Jelentem, az utolsó, némileg zaklatott hangvételű post után, legyőzve egy randa, torokfájós nyavalyát kezdem más színben látni a világot. :)
Kezdem nem csak aggyal, de szívvel is elhinni, hogy ez a kis pocok a hasamban egy ugyanolyan csoda, mint Nándor, és nem csak az émelygést, kómázást látom már ebből a várandósságból, hanem érzem végre azt az örömteli, boldog várakozást, amit hiányoltam eddig.
Igaz, Nándival per pillanat kicsit nehéz az élet a nap közbeni részleges cicimegvonás miatt, de ezen is túl leszünk majd.
Holnap töltöm Picurral a 11.hetet, mindjárt vége az első trimeszternek, éljen! :) Kezd növekedni a pocak, elmúlik lassan a sok rosszullét, jönnek az érezhető mocorgások!! És remélem, a szép idő is tartós marad már, meg mindannyiunk egészsége, hogy élvezni tudjuk a ránk váró nyarat!
(Apropó, egészség: Nándor sajnos elkapta tőlem a kórságot, egyik éjjel lázas volt, picit még köhög és reked. Mondjuk nem vészesen, inkább csak jelzés értékű a dolog. Hála az égnek, őt sokkal kevésbé viselte meg, mint engem. Apja is panaszkodott némi torokfájásra, reméljük, nem lesz abból semmi.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése