Terhesen

Nem rajongok ezért a szóért, a várandósat sokkal szebbnek érzem. :)
De be kell valljam, az utóbbi egy-két héten terhes lettem. Nem tudom, a baba nőtt-e nagyot, vagy csak én, minden esetre egyre nehezebbnek érzem magam. A pár héttel ezelőtti frissességem és (viszonylagos) fürgeségem már a múlté. Nehezen hajolok, lassabban menetelek, már háromszor is meggondolom, fölkeljek-e a székről...
Oké, végül is mit csodálkozom, ez már a harmadik trimeszter. Csak épp még vagy 13 hét hátra van, ami idő alatt továbbra is el kéne lássam magunkat valahogy. Jó, nem panaszkodom, mert amúgy semmi bajom, továbbra sem szúr, éget, fáj semmi, a hasam sem keményedik annyit, mint Hajnallal ez időtájt.
Csak kicsit zavar, hogy miközben én pörögnék a szokásos tempómban, a testem már lassanként visszafog.
Vajon eljött az ideje annak az (egyre fokozódó) befelé figyelésnek, ami a várandósság utolsó részének egyik fő feladata? S amit még ha nagyon akarok, sem tudok kikerülni?
Fura élmény lesz ez így tavasszal, amikor amúgy (végre!) minden a kifelé fordulásról fog szólni. :)
Másrészt meg tulajdonképpen teljesen helyén való a dolog, hiszen ez a baba is megérdemli, hogy figyeljek rá idebent is. (Gondolom, nem kell részleteznem, hogy két kinti gyermekünk mellett mennyi energiám maradt a várandósság mélyebb megélésére eddig... szegényem, csak nő a hasamban, mint a gomba, na majd idekint bepótoljuk. :) )