Ma délután Nándor megtette élete első két önálló lépését; az egyik nappaliban lévő pufftól közlekedett futó totyogásban a hintafotelon lévő játékokhoz. Biztos nem tudta szegénykém, mi ütött az amúgy is ütődött anyjába, hogy hirtelen felkapja, és össze-vissza rohangál meg ugrabugrál vele, de hát annyira örültem!! :D Csak azt sajnálom, hogy Apa nem lehetett ott, hogy tanúja lehessen a nagy eseménynek.
Amúgy ismét az van, hogy egyik szemem sír, másik nevet... egy hamarosan önjáró kisgyermek anyukája vagyok. :)
1 megjegyzés:
Gratulálok!NAgyon ügyes Nándor!:)))
Megjegyzés küldése