2009. február 26., csütörtök

Ragaszkodás


Nándor egyre inkább kötődik az apjához. Pár hónapja volt egy időszaka, amikor alig volt meg nála, utánam sírt, csak én voltam jó neki. Ez persze természetes a maga módján, én azért mégis nagyon örülök annak, hogy mára szépen lassan megváltozott a helyzet.
Látni kéne a lurkót, mikor esténként meghallja a kulcs csörgését... akármit csinált addig (alvást leszámítva), játszott, vagy épp nagy beleéléssel szopizott, ahogy meghallja az ismerős zajt, arra fordul, és izgatottan les. És ha meglátja az apját, az arca felvirul, és elkezd kurjongatni. :)
Ragaszkodásának megható jelét adta ma hajnalban. Én valamire felébredtem, és félkómásan keresgéltem magam mellett, hol van... vagy harminc centivel arrébb "találtam rá", szorosan az apja mellé kucorodva. Azt hiszem, nem kell részleteznem, milyen boldogság volt ezt látni.

3 megjegyzés:

melinda írta...

Mi ezt most kezdjük el tapasztalni, és tényleg nagyszerű érzés. Az odakúszással még várni kell, mert apa kínosan ügyel rá, nehogy éjszaka ráforduljon, hehe

Ági írta...

Bendegúz is úgy néz az apjára, mint valami bálványra. Állandóan figyeli mit csinál, és ennek érdekében rendkívül kitekeredett - és egyben mulatságos - pozíciók felvételére is képes. Apa attól van a legjobban meghatódva, hogy éjjel odadugja az ujját Bendegúz tenyerébe, ő rögtön megszorítja, és így alszanak kézenfogva.

Nóri írta...

Ági, ez megható. :)
Meli, nálatok is hamarosan eljön az odakúszás ideje, csak figyeld ki, tuti, hogy Panna is az apja mellett landol egyszer csak. :)))