Változások

Mostanában bizony van belőlük pár, én meg csak kapkodom a fejem, jajjajjjj, erre bizony nem készítik fel az embert kismamaként. :)
Komolyra fordítva a szót, újabban Nándi leszokóban van a délelőtti alvásáról, ami nem egyszerű dolog... egyrészről így már dél körül nagyon fáradt és elalszik, másrészről meg ennek köszönhetően azért be-becsúszik még egy későbbi, délutáni alvás, ha nem sikerül estig kibírni. Átállunk szép lassan a napi egy alvásra, úgy tűnik, csak ez azért nem megy egyik napról a másikra. (No de hogy ide is eljutottunk, ejjj!)
Aztán a hordozás... itthon egyre kevesebbet lóg már rajtam a kislegény. Eddigi napi két alvását a hátamon töltötte kendőben, így míg ő horpasztott, én tudtam tevékenykedni; mosogatni, főzni, stb. De például az utóbbi két napon nem így történt, mert a sok szabadban való játékba úgy belefáradt a drága, hogy itthon egyszerűen ráájult a cicire. (Aminek megvolt az az előnye, hogy ezzel engem is pihenésre késztetett ;).)
Persze ha megyünk valahová, a hátamon viszem, és adott esetben alszik 10 perceket, például a metrón, de az alap tendenciában látok változást. Itthon egyre kevesebbet igényli már a hordozást... persze van olyan nap, amikor nagyon bújós, és olyankor többet van rajtam, de általában már inkább tiltakozik, ha felvenném, mikor ő még mászkálni, játszani szeretne. Igény szerinti hordozás, no igen... ez a kifejezés új értelmet nyert mostanában. (És be kell valljam, nekem ez nem könnyű... elfogadni, hogy egyre önállóbb ez a kis lény, belátni, hogy a gondoskodás más formái kerülnek előtérbe lassanként. Imádok hordozni, no. :D )
Aztán változás még, hogy elérkezett a játszóterezés korszaka az életünkben. Eddig féltem ilyen helyekre vinni Nándit, mert bár minden terepen leraktuk őt, és hagytuk szabadon mászni, a homoktól tartottunk kicsit. Talán nem csoda ez egy olyan gyerkőnél, aki mindent szeret megkóstolni. ;)
No szóval a hétvégén több alkalommal is kint volt Nándor a közeli játszón, és azt kell mondjam, nem eszi a homokot, ellenben nagyon tetszenek neki a különféle játékok (hinta, csúszda legfőképp), a gyerektársaság (és a kapcsolódó tárgyak ;) ), az új terep. Párom kinevetett, mikor ezt említettem neki, de számomra az is egy újabb mini-dráma, hogy az én egykor törékeny, pici babám már a játszótéren ront-bont. Hja, szalad az idő, én meg rohannék utána. :D
Azért van, ami változatlan, hála az égnek. :) Ilyen az, hogy továbbra is egy folyamatosan jókedvű, aktív, barátságos, nyitott, és okos gyerkő cseperedik köztünk, aki napról napra gazdagítja az életünket.