Hát ezen is túlestünk.
Nándor úgy egy órája a földön mászkálást megszakítva felnézett arrafelé tevékenykedő páromra, és egyértelműen, félrehallhatatlanul annyit mondott: "Apa".
Egyik szemem sír, másik nevet... alig született meg, és hamarosan már el kell engedjük.
6 megjegyzés:
Mint közelről érintett személy, hadd magyarázzam meg a dolgot. Eddig is sokat dumált a kissrác, mondta folyamatosan, hogy nenenene, dedede, nyanyanyanya, papapapa, babababa.
A mostani annyiban tért el az eddigiektől, hogy előtte csöndben mászkált, megállt, felnézett rám, aztán szólt, és nem is folytatta, hanem még nézett kicsit, aztán ment a dolgára. :)
teljesen meghatódtam. kirázott a hideg, és szóhoz sem jutok. legyetek nagyon büszkék rá! :* én nagyon örülök. m.
Így van, jó is, hogy párom hozzátette ezt a kiegészítést. :)
Manó, most akkor mondjam azt, hogy képzeld el, amikor Ábel fog hasonlóan tenni? ;)
Nagyon büszkék vagyunk rá, persze, nem is tudom, mi lenne velünk nélküle. :)
ájáj, pedig el kell engedni:)
ügyes vagy, Nándi, így tovább!
Akkor nálunk sem volt véletlen az aja meg ada??? Nálatok volt ilyen Nóri? Vagy kapásból Apával kezdte? :-)
Nálunk is megvolt mindkettő!! :) De mostanság "ana-ana" is van.
Megjegyzés küldése