Az ünnepelt ajándéka

Ma délután Nándor megtette élete első két önálló lépését; az egyik nappaliban lévő pufftól közlekedett futó totyogásban a hintafotelon lévő játékokhoz. Biztos nem tudta szegénykém, mi ütött az amúgy is ütődött anyjába, hogy hirtelen felkapja, és össze-vissza rohangál meg ugrabugrál vele, de hát annyira örültem!! :D Csak azt sajnálom, hogy Apa nem lehetett ott, hogy tanúja lehessen a nagy eseménynek.
Amúgy ismét az van, hogy egyik szemem sír, másik nevet... egy hamarosan önjáró kisgyermek anyukája vagyok. :)

Éljen soká!

Nándor június 23-án betöltötte az első életévét.
Nem kezdek neki a felsorolásnak, hogy ez alatt mi mindent hozott az életünkbe, mennyi csodát, szeretetet éltünk át általa. Édesanyjaként csak annyit szeretnék neki kívánni, hogy éljen még sokszor ennyit egészségesen, harmonikusan, tapasztaljon meg mindent, amire szüksége van, illetve amiért leszületett közénk. (Amiért egyébként mérhetetlen hálát érzek minden egyes nap.)
Nagyon boldog születésnapot Neked, kisfiam!

Első családi nyaralásunk

Hát ezen is túl vagyunk! :) És jelentem, mindannyiunknak jól esett a Sümegen töltött szűk egy hét! Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett a betervezett kirándulós programoknak, no de mire való a szálloda wellness-részlege, ha nem arra, hogy rossz idő esetén ott pihenjünk? Nándor amúgy továbbra is nagy vizimanó, szereti a medencében való pancsikálást, játékot (más gyerekekkel is).
Visszatérve az élményekre, amikor épp nem esett, elindultunk, és felderítettük a környéket. Sümeget keresztül-kasul bejártuk, a várat meghódítottuk, elvonatoztunk Badacsonyba, és elkirándultunk Zalaszántóra a sztúpához.
Nem unatkoztunk sokat a hat nap alatt... mondjuk Nándi gondoskodott a kondíciónkról rendesen. Imádott az új, ismeretlen terepen mászkálni, mindenfélét fölfedezni, meg nem maradt egy helyben egy percnél tovább. :D És hát minden reggel elég korán kirobbantott minket az ágyból... ahogy apja megjegyezte, ha neki valaki öt évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy egy szállodában nyaralva minden nap hétkor kel, kinevette volna. ;)
A továbbiakban beszéljenek a képek.

Apa hajpántja...

... Nándi egyik kedvenc játéka. Feláll, ágaskodik, leszedi apja fejéről (egy adag haj kíséretében), forgatja, hajlítgatja, majd jó alaposan megrágja. És ha mindezen túl van, megpróbálja visszatenni oda, ahonnan elvette, vagy a saját fejére, vagy az enyémre. :D Tudnám, mi tetszik neki ennyire ebben az egyszerű, fekete hajpántban??! :)

BKV-n szabadon :)

Egyik budai hegyes kirándulásunkból hazafelé tartva nem volt kedvünk Nándit kendőbe kötni, így Apa karjában utazott végig a kislegény. És nagyon élvezte!! Szabadon álldogálhatott mellettünk, beleköthetett az utastársakba, kedvére kópézhatott. :)

Program :)

III. Országos Bionap - "Ahol az egészség terem"

Időpont: 2009. június 21.

Honlap: http://biokultura.org/hirek/hirek/orszagos_bionap.html

Helyszín: országos

Harmadik alkalommal kerül megrendezésre az Országos Bionap. A rendezvény célja az ökotermékek minél szélesebb körben történő megismertetése, a hazai előállítású biotermékek belföldi értékesítésének előmozdítása. Az ország mind a 7 régiójában megnyitja kapuját egy-egy ökogazdaság a látogatók széles köre előtt.

Az ingyenesen látogatható rendezvényen a régióbeli biotermelők lehetőséget kapnak a bemutatkozásra, kóstoltatásra, értékesítésre. A helyszínre érkező látogatók betekintést nyerhetnek az adott ökogazdaság életébe, a feldolgozás folyamatába, így saját szemükkel láthatják, hogyan munkálkodik az ökogazda, hogy készül és honnét kerül az asztalukra az ökotermék. A TVE Galgahévízre látogat el az idén, standdal és a közösség által támogatott mezőgazdaság francia sikerpéldáját bemutató előadással készülve.

Az ország 7 régiójában az alábbi helyszíneken várják az érdeklődőket:

Közép-Magyarország:
Galgafarm Szövetkezet, Galgahévíz
http://www.gaiaalapitvany.hu/bionap.html
http://www.biorendezvenyek.hu/orszag...nap/galgaheviz

Észak-Magyarország:
Bari András, Szendrő-Büdöskútpuszta
http://www.biorendezvenyek.hu/orszagos-bionap/szendro

Kelet-Magyarország:
Tarpa
http://www.biorendezvenyek.hu/orszagos-bionap/tarpa

Dél-Alföld:
Bio-Drog-Berta Kft., Fajsz
http://www.biorendezvenyek.hu/orszagos-bionap/fajsz

Dél-Dunántúl:
Ökoflóra Bt. és Czeller Gábor biogazdasága, Tamási
http://www.biorendezvenyek.hu/orszagos-bionap/tamasi

Közép-Dunántúl:
Ware Borbáláék biogazdasága, Hegyesd-Sátormapuszta,
http://www.biorendezvenyek.hu/orszagos-bionap/hegyesd

Nyugat-Dunántúl:
Vas Megyei szakosított Otthon, Ivánc
http://www.kimozdulo.hu/files/ivanc-program.pdf

A város, ahol élünk

Ma a Múzeum körúton sétáltunk Nándorral. Azaz pontosítok; a körúton haladtunk sétálva célunk felé. Amúgy, csak a séta kedvéért biztos, hogy nem vettem volna arra felé az irányt, mert a híres-neves körúton semmi olyasféle élményben nem volt részünk, ami egy nyugis, délelőtti kiruccanásnak részét képzi. Mivel is találkoztunk? Nézzük csak...
Először is zajjal. Aztán szmoggal. Meg nemtörődöm rohanással. És még sorolhatnám... az utat bizony ellepték az autók, melyeknek köszönhetően mást sem lehetett hallani, csak a forgalom dübörgését, robbanómotor hangját, dudálást. És iszonyatos büdös is volt; ilyen füstben rossz érzés töltött el szinte minden egyes levegővételkor. (És ezt szívja a fiam is...összeszorul a szívem a gondolattól, na.)
Azt persze leírnom is fölösleges, hogy a zebrán átkelve hány szempár által küldött siettető tekintet össztüzében kellett átkelnünk, volt, aki hangot is adott türelmetlenségének.
Ez lenne a város, ahol élünk? Egy gigantikus játszótér autósoknak??? Ahol ha 4-nél kevesebb kereked van, már nincs is helyed a közlekedésben? Talán bennem van a hiba, de én másképp képzelem a dolgot.
Él a fejemben egy utópia országunk fővárosáról. Megpróbálom felvázolni.
Ez a másik Budapest egy lassabb, békésebb, barátságosabb, sokkal zöldebb, élhető és élettel telített város. Melynek szívében a tömegközlekedés járművein kívül nincs helye motoros közlekedésnek. Helyette végre birtokba vehetik az utakat a bringások, rollerosok, görkorisok, és persze a gyalogosok. És mivel nekik nincs szükségük hat sávra, a szabadon maradt területet át lehet alakítani, például parkosíthatnák őket, vagy kis tereket lehetne képezni belőlük. Olyan tereket, melyeken az emberek megpihenhetnek, találkozhatnak, teázhatnak, társaloghatnak. A zaj sokkal kevésbé zavaró ebben a városban. Zsibongásnak nevezném inkább, aminek összetevői az emberek beszélgetése, gyerekek kiáltozása, utcazenészek dala, és még némi madárcsicsergés talán.
Szmog nincs, mert amitől lehetne, az kint maradt a város határában. A városban élők és dolgozók ugyanis belátták, hogy egy házakkal körbeépített autópálya nem valami praktikus dolog. És miért is kéne autóba ülniük, ha egyszer gyorsan, hatásosan el lehet jutni mindenhová tömegközlekedéssel, biciklivel?
Apropó, ebben a városban nem számítunk felelőtlen szülőknek azért, mert hátunkon a gyermekünkkel bringázunk. Itt sokkal inkább számít az felelőtlennek, aki tudatában van a környezetszennyezés hatásainak, és ennek ellenére ragaszkodik a tonnás fém kaszni által nyújtott kényelem illúziójához.
E városban sok-sok zöld terület van. Parkok, játszóterek, melyeken az emberek szívesen töltik a szabadidejüket. Olyan szívesen, hogy a bevásárlóközpontokba tényleg csak vásárolni járnak.
És ha épp rossz az idő, akkor koncertekre, moziba, színházba járnak, mert ezekből is nagyon sok van álmaim Budapestjén.
És az emberek sokkal felszabadultabbak, vidámabbak, optimistábbak. Figyelnek egymásra. Mindennapjaikra nem a létért, a megélhetésért való küzdelem nyomja rá a bélyegét, hanem az élet szépségei fölött érzett öröm. Észreveszik a kötülöttük lévő tömérdek jót, és mernek boldogok lenni. Persze szomorúak is néha, meg fáradtak, de nem megfáradtak.
Ilyen képek villannak fel bennem, ha arra gondolok, milyen helyen szeretném, hogy felnőjenek a gyermekeim.

Új hordozónk

Pár hónapja nem gondoltam volna, hogy egyszer kötős kenguru (mei tai) vásárlására adom a fejem... egész egyszerűen teljesen elégedett voltam a kendőmmel (ez most is így van), és a pár alkalom, melyeknek során Nándit kötős kenguruban vettem magamra, nem győzött meg igazán. Nem tudtam például szép magasra kötni a fiamat, akinek meg nem tetszett, hogy nem kukucskálhat a vállam felett előre. Meg azt a bensőséges érzést sem nyújtotta, mint a kendő, ami pedig annyira jó tud lenni! :)
Véleményem a klubbos Hunbaba mei tai kikölcsönzésével változott meg. Nagyon kényelmesnek bizonyult ez a hordozóeszköz!! Biztos a gyakorlat oldotta meg a magasabbra kötés dilemmáját, mert ez is sikerült pár alkalom után, és Nándor teljesen jól elvolt a mei taiban, pontosan úgy, mint kendőben. A párnázott váll pedig tényleg magas komfortérzést nyújtott, így aztán szépen lassan megérett bennem a döntés: kötős kenguru kell nekem is! És mivel a Hunbaba bevált, bizonyított, végül emellett tettem le a voksom.
Nem ejtettem szót az esztétikai szempontról, pedig az sem elhanyagolható. ;) A madárkás Hunbaba gyönyörűséges, megdobogtatja a szívem, mikor ránézek. Mutatóba felteszek pár képet róla-rólunk.

Siófok

Az múlt hétvégét Siófokon töltöttük. Apa indult a Tour de Pelsón, mi pedig elkísértük, hogy ne maradjon szurkolók nélkül, és hogy legyen egy lazítós, pihenős családi hétvégénk.
Szombaton, míg párom tekert, mi Nándival bejártuk Siófokot, lenéztünk a partra, parkokban hűsöltünk, szóval nem unatkoztunk. Majd miután a 200 kilométert sikeresen teljesítő bringás apu begördült, némi pihenést követően elhagytuk a verseny helyszínét, és vitorláshajóra szálltunk, hogy ringatózzunk kicsit a pompás zöld színekben játszó Balatonon. :) Igaz Nándor nem észlelt túl sokat a dologból, már elég álmos volt, és az enyhe hullámzás álomba ringatta szopi közben. Sebaj, a szülei élvezték az utat. :)
Vasárnap még izgalmasabb programunk volt; egy szuper fürdőhelyen töltöttük a nap nagyobbik részét, kiélvezve minden lehetőséget, amit az felkínált. Fiunk életében először jutott el ilyen helyre, és szemmel láthatóan élvezte a gyermekmedencében való pancsolást. Egész sokáig elvoltunk vele, lefoglalta a nagy víz által nyújtott újszerű élmények sokasága, meg persze a többi gyerkő bámulása, meg a velük való barátkozás. :)
Hazafelé úton már nagyon fáradt volt szegényem, így nem nagyon tudtam már lekötni semmivel, sírdogált is az autósülésben valamennyit. :( Én meg épp egy kezdődő kórság tüneteit észleltem magamon, aminek köszönhetően az amúgy maximum két órás út most éveknek tűnt... sebaj, sikeresen hazaértünk, és jól elraktároztuk az élményeket. :)

"Igen! "

- válaszolta Nándi tegnap este, vacsora közben egy hozzá intézett kérdésemre!! Szép tisztán, érthetően. Majd a belőlem kitörő őszinte lelkesedés hatására meg is ismételte fél percen belül.
Ma reggel pedig a következő jelenetnek lehettem szem- és fültanúja: Apa és Nándor játszottak, Nándi a kedvenc, "borogatós" dobozai felé indult.
Apa: "-Mész dobozolni?"
Nándor (mellesleg, menet közben) : "-Igen!"
Megáll az ész, ez a gyerek számunkra is érthető szavakat használ tudatosan... :O