2011. június 22., szerda

Hurrá, nyaralunk!

Már-már hagyományossá váló őrségi nyaralásunk ideje eljött végre idén is. Igaz, kicsit előbb, mint gondoltuk, de sebaj. :)
Minden előzetes aggodalmam ellenére az első nagyobb vonatutunk két gyerkővel egész jól sikerült. Múlt hét kedden Pesten felültünk, Körmenden leszálltunk, s az utazás három és fél órája alatt Nándor az egész vonatot keresztbe-kasul bejárta velünk. Hajnal meg békésen elvolt, aludt, játszott, nem zavarta az utazóközönséget cseppet sem.

Ideérve pár nap kellett, míg hozzálassultam a vidéki élethez... a pesti idegbajos rohangálós, intézkedős mindennapok után nem könnyű egyszer csak átállni a nyugalomra! Plusz nem tudom, miért, talán az oxigéndús levegő miatt, folyamatosan álomkóros voltam. A gyerekeken is látszott, hogy kicsit kizökkentek a megszokott ritmusukból... gyakori éjszakai ébredések, felsírások... Nándor persze amióta itt vagyunk, nem alszik délután. (Remélem, otthon azért visszaáll majd.)

Sok élményt kaptunk már ezalatt az egy hét alatt! Voltunk például kétszer a Hársas tónál, melynek vize teljesen alkalmas volt már a fürdőzésre! Nagy bátran Hajnalt is bevittük karban a vízbe, és hát nem gondoltam volna, de ugyanolyan vízipók, mint a bátyja!! :D Pedig első alkalommal mártottuk ilyen naaagy és hideg vízbe, de ő nem zavartatta magát! Izgalma már akkor tetőzött, mikor még épp csak a tó sekély részén caplattunk befelé, s lábaival rögtön pancsizni kezdett, ahogy a megfelelő mélységet elértük! Nagyon élvezte a dolgot, készült is videó róla, majd hazaérkezésünk után felteszem.
Aztán voltunk a bátyáméknál Ispánkon. Nagyon szeretek vele és Jutkával találkozni, mert belőlük és a házukból, kertjükből olyan éltető nyugalom és jókedv árad, ami magával ragad mindig! Sokat beszélgettünk, Nándor jókat dobolt, finomakat ettünk (köszi, Jutka!)... sajnálom, hogy őket is csak ritkán látjuk, de olyankor annál nagyobb öröm ez.

Itthon, Nagyrákoson pedig Anyukámnál vagyunk. Itt is jó lenni. Bár szegény Anyu túl sokat dolgozik, folyton rohan, amennyire erejéből kitelik, próbál rólunk is gondoskodni. Főz, mos, takarít, kutyát sétáltat (néha Nándor segítségével :) ), és ő az Őrség hangja - a Triangulum rádió műsorát napról-napra ő készíti. Hallgassatok csak bele délelőttönként, akár az interneten is!

Hajnal időközben 7 hónapos lett. Megáll az ész, mekkora már ez a kis tündérke. Nemrég született! És egyre bájosabb, napfényes személyiség, hihetetlenül vidám, nyitott, érdeklődő baba! Újabban már egész sokféleképp gagyorászik, a szokásos "dedede", "hátteee", "vábvábváb" és társai mellett mondja néha panaszosan, hogy "nemmmnemm", vagy így követelőzik: "áddeee".
Lassan mászni fog. Egyelőre mikor négykézláb emeli magát, hátrafelé mozdul végül, ami rettenetesen idegesíti. Meg is értem, milyen már, hogy előttem figyel az elérendő izgalmasnak tűnő tárgy, én meg hátra felé haladok, mikor el akarom érni... :D
Hozzátáplálás mondhatni áll... időnként rányúl a tányéron lévő ételre, amiből lehet, elé teszek pár falatot. Ő meg trancsíroz, pár mikrogrammnyit esetleg a szájához emel, fintorog, és továbbra sem eszik. :D
Ami nem változik: továbbra imádja a bátyját. Szinte bármit tesz Nándor, figyeli őt, örül neki, kurjongatva hívja fel a figyelmét magára.
Ja, egyébként együtt labdáznak!! Komolyan! Hajnal a földön hasal, Nándor labdát gurít neki, ő meg visszagurítja. És mindketten rém boldogok közben. :)))

Nándor meg holnap tölti a harmadik életévét. Na ez kész... ettől végképp kivagyok... hová lett ez a három év???? Mindjárt el kell engedjem őt, pedig olyan kicsi még... és mégis, olyan okos, önálló, akaratos, kitartó legényke! És mindent tudni akar, egész nap a "de miért" kezdetű mondataira válaszolgatunk.
Eljött a mesék ideje is, mármint az "igazi" meséké... ez is olyan hihetetlen! Fekszünk vele az ágyon, és nagy könyvekből olvasunk neki hosszú történeteket. Amiket meghallgat, és megjegyez (másnap meg visszameséli egyes részleteit). Nem tudom, mikor fogom megunni ezt, most nagyon élvezem.

No ennyit mára, majd még jövök a további kalandokkal. :)

0 megjegyzés: