Mint azt egy korábbi bejegyzésemben már említettem, Nándor világra jötte óta nem voltunk teázni a párommal (sem), és igencsak hiányzott a dolog. Nos, hétfőn nagyot gondoltunk, és este beültünk hármasban egy kicsi, hangulatos, indonéz teázóba a Keleti mellett.
Jól esett! Nándor egész tűrhetően viselte az egy helyben töltött időt, dumált, ide-oda leskelődött, elvolt a fatevéjével. Amikor meg nem, akkor felkapta valamelyikünk, és végigmutogatta neki a teaház csillogó, zörgő, csengő holmijait. Így mindenki jól járt; mi megpihentünk egy-két órára a hétköznapok forgatagában, Nándor pedig ismét új tapasztalattal gazdagodott. :)
Azért az este végére jól elfáradt az uraság, ahogy elindultunk a metró felé, fejét apja mellkasára hajtva aludt el a kendőben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése