2008. december 1., hétfő
Megérkezett végre!
Megfoghatatlan, hihetetlen élmény volt a születésed. Befelé figyelés, fájdalom, koncentráció... tudtam, hogy Te is dolgozol, és reméltem, hogy nem fárad el egyikünk sem túl korán. Amikor kibújtál, hirtelen megszűntek a gyötrő testi érzések, és már csak Te voltál. Rögtön a hasamra raktak. Síkos, meleg bőrödet éreztem az enyémen, és ez szebb volt, mint bármi, amit addig tapasztaltam. Apád szemében nagy-nagy öröm, Ő is sokat segített az elmúlt órákban.
Köszöntünk idelent, Nándor!
Címkék:
elmélkedés,
ünnepek
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése