajnallal, sokszor igyekszik megnyugtatni, mikor sír, ölelgeti-puszilgatja, játszik vele, mutatványokkal szórakoztatja... szóval kedves, szerető bátyus. :)
Persze vannak sötétebb napjaink, de ezzel a két gyerekkel boldogság együtt élni, az nem vitás. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése