... nagy gyerek, nagy gond. Igaz, Nándor még nem számít "nagy gyereknek", de kezdem felfogni, mit is értenek e mondat alatt. Amióta megtanult felállni, Nándi mindenhol új tudományával próbálkozik. Amiben jól meg tud kapaszkodni, amellett feláll. Amiben nem, amellett is. Így aztán gyakorta lenne a vagány álldogálás vége zuhanás, majd nagy fejkoppanás (és az ezzel járó keserves sírás). Persze én folyton a nyomában vagyok, amikor csak tudom, elkapom. De volt már, hogy nem sikerült... állandóan résen lenni, amikor őkelme a földön van, nem a hátamon... nos, ez elég macerás. És nem mindig kivitelezhető. Mennyivel egyszerűbb volt, mikor még nem volt más igénye, csak egész nap rajtam alukálni, meg cicizni!! Persze nem panaszkodom (csak egy kicsit ;)), minden kornak megvan a maga szépsége, és nehézsége is. Nagy büszkeséggel tölt el minket, mikor látjuk a fiunk szárnypróbálgatásait, de tényleg több figyelmet igényel, ahogy egyre távolabb és távolabb merészkedik az óvó szülői kezektől.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése