Étteremben

Mióta Nándor megszületett, nem jártunk étteremben. Igazából sem időnk, sem kedvünk (no meg persze elszórnivaló pénzünk) nem volt a dologra, nem is beszélve az attól való félelemről, hogy fiunk hangos ordítással díjazná az ötletet. Majd' egy hete viszont bringás topiktalálka volt, amire szerettünk volna eljutni a rég nem látott társaság miatt. Így aztán legyőztem a félelmeket, és vagány rucikba öltözetett gyermekünkkel nekivágtam az étterem felé vezető útnak. Férjemmel félúton találkoztunk, és együtt léptünk be a társaságunk számára elkülönített, nemdohányzó helyiségbe. Belépőnk elég hatásosra sikeredett: az addig hangosan mulató emberek egyszerre mind minket bámultak, láthatóan nagyon tetszett nekik a hátibaba. :)
Nem maradtunk soká, csak nagyjából másfél órát. Taulság, hogy Nándorunk továbbra sem kedveli a kis, zárt helyen összezsúfolt tömeget, elég nyűgös volt szinte végig. (Leszámítva persze, amikor ettem, mert ez idő alatt tágra nyitott szemekkel bámulta az étkemet. ) Párommal felváltva szórakoztattuk, míg az egyikünk vele volt, a másik szocializálódhatott. :)
Nem bántam meg, hogy elmentünk, jó volt találkozni pár ismerős arccal a "múltból".