Celesztinától vettem a kérdéseket, íme a válaszaim...
1. Írd össze, mire van szükséged!
Majdnem mindig sikerül összeírni, és előfordul időnként az is, hogy nem hagyom otthon a listát. :) Komolyra fordítva a szót, van mit javítanom e téren a hozzáállásomon, sajnos gyakran előfordul, hogy nagyobb csomaggal térek haza a piacról/boltból, mint terveztem. Ez ugyan sokszor úgy jön össze, hogy eszembe jut, mi hiányzik még a háztartásból, de megesik az is, hogy elcsábulok, mondjuk valami finom édesség, vagy ilyesmi miatt.
2. Menj piacra, vagy a helyi boltba!
Ezt könnyű betartani, szinte mindig a piacon, az ottani bioboltban, vagy a közeli boltban vásárolok. Igazából mindennek megvan a maga bevált lelőhelye, tecsóba, ósanba mondjuk sosem megyünk, mert szinte minden megszerezhető a közeli boltból/bioboltból/kedvenc drogériánkból.
3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ez mindig így történik, a helyes lll és NBH logós pamuttatyóim mindig velem vannak bevetésre várva, plusz jobb esetben egy-két nejlonzacskó is, hisz néha ezekre is szükség van. Furcsa számomra a boltosok, piacos eladók hozzáállása a zacsi-kérdéshez: sokszor alig bírom lebeszélni őket arról, hogy mindenképp adjanak ingyen zacskót, szabályosan erőszakoskodnak, és nem is értik, miért nem kérem!
4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
Mivel nincs autónk, ez mindig így történik. Ja, bicajozunk is. :) Nem mondom, hogy néha, mikor sok kilót cipelek + hátamon gyerkőt, nem szeretném, hogy könnyebben jussunk haza, de összességében nem hiányzik az autó.
5. Vegyél helyi termékeket!
Igyekszem. Sok mindenben sikerül (őstermelői zöldség, stb.), sok mindenben meg nem. Például a drogériában jó áron kapható öko testápolási termékekhez hasonló nincs helyi, sőt, igazából magyar sem (már ami ilyen minőség, ennyi pénzért) :(
Arra mindig figyelek, hogy amennyire csak lehet, magyar termékeket vegyünk, akkor is, ha esetleg picit drágábbak, de hogy Mo.-on belül honnan jönnek a dolgok, azt nem mindig lehet kideríteni...
6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Erre is nagyon figyelünk. Nem szoktuk megvenni az agyoncsomagolt termékeket, főképp nem, ha van alternatíva. Legjobban azt szeretem, ha az adott, minél kevésbé vaskos csomagolás is szelektálható anyagból készül.
7. Kerüld a vegyszereket!
Nos, e téren elég jók vagyunk. Takarítás nagyobb része ecettel, szódabikarbonával, öko-mosogatószerrel, illóolajokkal történik. Mosáshoz mosószódát, öko-mosószert használok. Időnként bevetjük a domestos-t, de nem veszünk havonta új flakonnal, annyi biztos.
Testápolásban is igyekszünk betartani ezt a pontot, elég sok fajta kozmetikumot készítek saját kezűleg természetes alapanyagokból.
8. Vegyél idényzöldséget -és gyümölcsöt!
Mindig így teszünk. :)
9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Kerülöm. :) Talán a wc-papír, a zsebkendő és a konyhai törlőpapír az, ami egyszer használatos fogyóeszköz itthon. Pelusokat mosom, azzal nem jár szemét.
Felesleges dolgokat nem szoktunk venni, erre nem nehéz odafigyelni. Mindig, mikor valamire felfigyelek, megkérdem magam, hogy tényleg szükségem van-e az adott dologra. E módszer sok fölösleges cucctól mentett már meg! :) Mondjuk szerencsére alapból sem szenvedek vásárlási mániától. Ha valamire tényleg szükség van, megyek és megveszem, de a kirakat nézegetés pl. nem az én műfajom.
10. Olvasd el a címkét!
Mindig így teszek, szeretem tudni, mit tartalmaz egy termék, és ha nem értek meg egy-egy szót, hát utánaolvasok. Igazából nem szoktam mindenféle kacifántos összetételű mű-vackot venni, azaz ha egy mód van rá, természetes alternatívát keresek.
Mindemellett azért velem is megesik időnként, hogy elcsábulok erre-arra, mondjuk egy olyan csokira, amit nem vennék meg, ha végigbogarásznám, mi minden van benne... :D
Ezeken kívül igyekszem figyelni még egy sor dologra, úgy is, mint ne égessünk fölöslegesen lámpát sehol, ne menjen a számítógép, magnó üresjáratban, ne folyassak túl sok vizet, mikor nincs rá szükség, ne fűtsem agyon a lakást. Szelektíven gyűjtünk évek óta, szinte csak teli mosógéppel mosunk, igyekezünk amiből lehet, és ki tudjuk fizetni biót/környezetbarátot venni. Ruhából is inkább használtat veszünk, ha megoldható.
Most ennyi telik tőlünk... majd egyszer biztos több is fog, az én fejemben pl. már jó ideje ott figyel az ökoház. Többek között. ;)
2009. október 28., szerda
2009. október 24., szombat
A kis zongoraművész
Hallgassátok csak ezeket a modern harmóniákat! ...ezeket az elvont dallamokat! :)))
Ha az ember szülei, nagyszülei mind zenetanárok, zeneértők, vagy legalábbis zeneszerető laikusok, nem csoda, hogy korán rákap a muzsikálás ízére!
A felvétel amúgy bátyáméknál készült az Őrségben. Lehet, hogy nekünk is kéne egy zongora? :D Csak hát 53 nm-ren hová...?
Ha az ember szülei, nagyszülei mind zenetanárok, zeneértők, vagy legalábbis zeneszerető laikusok, nem csoda, hogy korán rákap a muzsikálás ízére!
A felvétel amúgy bátyáméknál készült az Őrségben. Lehet, hogy nekünk is kéne egy zongora? :D Csak hát 53 nm-ren hová...?
Gondolatok...
Livus blogjáról vettem kölcsön e sorokat, szerintem elgondolkodtató ki iromány...
„Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a Földet. Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet, azt nem. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk. Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk. Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és sekélyes kapcsolatok időszaka. A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka. A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egy éjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, amelyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek. Olyan időszak ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban. Olyan időszak, amelyben a technika eljuttatja Hozzád ezt az írást, Te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerűen csak kitörlöd. Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.”
„Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a Földet. Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet, azt nem. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk. Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk. Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és sekélyes kapcsolatok időszaka. A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka. A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egy éjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, amelyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek. Olyan időszak ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban. Olyan időszak, amelyben a technika eljuttatja Hozzád ezt az írást, Te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerűen csak kitörlöd. Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.”
2009. október 20., kedd
Őrségben ismét
Ez évben utoljára ismét átutaztuk a fél országot, hogy láthassuk Anyukámékat. Induláskor igen bánatos volt az időjárás erre Budapesten; szürke ég, eső... gondolatban előre gyászoltam, hogy az Őrségnek lemaradunk a legszebb, őszi arcáról, ha ez így folytatódik. (Szerencsére tévedtem! :) )
Lefelé út elég hosszúra sikeredett a megkutyult közlekedési viszonyoknak köszönhetően, elég erről annyi, hogy vagy 6 órát vonatoztunk. Mindezt egy örökmozgó kiskölyökkel!! No mindegy, azt hiszem, megérte.
Nándi nagyon elemében volt az Őrségben!! Kedvére hajkurászhatta Anyum macskáit, kutyáit (már simogatni is tudja őket), és a folytonos pörgés, rokonlátogatás is bejött neki. Arról már nem is beszélve, hogy milyen jól érezte magát a nagymamájával, szuperül kijönnek, öröm volt nézni! :)
Sajnos túrázni most nem tudtunk, de azért a faluban való séta, játszóterezés a friss, tiszta levegőn is nyújtott élményeket! Az eső végig elkerülte a környéket, igaz, a reggelek elég csípősek voltak, de ezt nem bántuk nagyon, legalább nem kellett a házban ücsörögni.
Egyetlen bánatom, hogy a tervezett hazajövetelt egy nappal előrébb kellett hozni a vasutas sztrájk miatt. Pedig milyen jó lett volna még egy nap... sebaj, majd legközelebb. Addig is örüljön az ember annak, ami jutott! :)
Képeket még nem tudtam válogatni, de hamarosan azokkal is jövök.
Megjegyzés az előző bejegyzéshez: Anyukámnak volt elfekvőben egy házi malma, amiről én nem tudtam. Mikor meghallotta, hogy ilyenre vágyom, rögtön felajánlotta. Hálás vagyok neki ezért (is)! Remélem, jól fog szolgálni nálunk a masina. :)
Lefelé út elég hosszúra sikeredett a megkutyult közlekedési viszonyoknak köszönhetően, elég erről annyi, hogy vagy 6 órát vonatoztunk. Mindezt egy örökmozgó kiskölyökkel!! No mindegy, azt hiszem, megérte.
Nándi nagyon elemében volt az Őrségben!! Kedvére hajkurászhatta Anyum macskáit, kutyáit (már simogatni is tudja őket), és a folytonos pörgés, rokonlátogatás is bejött neki. Arról már nem is beszélve, hogy milyen jól érezte magát a nagymamájával, szuperül kijönnek, öröm volt nézni! :)
Sajnos túrázni most nem tudtunk, de azért a faluban való séta, játszóterezés a friss, tiszta levegőn is nyújtott élményeket! Az eső végig elkerülte a környéket, igaz, a reggelek elég csípősek voltak, de ezt nem bántuk nagyon, legalább nem kellett a házban ücsörögni.
Egyetlen bánatom, hogy a tervezett hazajövetelt egy nappal előrébb kellett hozni a vasutas sztrájk miatt. Pedig milyen jó lett volna még egy nap... sebaj, majd legközelebb. Addig is örüljön az ember annak, ami jutott! :)
Képeket még nem tudtam válogatni, de hamarosan azokkal is jövök.
Megjegyzés az előző bejegyzéshez: Anyukámnak volt elfekvőben egy házi malma, amiről én nem tudtam. Mikor meghallotta, hogy ilyenre vágyom, rögtön felajánlotta. Hálás vagyok neki ezért (is)! Remélem, jól fog szolgálni nálunk a masina. :)
2009. október 9., péntek
Kívánságlista ;)
Kedves Rokonaink!
Amint azt tudjátok, hamarosan itt van Nándi névnapja, meg az én szülinapom. Mivel nem szeretnénk begyűjteni egy adag olyan játékot, vagy egyéb tárgyat, amivel aztán úgysem kezdünk semmit, inkább leírom, mi az, amire vágyunk. Csak miheztartás végett. ;)
Szóval Nándinak fajátékokat vadászunk első sorban. Például építőkockás játékot, vagy "kézi számolót" (tudjátok, amin gyöngyöket lehet húzogatni), vagy gurulós cuccokat, lényeg, hogy a dolog vagy izgalmasan mozgatható, vagy kreatív legyen.
Én pedig házi malomra vágyom, http://www.ketezeregy.hu/malmok/keem.html --- az elektromos malmok közül KoMo Fibidus 21-esre (sajnos nincs közvetlen link, bocsi).
Hogy a kenyérhez, amit itthon megsütök, frissen őrölt, illatos lisztet használhassak, és ezáltal még finomabb, egészségesebb lehessen a mindennapi betevő falat. :)
Erre gyűjtenék most, ehhez várom a segítséget!
Amint azt tudjátok, hamarosan itt van Nándi névnapja, meg az én szülinapom. Mivel nem szeretnénk begyűjteni egy adag olyan játékot, vagy egyéb tárgyat, amivel aztán úgysem kezdünk semmit, inkább leírom, mi az, amire vágyunk. Csak miheztartás végett. ;)
Szóval Nándinak fajátékokat vadászunk első sorban. Például építőkockás játékot, vagy "kézi számolót" (tudjátok, amin gyöngyöket lehet húzogatni), vagy gurulós cuccokat, lényeg, hogy a dolog vagy izgalmasan mozgatható, vagy kreatív legyen.
Én pedig házi malomra vágyom, http://www.ketezeregy.hu/malmok/keem.html --- az elektromos malmok közül KoMo Fibidus 21-esre (sajnos nincs közvetlen link, bocsi).
Hogy a kenyérhez, amit itthon megsütök, frissen őrölt, illatos lisztet használhassak, és ezáltal még finomabb, egészségesebb lehessen a mindennapi betevő falat. :)
Erre gyűjtenék most, ehhez várom a segítséget!
2009. október 4., vasárnap
Vadak között jártunk :)
Mai kirándulásunk a Budai hegyekben a következőképp nézett ki: Normafáról indultunk, és egy nem túl hosszú túrával Budakeszin kötöttünk ki, az ottani vadasparkban.
Nándi eleinte elég erősen tiltakozott a bemenetel ellen (nem csoda, szép nagy tömeg volt), de hamar akklimatizálódott, és onnantól nagyon élvezte a programot. :)
Kedvenc állatai megtekintési sorrendben:
nyest,
mosómedvék,
farkasok (akiket fiunk hangos "vú-vú"-val üdvözölt ((ez amolyan Nándi féle ugatás)) és akik mellől alig lehetett elhurcolni a kutyarajongó dedet),
gólyák (Nándi: "go-go"),
patkányok (üvegen át láttuk őket, ahogy rohangáltak egy "konyhában", na őket imádta Nándi, folyamatos fülig érő vigyorral bámult),
fabagoly :) ("bagogo"),
valamint az őzikék a simogatóban- egyikük meglepően szelíd volt, még gyermekünk hangos örömkitörései sem rémisztették el, hagyta magát megsimogatni, tök aranyos volt. (Párom e ponton hangosan elmélázott azon, hogy ő még életében nem simogatott őzikét, ez a gyermek meg már 15 hónaposan, na igen, nincs rossz dolga a drágának, az tuti. :) )
Aztán a sok érdekességtől és rohangálástól kifáradt Nándi apja hátán kötött ki, és miután pár pillantást vetettünk a bölényekre, vaddisznókra és dámszarvasokra, kifelé indultunk a vadasparkból.
Szuper jól éreztük magunkat!! Én mondjuk abszolút nem rajongok az állatkertért, és ennek a parknak is volt olyan része, ami hááááát... nem annyira jött be, de összességében tényleg megérte elmenni, mindannyian kaptunk egy adag élményt a mai napon!
Nándorunkról pedig továbbra is elmondható, hogy nagy természet- és állatbarát, legnagyobb örömünkre!
Nándi eleinte elég erősen tiltakozott a bemenetel ellen (nem csoda, szép nagy tömeg volt), de hamar akklimatizálódott, és onnantól nagyon élvezte a programot. :)
Kedvenc állatai megtekintési sorrendben:
nyest,
mosómedvék,
farkasok (akiket fiunk hangos "vú-vú"-val üdvözölt ((ez amolyan Nándi féle ugatás)) és akik mellől alig lehetett elhurcolni a kutyarajongó dedet),
gólyák (Nándi: "go-go"),
patkányok (üvegen át láttuk őket, ahogy rohangáltak egy "konyhában", na őket imádta Nándi, folyamatos fülig érő vigyorral bámult),
fabagoly :) ("bagogo"),
valamint az őzikék a simogatóban- egyikük meglepően szelíd volt, még gyermekünk hangos örömkitörései sem rémisztették el, hagyta magát megsimogatni, tök aranyos volt. (Párom e ponton hangosan elmélázott azon, hogy ő még életében nem simogatott őzikét, ez a gyermek meg már 15 hónaposan, na igen, nincs rossz dolga a drágának, az tuti. :) )
Aztán a sok érdekességtől és rohangálástól kifáradt Nándi apja hátán kötött ki, és miután pár pillantást vetettünk a bölényekre, vaddisznókra és dámszarvasokra, kifelé indultunk a vadasparkból.
Szuper jól éreztük magunkat!! Én mondjuk abszolút nem rajongok az állatkertért, és ennek a parknak is volt olyan része, ami hááááát... nem annyira jött be, de összességében tényleg megérte elmenni, mindannyian kaptunk egy adag élményt a mai napon!
Nándorunkról pedig továbbra is elmondható, hogy nagy természet- és állatbarát, legnagyobb örömünkre!
