Nándor 8 hetes kora óta először ismét meg mertük kockáztatni a hosszú, nagy utazást az Őrségbe, Édesanyámhoz. Anno nagyon lefárasztotta pici fiunkat az autóút, tortúra volt a dolog mindannyiunknak. És az ottlétet sem tudta még igazából értékelni annyira fiatalon. Ez alkalommal vonattal utaztunk, ami a vártnál jobban sikerült. Persze fárasztó volt, de Nándort nem viselte meg, tökjól elvolt a sok újdonsággal (már amikor nem aludt apján a kendőben).
Az Őrségben tartózkodás pedig fantasztikusan sikerült, azt hiszem, teljesen feltöltődtek az elemeink. :) A táj a legszebb arcát mutatta, minden virágzott, a fákon rügyek, illatár a levegőben, el tudjátok képzelni talán. Sokat sétáltunk, amit Nándi nagyon élvezett, csak úgy sikongatott a gyönyörűségtől! Meg úgy egyáltalán, szinte minden tetszett neki... az esti, fáradtságtól nyűgös perceket leszámítva szerintem minden pillanatot magába szívott a kirándulásunkból. Pár új élményt felsorolok a teljesség igénye nélkül: fűben mászkálás, kutyák közelebbről való tanulmányozása, hintázás, mérleghintázás. Ezen kívül végre számot tevő időt tölthetett a büszke nagymamával, megismerkedhetett a fogadott nagynénjével, Ági és Ricsi fiával, Bendegúzzal, és bátyámék nappalijában olyan szabadon forgathatott föl mindent, ahogy itthon kegyetlenül szigorú anyja nem hagyja neki. ;)
Köszönünk mindenkinek minden kedves szót, figyelmet, szerető ölelést, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése