Szóval idén is nekivágtunk a nagy utazásnak, és leruccantunk pár napra a szépséges Őrségbe. (Apropó, ha már Őrség, had büszkélkedjek: íme Anyukám honlapja )
Az időjárás sajnos nem volt velünk olyan kegyes, mint tavaly , idén nem volt sem meleg, sem túl sok napsütés, de sebaj, így is élveztük! Főképp Nándor; drága kis dedem a lehető legnagyobb örömmel ugrándozott egyik tócsáról a másikra. :D Lelkes közönsége is adódott ehhez, a kutyák, macskák is követték a mókában!
Úgy vettük észre amúgy, hogy most jött el az az idő kisfiunk életében, amikor már igazán értékelni tudja a tágas szabad tér adta lehetőségeket. Annyira látszott rajta, ahogy felszabadul!! Ide-oda rohangálhatott kedve szerint anélkül, hogy másodpercenként meg kellett volna állnunk egy-egy autó, lámpa, utcakeresztezés miatt. Szó szerint föllélegeztünk e pár nap alatt, amit nem tudott elrontani az eső sem.
Nándi amúgy imádja a nagyanyját, jókat sétáltak együtt a szabad levegőn, míg én és az apja a házban pihegtünk.
Különösen felnéz fiunk Anyukám párjára, Bélára! Hihetetlen, hogy mennyi erőfeszítést tett, hogy tetsszen neki! :)
Nagy kedvencek voltak természetesen az állatok. Csoki kutya simogatása, lábánál fogva rángatása, egyéb módon való inzultálása rendes napi program lett, amit az említett eb hol türelmesen tűrt, hol kevésbé. Aztán a cicáknak sem lehetett sok nyugtuk, ha Nándi a közelben volt! És ha fújtak rá, hát visszafújt! :D
Hosszú vonatút ide vagy oda, nagyon élveztük ezt a pár napot! Köszönjük szépen a vendéglátást!
Remélem, hamarosan ismét lent lehetünk. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése