Hordozásról, szopiról...

Gondoltam, leírom, hogyan alakulnak mostanában a címben foglalt dolgok.
Először is a hordozás... amennyire éjjel-nappal rajtam lógott a gyerkőm élete első évében, annyira keveset igényli mostanság ezt a fajta közelséget. Persze, nyilván benne van a dologban valahol az is, hogy én sem bírom már őt pocakostul órákig cipelni, de nem is kéri!! Ha elindulunk valahová, a legtöbbször nem akar a hátamra jönni! A kendőt azért mindig elteszem a táskába, ő meg -ezt látván- többnyire elkezdi mondogatni, hogy "nem kendő", meg "nem hátán". :DDD Persze ha sokat sétál és elfárad, akkor már bújósabb! Ilyenkor átöleli a lábamat, és felkéretőzik a hátamra. (És én sokkal inkább így hordom, mint kézben!)
Az is igaz, hogy mostanában inkább az apukája hordozza... gondolom, érthető, miért.
Ha tudom, hogy BKV-zunk, és valószínűleg leülhetünk, én is szívesen viszem akár 2 órán át is háton, de hosszabb séták alkalmával bizony átadom őt a páromnak!
Amúgy meg igyekszem nyitottnak lenni felé; amikor látom, hogy valami nem stimmel a kis lelkében, mindig felkínálom neki a hátamat... néha elfogadja, máskor nem. De azt hiszem, amikor feljön, és akár csak 5 percet tölt rajtam, az is sokat segít.

A szopizás meg... háááát, továbbra is megy. Kezdem látni a sorsom, ebből bizony tandem lesz, mert a nagy-kisfiam bizony nem mond le a ciciről! :D Igaz, hogy tejci már nincs benne, de erre ő magasról tesz.
Persze azért igyekszem kordában tartani a szopik számát, mert nekem nem kellemes érzés már. Reggel kap, dél körül, alváshoz, meg este elalváshoz. (Valamennyi éjjel is van.) Időnként elalszik enélkül is, de azért többnyire igényli. Nehezebb napokon, főképp ha unatkozunk, máskor is becsúszik egy-egy alkalom, de azért próbálom megtalálni az egészséges középutat. Kompromisszumok mindkettőnk részéről szükségesek; Nándor le kellett mondjon a napi sok-sok alkalomról, cserébe én kitartok, és nem veszem el tőle, amire még szüksége van.
Tudom-tudom, ez ilyenkor már inkább "csak" lelki szükséglet, de azt hiszem, azért az sem utolsó... ugyanakkor fent tartom azt az álláspontomat, hogy mihelyt nekem a helyzet már sokkal terhesebb lesz, és nem bírom, elkezdjük a komolyabb elválasztást.
(Másik kérdés, hogy nagyon nem szeretném, hogy ezt esetleg összekösse a Picurka érkezésével...)