Múlt héten kezdődött a dolog. Szerda délután melegnek éreztem picinyem fejét, megmértem hát a lázát. 37.6... ejjjha! Estére már 38 fok fölé emelkedett, ami persze elég ijesztően hatott, de mivel a kedve jó volt, aktivitása a szokásos, nem csillapítottam a lázat - végezze csak el a dolgát a természet! A láz mellé némi hasmenés is társult, de még ez sem nyugtalanított, gondoltam, szépen kitisztul legalább a nyavalya. (Szopizik rendesen, sokat, tehát a kiszáradás veszélye sem lebegett a fejünk felett.) Másnap is jó kedve volt, nap közben csak kicsi hőemelkedést mértem, de estére már a 39 fokot is elhagyta a hője, és elég nyugtalanul aludt (nyilván a magas láz miatt), így péntek délelőtt elmentem vele orvoshoz. Dokinéni azt mondta, a magas lázat leszámítva lehet ez mind fogzós tünet, végülis dudorodik-fehérlik is az ínye két helyen... no de azért megnézte a torkát. Észrevett egy fehér kis pöttyöt, amit ő tüszős-gennyes gócnak véleményezett, és antibiotikumot írt fel rá. Amellé meg bélbaktériumos készítményt, hasmenésre gyógyitalt, meg Cebion cseppet. A gyógyszertárban kisebb vagyont fizettem, de persze nyilván a gyermek egészsége a legelső!
Belekezdtünk tehát a kúrába, amit Nándi persze utált, de hát muszáj volt ugye... az antibiotikum megviselhette a gyomrát, mert akkor már egyáltalán nem evett semmit, csak cicizett egész nap. És éjjelente fájdalmas, sikítós sírásrohamai voltak, szerintem a hasát fájlalta. Nagyon sajnáltam szegényt, és ezek közben nem tudtam rajta segíteni semmivel. :( Láza szerencsére nem volt már a hétvégén.
Vasárnap viszont belepillantva a torkába sok-sok fehér pöttyöt láttam, és délután hányt is kétszer. Ennek fele se tréfa, irány a kórházi ügyelet.
Az ügyeletes doktornő Nándor torkába nézve erősen ingatni kezdte a fejét, hogy ugyan hogy nézhették tüszőnek az addigra szépen elterjedt szájpenészt???! (A magas láz+hasmenés kombó szerinte valószínűleg valami gasztroentero vírus miatt lehetett, de azzal szépen megküzdött a szervezete, láztalan volt már két napja ugyebár.)
Nem kicsit lettem ideges. Egy vagyont fizettünk egy hiábavaló kezelésért, de ami ennél sokkal rosszabb, hogy gyermekünk bélrendszerét tök feleslegesen bombáztuk napokon át az antibiotikummal. :(
Hétfőn homeopátiás gyermekorvost kerestünk meg, akitől azt is megtudhattuk, hogy az antibiotikum még hozzá is járult a szájpenész eldurvulásához. Hurrá. Kaptunk két fajta szert, szedni kell a bélflóra helyreállító cuccot, és kenegetni a száját boraxos oldattal.
A kezelés nem túl kellemes, sőt, tulajdonképp elég macerás, szegény Nándi mindenre gyanakszik már, amivel a szájához közelítek. Megértem őt. Az utóbbi napokban a hangulata sem az igazi, persze lehet a frontok, fogzás miatt is, de amiken átment... remélem, most már meggyógyul szegényem, és visszatalál a szokásos derűjéhez.
Mindemellett mérges és kiábrándult vagyok. Eddig sem volt nagy bizalmam a tünetkezelő, "modern" orvostudomány irányában, de ez! Nem foghatom fel, hogy lehet egy kezdődő szájpenészt gennyes tüszőnek nézni.
No mindegy, nem puffogok tovább... ezen is túl kellett essünk, első betegség, hja...
Kedves blogolvasók, ha gondoljátok, némi gyógyenergiát küldjetek felénk, jó? :)
1 megjegyzés:
Küldjük a gyógyenergiákat!
Megjegyzés küldése