Ma egész nap, mikor az órára néztem, a három évvel ezelőtti június 23-án történtek jutottak eszembe. Őriszentpéterről hazafelé jövet, dél után kicsivel eszembe jutott az izgalom, amit éreztem, mikor Nándor elindulását a kifelé zúduló magzatvíz jelezte. Délutáni alvásunk után, úgy fél hatkor felidéztem a békés vízben vajúdást, ami életem egyik legszebb útja volt magamba. Este fél kilenckor arra gondoltam, milyen nehéz is volt a kibújása előtti utolsó óra... amikor már minden fájt, és nagyon vártam, hogy megszülessen. És végül bekövetkezett a csoda!
És e gondolatokkal együtt mindig csoda melegség öntötte el a szívemet, mikor ránéztem a cseperedő lurkómra! Annyira hihetetlen, hogy ekkora már... és életrevaló, jószívű, vidám, okos, ügyes, igazi komisz kópé. :))) Néha nem könnyű feladat a jó irányba kormányozni őt, de nap, mint nap tanulok. Köszönöm, hogy vagy nekünk, Nándor!
Nagyon boldog harmadik szülinapot kívánok, drága fiam!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése