Eszegetünk...

Tegnap este megvilágosodtam!!! No persze nem a szó szoros értelmében sajnos, csak a hozzátáplálás ügyében. Olvastam egy cikket az igény szerinti hozzátáplálásról, és rájöttem, hogy pontosan ez az az út, amerre a fiam terelgetni próbál! :)
Így az olvasottak alapján a vacsoránál már nem kínáltam direktben semmivel, hanem fogtam pár kisebb darab (saját sütésű) teljes kiőrlésű kenyeret, kitettem az asztalra, Nándort ölembe vettem, enni kezdtem. És csodák csodája, elkezdett nyúlni a kenyérért!! (Mikor már ott tartottunk, hogy a kanál látványára is fejelfordítással reagált, holott soha nem erőltettem a kajálást.) Megfogott egy darabot, egy kis ideig nézegette, morzsolgatta, majd szép lassan elkezdte majszolgatni. :) Nem mondom, hogy nem lett a vacsi végére kupleráj... a földön lehet, hogy több morzsa landolt, mint amennyit végül benyelt, de nem érdekel, mert saját akaratából, erőszak nélkül -mi több, szívesen- ette azt a keveset!!
Hogy hogyan tovább? Ezután is darabos dolgokat fogok elé tenni, persze csak olyasmit, amihez elég a meglévő négy fogacska. Nem kap még jó ideig húst, tejtermékeket sem. Remélem, hogy továbbra is ő lesz az okosabb, és amíg szépen fejlődik, jókedvű baba, és hónapról hónapra hízik, megpróbálok én is kevesebbet parázni az evés témán.
Lilu barátnőm mondogatta évekkel ezelőtt: "engedd el, bébi!" - úgy lesz, megígérem! :)