Pár hónapja nem gondoltam volna, hogy egyszer kötős kenguru (mei tai) vásárlására adom a fejem... egész egyszerűen teljesen elégedett voltam a kendőmmel (ez most is így van), és a pár alkalom, melyeknek során Nándit kötős kenguruban vettem magamra, nem győzött meg igazán. Nem tudtam például szép magasra kötni a fiamat, akinek meg nem tetszett, hogy nem kukucskálhat a vállam felett előre. Meg azt a bensőséges érzést sem nyújtotta, mint a kendő, ami pedig annyira jó tud lenni! :)
Véleményem a klubbos Hunbaba mei tai kikölcsönzésével változott meg. Nagyon kényelmesnek bizonyult ez a hordozóeszköz!! Biztos a gyakorlat oldotta meg a magasabbra kötés dilemmáját, mert ez is sikerült pár alkalom után, és Nándor teljesen jól elvolt a mei taiban, pontosan úgy, mint kendőben. A párnázott váll pedig tényleg magas komfortérzést nyújtott, így aztán szépen lassan megérett bennem a döntés: kötős kenguru kell nekem is! És mivel a Hunbaba bevált, bizonyított, végül emellett tettem le a voksom.
Nem ejtettem szót az esztétikai szempontról, pedig az sem elhanyagolható. ;) A madárkás Hunbaba gyönyörűséges, megdobogtatja a szívem, mikor ránézek. Mutatóba felteszek pár képet róla-rólunk.
2 megjegyzés:
Nagyon szép!
Közben mi is elcsábultunk egy Liliputis háti hordozóra, főleg apa miatt. Én is gondolkodtam-próbáltam mei tai-t is, de végül a férfias csatok győztek! :)Kényelmi szempontból nekem szinte ugyan az a kettő. A kendőhöz képest meg gyorsabb és nem kell vele "felmosni" akkor sem, ha nem otthon veszem fel. (Bár csípőn hordozáshoz kreáltam magunknak egy rövidebb kendőt.)
Ági, igen, vannak ilyesmi előnyei a kötős/csatos hordozóknak, amiket említettél... mondjuk csípőn hordozáshoz tényleg nem ideális a mt. Én azt is a 460-as Lanával kötöm. :D Felmosás, na ja. :D
Amúgy gyorsaság... én mindmáig gyorsabban megkötöm a batyut, mint a mt-t. :)
Megjegyzés küldése