2011. június 24., péntek

És most panaszkodom

Tibor reklamálta a minap, hogy mindig csak a pozitív dolgokról írok a bejegyzésekben. Nekem fel sem tűnt... tényleg így van?? :O
No jó, valóban nem szívesen panaszkodom nyilvánosan. De legyen szent a családi béke, most megteszem!

Szóval... Tibor elvesztette a munkahelyét. Tizenéve dolgozott a cégnél, nem mondhatnám, hogy rajongott a munkájáért, de jó pénzt hozott vele haza, és nem éppen számított pont most az elbocsájtásra. Hogy miért? Válság... leépítés...
Tehát mihelyt hazaérünk, indul a vad munkakeresés, interjúra járás. Pár havi tartalékpénzünk van, reméljük, sikerül időben állást találnia. És amiben még nagyon bízom, hogy esetleg olyat, amit jobban szeret majd.

Aztán itt a másik, ami miatt szomorkodom kissé... Nándort nem vették fel az oviba. (Ugye nem írtam még erről?) Állítólag helyhiány... nekem mondjuk ezen indoklás miatt kissé keserű szájízem van... körzeten kívülieket is fölvettek, meg más csókosokat. No mindegy, nem is érdemes bosszankodni ezen, csak félek, hogy télen megesszük egymást a hosszú, sötét napokon, és hogy Nándornak nagyon hiányozni fog a gyerektársaság.

Ami még említendő, az az, hogy hihetetlen dacokkal nézünk szembe mostanság a fiunk részéről... sejtem, hogy mi sem kezeljük éppen tökéletesen az adott helyzeteket mindig, de tényleg fárasztó már sokszor a dolog. Az erős akarat persze jó tulajdonság, csak szegény Nándor nehezen fogadja el, hogy mindent mindig nem lehet. Pedig úúúúgy szeretne mindent egyedül, önállóan, rögtön-azonnal!
Amúgy biztos vagyok benne, hogy neki is minimum olyan nehéz ez az egész, mint nekünk, és remélem, hogy szép lassan (vagy inkább gyorsan) kiérünk a dackorszakból.

Utolsó panaszom (épp elég volt már eddig is), hogy Hajnal újabban szinte mindenre allergiás. :( Tejterméket ugye nem eszem hónapok óta. No ehhez most hozzá jönnek az olajos magvak, az eper, a málna... ezek mind kiütik szegényt, nem alszik éjjel, és tiszta piros pattanás lepi kezét-lábát-arcát.
Extra érzékenysége kiterjed még a napfényre. A biztonságosnak titulált délelőtti és esti órákban is képes lepirulni, így aztán szegényt folyton hosszú ruhákban kell tartanom. ((Amitől aztán meleg-kiütései lesznek, jááájj.))

Hát ennyit a siránkozásról, legközelebb megint vidám hírekkel jövök remélhetőleg. :)

5 megjegyzés:

Családanyu Viki írta...

Nóri, ha irsz rosszat is, együttérzünk és drukkolunk, szoritunk h jobb legyen!
(Anno mikor Lau ovisként rengetegszer lett beteg, végül nem is mehetett oviba én is nagyon sajnáltam, nagyon igényelte a gyerektársaságot, de pont az ovihiány miatt úgy összenőtt a hugicájával, hogy most meg azt nem tudom, mi lesz hogy ősztől "kötelezően" ovis lesz?...)

Nóri írta...

Viki, köszönjük...
Más is mondta már, hogy ne bánjam az ovit, biztos megvan az oka (s az nem a helyhiány), hogy miért kellett így alakulnia ennek. Mindegy, itt a kihívás, hogy értelmes elfoglaltságokat találjak ki a télidőre...

Ági írta...

Nem próbálkoztok allergiákra homeopátiával?
Bendegúz volt tavaly nyáron csupa pötty az epertől, és szuperül elmúlt neki.

Nóri írta...

Mit használtatok?

Ági írta...

Ez jó kérdés! :) (Schüssler sókat is, meg valamilyen homeós bogyót is, ha jól emlékszem)
Utána tudok nézni, de szerintem ezt egyedileg kéne megbeszélni valaki homeopátiás dokival.