Hát milyen anya vagyok én, hogy nem számoltam be időben az új fejleményről? :D
Szóval az történt, hogy a kapaszkodás nélkül megtett pár lépésből a múlt heti őrségi nyaralásunk során járás lett!
Bizony, Nándor vagy egy hete egybefüggően jár, napról napra többet. A lakásban már alig mászik (csak ha valamit nagyon gyorsan akar elérni, vagy nagyon fáradt), de kint sem rest gyakorolni: fűben, homokon, emelkedőn fel-le, mindenütt jár. Mi több, a lépcsőzéssel is próbálkozik. Én meg csak lesem a kitartását: ha fenékre esik, rögtön újra felkel, és megy tovább, és ha ez százszor ismétlődik meg, sem adja fel. Nagyon büszke vagyok rá! :) Még akkor is, ha a szemeimnek egyelőre szokatlan, hogy nem négykézláb nyargalászik mindenfelé a kis felfedező...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése