2008. december 13., szombat

Új(don)ságra éhezve


Nándorunkat úgy tűnik, egyre kevésbé elégíti ki a kizárólagos anyatejes táplálás. No nem a mennyiségre értem ezt, hisz tej van bőven, másik háromnak is elég lenne. Meg gyarapszik is rendesen a lurkó, ezzel sincs probléma. Épp csak az utóbbi hetekben szó szerint kinézi az étkeket a szánkból. Aranyos jeleneteknek vagyunk tanúi napról napra... például egyik hétvégi ebédnél ültünk az asztalnál egymással szemben párommal, Nándi a hátamon figyelt kendőben. Mi ettünk, ő pedig az ennivalónkat bámulva a levegőt rágta. :) De komolyan, szép ügyesen rágogatott, nagyjából minket utánozva. Aztán egyik este vacsoránál az apja ölében ült, miközben ettünk. Természetesen ismét megbabonázva figyelte párom szendvicsét, sőt, bele is nyúlt a tányérba. Ugyanígy "mászott bele" az én tányéromba is két napja, mikor épp brokkoli krémlevest ettem, és persze már tette volna a szájába a kezét. Minden érdekli, amit a szánk felé irányítunk. Ha nem vagyunk elég szemfülesek, a hozzátáplálást bizony már rég elkezdte volna magának a kis kópé! :) Pedig én eldöntöttem, hogy igenis kivárjuk a fél éves kort, addig nincs szüksége anyatejen kívül másra, a WHO ajánlása is egyértelműen így szól. Így még majdnem két hetünk van a kóstolgatás megkezdéséig, amit persze magyarázhatunk egyre kíváncsibb gyermekünknek!
És hogy hogy jön ide az újság? :) Nos, Nándi tegnap este új, minden eddiginél mulatságosabb játékot talált magának. Apja egy metro újságot olvasott az ágyban, ami igencsak megtetszett a fiunknak, és nagy igyekezettel kapkodott a színes papír felé. Férjem észlelte az érdeklődést, és elérhető távolságba tartotta az újságot. És ami ezután következett... ! Nándi vad kalimpálásba, ütögetésbe, cincálásba kezdett, mindezt olyan koncentrációval, amilyet még semmilyen játék irányában nem tanusított! Az újság csörgött-zörgött, váltotta az alakját, meg is értem, hogy nagyon izgalmas lehetett a dolog. :) Természetesen próbálta volna a szájába venni a lapokat, de mi résen voltunk (már amikor épp kiláttunk a fejünkből a kacagástól). Vagy negyed óráig foglalta le a játék, aztán már kezdett elég álmosnak látszani. Kézmosás következett, majd némi szopi segítségével végül álomországba utaztattam a drágát.

2 megjegyzés:

melinda írta...

Na, és hogy sikerült a hozzátáplálás? Mi volt nyerő, alma vagy sütőtök?
Várom a beszámolót!

Nóri írta...

Hamarosan írom. :)