Hajnal énekel a Nagymamának :)

Apás-Lilis friss

Hát ilyenek ők most. :)

Hajnal 3 éves :)

Hát ismét egy szülinap. :)
Hajnal ma hajnalban töltötte be a harmadik életévét.
Igazi három éves a lány! :))) Öntudatos, csacsogó, egyre önállóbb csajszi, aki bizony erőteljesen mutatja a dackorszaknak nevezett időszak tüneteit is... sebaj, ezen is túl leszünk hamarosan! S addig fürdőzhetünk mindannyian abban a derűben, frissességben, és persze a soooook dalban, amit nap, mint nap kapunk tőle! :) 
Még sok-sok boldog születésnapot kívánunk Neked, kis-nagylányunk!

Pár képet hozok is a születésnapi zsúrjáról... jól érezte magát az ünnepelt, annyit elmondhatok! :)

A tesókról

A három testvér köszöni szépen, jól van. :) Élnek, mint hal a vízben, mindenki a saját kis világában, de mégis nagyon együtt.
Nándor igazi nagyfiú. Sok újat tanul az oviban, naponta áll elő újabb dalokkal, mondókákkal. Gyakran mesél az ovistársairól, kivel mi történt, milyet játszottak... nehéz eljönni délutánonként az oviudvarról, ahol ő mindig tovább szeretne még maradni, mint amennyit a tesói bírnak.
Itthon persze inkább unatkozik... rend szerint Hajnalt próbálja rávenni, hogy játsszon vele, de ez csak addig elégíti ki, míg ő diktálhatja a szabályokat. Ha éppen nem úgy alakul a játék, ahogy elképzeli, akkor bizony sokszor sírás a vége.
Nándor írni tanul... azaz rá-rákérdez egyes betűkre, szavakra, hogy kell őket leírni. És fogja a ceruzát, és levési a papírra, amit megjegyez, megért. Ezeket írja mostanság: anya, apa, Lili, Hajnal. Mindezt kizárólag saját indíttatásból, mert véletlenül sem tukmálnánk rá ilyen korán az írást.
Egyre bátrabb, önállóbb, mindent egyedül szeretne csinálni... és közben mégis olyan védtelen még. Egy édes, ragaszkodó, bújós fiúcska. Esténként, elalvás előtt meg szokott kérni minket, hogy vigyázzunk rá nagyon... és alvás közben is bújik, akárki van a közelében... Lili, apja, vagy én, mindegy, csak meglegyen a testkontakt. :)
Hajnal bizony sokszor jelent kihívást mostanában! Tombol szegényen a dackorszak. Amire csak lehet (és arra is amire nem), csattanós nemet mond. Ha valami nem tetszik neki, visít, méghozzá nagyon hangosan. Ha rámosolyog egy idegen... ha kettétörik a kezében a ropi... ha Nándor bohóckodik... ha meg találom simogatni engedély nélkül... és sorolhatnám, csupa-csupa véresen tragikus dolog, melyek a kicsi lányt óriási ordításra késztetik. Ez van, majd csak lecseng ez a túlreagálós időszak is, és akkor remélem, visszakapjuk az egész nap éneklő bájos tündért, aki Hajnal volt pár hónappal ezelőttig. :) (Jobb napjain egyébként megvillantja ezt az énjét is, hála az égnek.)
Pozitív irányú változás is van azért: egyre jobban ragaszkodik ő is Lilihez. :) A kezdeti alig tudomást vétel helyébe kedves, gyengéd figyelem költözött. Sokszor odaül mellé, megsimogatja, beszél hozzá, produkálja magát neki - és ez mindannyiunknak nagy örömöt jelent! :)
Ja, és majd elfelejtettem: Hajnal pár nap múlva három éves!
Lili továbbra is egy édes drága tündérbogár. Cukisága napról-napra fokozódik, nem is tudom, hová tudja még fejleszteni. :))) Ő egyszerűen csak boldog. Jól van a világban. Mosolyog, gőgicsél, ismerkedik a környezetével. Mindent meg szeretne kaparintani, és amit sikerül, azt teszi is a szájába. :D Természetesen az ételeinkre is nagyon izgul, remegve üli végig az ölemben az étkezéseket. (Kíváncsi vagyok, egy hónap múlva is így fogja-e érdekelni az evés, mint olyan. ;) )
Fogai készülődhetnek, hisz erősen nyálzik, mindent ráááááág, és újabban nyugtalanabbak az éjszakai alvásai. De egyelőre nincs mire panaszkodnom, mert így is elkényeztet ez ügyben. :)
Mozgása is fejlődik, ahogy kell: forog ide-oda, hason tologatja fölfelé a popóját, meg repül, meg kúszás-félével próbálkozik. Szeretne már helyet változtatni, az tisztán látszik!
Szépen lassan kezdi megszokni, hogy a hátamon utazik, nem elől... hiába, 7 kiló környékén van a súlya, elég nehéz már elől.
És ami a lényeg: oda és vissza van a tesóiért. :)

Hajnal épít

Hajnal rákapott az építés ízére. Sokat, mondhatni mindenből épít. Dupló-jellegű kockákból, fakockákból, fürdőjátékokból, ásványokból... amiből elegendő darabot talál, azt eszméletlen kitartással és esztétikai érzékkel rakosgatja egymás után. (Csak nehogy valaki belerondítson, mert akkor azt nagyon szívére veszi a kis hölgy...)
Két képet mutatok.

Három hónapos :)

Pindur Lili ma három hónapos. :) Hihetetlen... egyrészt furcsa, hogy "még csak" három hónapja érkezett közénk, hisz' olyan érzés, mintha sokkal több ideje lenne már velünk. Másrészt meg annyi minden történt a születése óta... egyre szebben formálódunk, alakulunk a (már nem is annyira) új helyzethez.
 Lili baba amúgy továbbra is egy ajándék gyerek. :))) Oké, minden gyerek ajándék, de ő egy olyan kedves, mosolygós, nyugodt Buddha-baba, hogy még mindig nem hiszem el, hogy ilyen valóban létezik. :D Szopizik, alszik, gügyög, elégedetten mosolyog bele a nagyvilágba, és nagy ritkán sír kicsit. Nagyon hálás vagyok azért, amilyen ő, és hogy pont minket választott!

Ami kicsit nehezebb nekünk, az továbbra is Hajnal középső gyermekké való válása, azaz az ezzel járó "tünetek". Nyűgösebb, könnyebben kiakad mindenen... az állandó énekelgetés helyett gyakran nyavalygás a program. Érzem, hogy több személyes figyelemre lenne szüksége... igyekszem neki ezt is nyújtani, de nyilván kevés, ami jut.
Újra hordozom őt is. :) Többnyire akkor kerül a hátamra, mikor messzebbről jövünk hazafelé este, és fáradtnak látom. Ilyenkor rendre el is alszik a mei taiban, vagy a Babbinkában.  Az egészben az a pláne, hogy ilyenkor nem csak ő lóg ám rajtam! ;)
Szóval beléptem a tandemhordozás nevű extrém sportot űzők klubjába.  Lili elől keresztezett kötésben szokott lenni a bordó Lana kendőben, Hajnal pedig háton valamelyik hordozóban (kötős és csatos kenguru egyaránt jól működik). Ha megkérdem, jön-e hátra, bizony soha nem mond nemet!! Én meg úgy vagyok vele, hogy ameddig bírom, miért is ne? :) Hiszen mindkettőnknek olyan jó érzés! És egyelőre egész jól bírom. Imádok a két lányka által közrefogva lenni!!
Ha nagyon lilán akarnám kifejezni magam, azt mondanám, hogy ilyenkor tökjól egymásra rezgünk, vagy még inkább hatékonyan töltődik a szívcsakránk. (Tibor, tetszett? :D )

Párbeszéd

Hetekkel ezelőtt esett a következő beszélgetés Hajnal és köztem.

- Hajnal, te egy édes, drága tündér vagy!
- Nem, nem vagyok!!
- Miért, akkor mi vagy?
- Holdtündér vagyok!

Csak képek

Hajnal az imént :)

Épp megvolt a reggeli. Hajnal nyugisan tologatja a vonatokat, miközben:
- Sonkáskenyér-vonat érkezik Monorról a hetedik vágányra. A vágány mellett kérjük, vigyázzanak!

Röviden

Röviden rólunk...
Az Őrségben vagyunk épp, mondhatni nyaralunk (sajnos ez alkalommal Tibor nélkül). Jól érezzük magunkat,  a hőség itt sokkal kibírhatóbb. A házban csak 26 fok körüli meleg van, az udvaron pedig pancsoló részleg lett kialakítva a gyerekek örömére, amit bármikor használhatnak. :)
A nagymama kertje meg igazi áldás! Minden nap teletömjük magunkat frissen szedett paradicsommal, paprikával, bazsalikommal, cukkinivel, nekem is bőven akad leszedni való zöld a reggeli zöld turmixomba! Nándor amúgy is nagy kertész, imád a kertben szöszölni... locsol, legelget, ide-oda lófrál, s mindezt mezítláb ám. :D
Nem unatkozunk. Bandázunk Pankáékkal , fürödtünk a Hársas tóban, meglátogattuk a dédimamát Lentiben, Zoltánékat Ispánkon, és persze a nagyrákosi játszóteret is rendszeresen útba ejtjük.
A gyerekek örülnek nagyon, hogy nagymamánál vagyunk, nekem meg jól esik a kimozdulás a szokott napi rutinokból. (Kicsit tartottam attól, hogy Lili hogy fogja bírni az utat, meg a megváltozott helyszínt, de fölöslegesen - édes, vidám buddhagyermek továbbra is! :) )

Ja, és még valami a dokumentáció kedvéért: Hajnal sokat van itt bugyiban, hátha... éééééééééés ma megtörtént a csoda! Estefelé odajött hozzám, húzta le a bugyit, hogy kell pisilnikakilni, mentünk a bilihez, amit aztán sikeresen használt. ;)  Örültünk neki nagyon!

Apával

Úgy három héttel ezelőtt készült ez a videó, amikor a lányok épp apával mókáztak. :)

Házi villámunk :)

Az első hónap Lilivel

Hát itt tartunk már, Lili baba épp, hogy megszületett, és lassan 5 hetes. :) Írok pár sort magunkról, milyen az élet azóta.
Szóval a születése utáni napokban meglepődve konstatáltam, hogy mennyi különbség van kórházi és itthon szülés, születés között. Csupa-csupa fantasztikus dologról tudok beszámolni! Például, hogy itthon nyugodtan örülhettünk a csodának, amit az új baba jelent, senkihez nem kellett alkalmazkodnunk egymáson kívül. A nagytesóknak sem kellett elszakadni anyától, és első estétől együtt alhattak a picikével. (Mindketten csak mellette akartak feküdni! :) )

Aztán ott van az is, hogy én is sokkal jobban éreztem most magam, mint az előző két szülés után! Egyáltalán nem szédelegtem, nem gyengélkedtem, első naptól kezdve pattogtam volna (nem nekem való a gyerekágyas hosszas fekvés, bármennyire tudom, hogy szükség van rá). :Persze jól esett, és szuper volt az első ismerkedős-együtt fekvős hét Lilivel, de utána már nehezen bírtam magammal, szerettem volna részt venni a többiek életében is. Először 8 napos korában mentem le vele meg a nagyokkal a térre, anyukám volt velünk akkor segíteni. Ekkor került rám első alkalommal kendőben a picur, és mindketten nagyon élveztük! :)
Ami még nagyon jól esett, az az a különös "buborék" volt, ami körülvett minket. Így, hogy nem mentünk sehová szüléskor, és utána sem jó ideig, teremtődött körénk egy "buborék", amiben együtt voltunk, és amibe nem törhetett be senki, akit nem akartunk. Nem tudom, mennyire érthető ez... mindenesetre számomra nagy jelentőséggel bírt.
Lilire pedig tökéletesen passzolt és passzol azóta is minden általánosítás, amit az otthon született gyerekekre mondani szoktak. :D Tündéri, nyugodt baba, aki jól érzi magát a világban,  és alig halljuk a hangját.
Eszik.Sokszor, sokat. Igény szerint szoptatom, és ez ebben a melegben egy újszülöttnél... hát szóval mondhatni, hogy megesik, hogy nincs cicin. :D Legutóbbi mérés szerint például 10 nap alatt 470 grammot szedett föl. Nem mérjük gyakran, elég szépen látszik rajta, hogy nem koplal. Érdekesség: ő az első, akinél a tej-tojás-szója diétát szopi kezdetétől fogva tartom. És ő az első, aki nem lett nagyon durván ragyás két hetesen, és nem hasfájós!!! S ennek köszönhetően ---
Alszik. Képzeljétek, nappal is, éjszaka is!!! Nem cseréli a napszakokat, egyelőre nincs órák hosszat tartó sírás, ami megnehezítené az első heteket-hónapokat. Ez egészen új tapasztalat nekem, eddig hittem is, meg nem is, hogy létezik olyan újszülött, aki tényleg eleget alszik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyivel könnyebb így a babázás, tehát akinek ilyen gyereke van, az rebegjen sűrűn hálát érte. :)
Minap egyébként meg is kérdezte a zöldségesünk, hogy "ez a gyerek mindig alszik?" Mert hozzá úgy szoktam eljutni, hogy kendőben durmol rajtam a picur. Ilyenkor rendszerint elég nyugodt. :D
Amúgy az utóbbi egy-két héten már nem annyira cicin alszik be, sokkal inkább rám kötve, gimnasztikai labdán rugózva. No, ez mondjuk ismerős már Hajnaltól.
Sír is azért időnként, de nagyon keveset! A házból többen mondták már nekem csodálkozva, hogy olyan, mintha nem is lenne pici babánk, mert annyira nem hallják a hangját. :D Kétségkívül hangosabbak a tesói, és ő meg extra nyugodt baba. Ha valamivel problémája van, akkor is percekig csak igen diszkréten jelzi azt, olyan hangon, amiért kapásból meg kell zabálni. Csak olyankor sír igen felháborodottan, mikor egy-egy nagyobb böfi bántja.
Amúgy mostanság sokkal inkább mosolyog már. :) (Az alábbi képen először sikerült megörökítenem az egyik mókázás közben látott mosolyát!)

Egyre többet vigyorog rám, Nándorra (imádják egymást!), Hajnalra, apára. Meg csak úgy bele a világba. Elégedett gyerek, no. S ma hallottuk az első édes kis kuncogását is, imádni való volt! :)

Hordozásáról is akartam írni. Mondanom sem kell, micsoda jó érzés egy ilyen picur babust kendőben hordozni. És Lili odavan a kendőzésért! Első alkalomtól kezdve teljesen boldog, ha magamra kötöm, nagyokat alszik rajtam elől. Néha persze türelmetlen rajtam is (pl.ha nem ülök elég gyorsan a labdára rugózni :D ), az indulásokért sincs oda, mikor öltöztetem a testvéreit, és sokat hajolgatok. De összességében tökjó neki rám kötözve. :)
Elől keresztben lóg rajtam amúgy a legtöbbször, de mivel már elhagyta a 4,5 kilós súlyt, és egyre nehezebb, gyakran kötöm már hátra is. Ezt még szoknunk kell, de lassanként beérik neki a háton hordozódás is, mivel elég sokat nézelődik már, érdekli a világ.
Ja, vicces véletlen, hogy a kendő, amiben már Hajnal is utazott, s most Lili is, a Lilien Rosenquarz névre hallgat. :) Nem, nem ezért lett a kisebbik lánykánk neve Lili Róza! :D

Szóval az élet Lilivel rózsás és vidám annak ellenére, hogy kissé felfordult a szépen beállt napi rutinunk, és folyton kapkodjuk a fejünket, mert mindenki egyszerre nyíg valamiért... megállás nincs, egész nap körülöttük pörög a gondozó személyzet. :D E héttől már dolgozott Tibor, így egyedül maradtam hármójukkal, de egyelőre még egész szépen bírjuk egymást. :) Az esti altatás a legnehezebb, az még nem nagyon megy egyedül, apa segítsége bizony erősen elkél. Amúgy tényleg nincs mire panaszkodjak; nagyon büszke vagyok rájuk, igazán kerek érzés a három gyerekesség! :)
Hajnalnak a legnehezebb most, azt gondolom... középső gyerek lett a mindenki által állandóan körberajongott leányzóból. Látszik, hogy megviseli a dolog, egy hónap alatt kétszer is megbetegedett. De amúgy nagyon aranyos, imádja a húgát, csak látszik rajta, hogy folyton tesztel minket, szeretjük-e még annyira, mint rég.
Nándor már rutinos bátyus, és ő módfelett odavan Liliért! Ha leteszem valahová a picurt, rögtön ott terem, simogatja, szeretgeti, beszél hozzá. Amikor csak lehet, kéri, hogy tegyem az ölébe.
Sosem fogom elfelejteni, mikor megszületett Lili, s Nándor hazaért és meglátta, azt mondta rá, hogy "olyan az álla, mint egy kicsi barack". Szerelem első látásra! :)

Pár képet még mutatok, aztán majd még jövök többel.

Szülős zene még

Majdnem kimaradt az egyik legfontosabb, pedig ebben szinte minden benne van arról a pár napról... szeretettel ajánlom, mert gyönyörű!

Szülős zenék :)

Hajnalnál is volt pár dal, amelyek nagyon bennem maradtak azután, hogy vajúdás közben hallgattam őket.
Ez alkalommal is van két zene, amit mutatni szeretnék, íme hát:





Biztos hallgattam sok mást is, tudom például, hogy Rékával szétnevettük az arcunkat egy adag Belga videón. :D De megosztani most ezeket gondoltam.

Nándor 5 éves lett!

Megkésve bár, de törve nem :) írom meg ide, hogy vasárnap ünnepeltük nagyfiunk 5. születésnapját! :)
Délelőtt ő, Hajnal és Tibor a nagypapáékkal elautóztak a Napfényes cukrászdába, ahol Nándor vegán, tönkölytésztából készült karobos tortáját átvehették, valamint fagyizhattak egy jót! (Nem ám akárhogy: tölcsérből!! mivel az is tönkölyös, ehette mindkét gyerek.)
Majd hazajöttek, megvolt az ajándékozás és a tortabontás. (Előzetes félelmeimmel ellentétben a torta gyorsan elfogyott, nem maradt másnapra!) Az ünnepelt maga gyújthatta meg hosszú gyufával a gyertyácskáit, ami külön szenzáció volt. :)
Ajándékainak örült, nagy kedvencei az irodai pecsét, és a nagyfiús barkácsolós-összeszerelős játék.
A napot különleges esemény zárta: a Wekerlén Szent Iván éji tűzgyújtás volt, amin (egy kiadós játszóterezést követően) mindannyian részt vettünk, nagyon szép volt!
Nekem ez volt eddig a legnagyobb kimozdulásom kendősLilivel a gyermekágy alatt... vagy 5 órát elvoltunk itthonról. Jól esett nagyon! :)

Édes-drága Nándorbándor, még sok-sok boldog születésnapot kívánok Neked!

Ja, képekkel jövök majd, ha már fönt lesznek a gépen.

És a várva várt képek :)

Lili Róza születésének története

Pici Lili ma egy hetes, nekifekszem hát az ő története, a mi történetünk megírásának. Mert egy hete egy új gyermek, és egy három gyermekes családanya is született. :)

Lilivel szépséges, könnyű, gondtalan várandósságom volt. Az első harmadban alig voltam rosszul, aztán pedig elmaradt a másik két alkalommal menetrendszerűen jelentkező csípőfájdalom, ami nagyon megkeserítette az életet akkoriban. A két gyerkővel és apukájukkal ide-oda mentünk, sokat mozogtunk, kirándultunk, együtt vártuk a kistestvért.

Az előző két szülésem után egy dologban voltam biztos: ha törik, ha szakad (és persze a baba is jól van), nem szeretnék kórházba menni. Nem voltak ugyan különösebben traumatikus szüléseim, tulajdonképp nem panaszkodhatok e téren, de mégis... valami mindig hiányzott, egyik után sem tudtam abban  a nyugalomban lenni, hogy minden kerek. Hiányérzetek maradtak meg belül, bűntudatok, hogy többet-jobbat kellett volna adjak azokban a fontos legelső órákban.

Tehát Lilivel a pocakban nekiálltam bábát keresni. Ez idő tájt már válogatni is lehetett a bábapraxisok között, s azt hiszem, a lehető legjobb segítőkkel hozott végül össze a jó sorsunk! (Nem tudom írásba önteni, mennyire hálás vagyok nekik!!) Lett így egy nagyon kedves dúlám, Réka, és egy fantasztikus bábám, Ági, akik az egész várandósság alatt mindig elérhetők voltak, amikor szükség volt rájuk!

Ahogy közeledtünk a kiírt időponthoz, biztos voltam benne, hogy ez a baba korábban jön kicsit. Nagyon lent volt a pocak, s benne ő is, örültem, hogy kihúztuk a 37.heti vizsgálatig egyben. Ági is megerősített abban, hogy a testem s a baba már készülőben vannak.

És még valamiben szintén biztos voltam: gyorsan, nagyon gyorsan fog születni. Nem tudom, miért gondoltam ezt. talán az előző szülésekből kiindulva... meg ugye a harmadik gyerekek könnyen jönnek.

Végül azonban jól megtréfált bennünket a ráérős kicsi lánykánk mindkét tekintetben!
Elhagytuk a 40.hetet, és ő csak nem bújt ki... jöttek a két naponta CTG-k, meg persze részemről a türelmetlenség (de jó lenne már szülni!), praktikák bevetése sorra, de baba sehol. Sok-sok jóslóm volt, mondhatni minden este vajúdtam egy kicsit, de sosem sűrűsödtek 8-10 perceseknél gyakoribbakra ezek a fájáskák. A 41.hét után már éreztem, hogy a küszöbön állunk: volt egy nagy kiborulásom, tulajdonképp végigsírtam egy napot... próbáltam elengedni az esetleges gátló lelki dolgokat, amelyek visszatarthatták a picurt, sokat dolgoztam belül.

S ő végül a 42.hét derekán, egy csütörtöki délutánon jelezni kezdett. Eltávozott a nyákdugó, majd (mint az később kiderült) elkezdett kis adagokban folydogálni a víz. Csütörtök este 6 perces kontrakciókkal hívtuk ki Rékát, a dúlánkat. Egész éjjel 6-8 percenként jöttek a nem túl durva hullámok, s míg kis családom a hálószobában aludt, mi a nappaliban dolgoztunk. Labdán ringatóztam, sétáltam bele-beleguggolva az összehúzódásokba, és élveztem a szünetekben Réka masszázsát. Majd lassan eljött a reggel, a kontrakciók ritkultak, ahogy mindenki felébredt. Végül gyermekeim és apjuk elindultak oviba, én pedig ledőltem pihenni. Sikerült is aludnom vagy 2 órát. Réka velem maradt a nap további részére is, amiért ismét nem tudok elég hálás lenni. Sokat sétáltunk, beszélgettünk, hogy tovább oldódhassanak a gátak. Kontrakciók elszórtan jöttek csak.
Este aztán ismét beindult a folyamat, ekkor már erősebbek voltak a hullámok, én pedig kicsit jobban befelé tudtam fordulni. Ekkor még egy segítség érkezett Éva személyében, aki szintén dúlaként csatlakozott, és finom olajkeverékeivel kényeztető derék- és talpmasszázzsal segített. Meg persze napsugaras természetével is! Ahogy egyre beljebb mentem, elkezdtem olyan jeleket produkálni, melyek dúláimat arra intették, ideje bábát hívni. (Amúgy emlékszem, mondtam nekik, hogy neeem, nem azért fázom! Nem azért kívánom a forrót! És magamban sem mertem még elhinni, hogy ebből egyhamar baba lenne.) Végül hívtuk Ágit, aki a kádban talált engem egy lazító muskotályzsályás fürdőben. És akkor szépen lassan ismét csak leállt a folyamat. A vizsgálat szerint ugyan vékony és puha volt a méhszáj, de minimális a tágulás (cserébe a baba feje teljesen lent).
Kissé elszontyolodtam, bár valahol belül tudtam, hogy még nem vagyunk közel a végéhez...

Ági javaslatára lefeküdtem az ágyba, Réka bekötötte egy kendővel a szemem, és kontrakciók közepette elaludtam. Kísérőim a nappaliban pihentek le. Reggel arra ébredtem, hogy segítőim odaát már ébren vannak. Elbúcsúztunk, megegyeztünk, hogy telefonálok, ha ismét belelendülünk.

Egyedül maradtam hát az otthonunkban, családom többi tagja még nem volt ott (nagypapánál aludtak, hátha kibújik a picur...). Nagy erőket éreztem magamban ezen a szombat reggelen, elkezdtem takarítani, rendet rakni, kenyeret készíteni. Egész délelőtt eltöltötte a szívemet a hála azért, hogy így történnek, hogy így történhetnek a dolgok. Hogy ilyen hihetetlenül empatikus segítőim vannak, hogy a férjem is biztosítja a szükséges nyugalmat, s elviszi a gyerekeket (ellentétben az előzetes tervekkel).

Délután ide-oda mentünk a családdal, miközben időnként jöttek az összehúzódások, én pedig magamban mulattam azon, hogy szép csendben vajúdok úgy, hogy az alig látszik rajtam. :)

Este a már megszokott módon újraéledt a folyamat. Mikor mindenki elaludt, s én 6 percenként fájtam már, hívtam Évát (Réka elutazott). Egyre fájdalmasabb, szaggatóbb kontrakciókkal sétálgattunk a nappaliban, mikor nagyjából hajnali fél 4-kor megébredt Nándor, az öt évesem.

Innentől két dúlám volt, tudniillik a fiam teljes erőbedobással és lelkesedéssel kente rám az olajokat, s masszírozott. Egy-egy fájás közben velünk ringatózott, és azt mondogatta, hajrá fájás! :) Azt is elárulta, hogy azért ken sok finom, illatos olajat a hasamra, hogy megérezze a baba, és kibújjon! :)

Hét körül Hajnal lánykám is megébredt, és nem sokkal azután a férjemet is felvertük, hogy ha lehet, vigye ki őket, mert ismét ritkulnak az összehúzódások. Bárhogy is, de a harmadik éjszakámat töltöttem vajúdva, alvás nélkül, már nagyon szerettem volna kint tudni a kisebbik lányunkat. És a vasárnap reggeli összehúzódások intenzitása már tényleg azt sugallta, hogy lassan, de biztosan már megérkezik közénk!

Miután kis családom elhagyta a terepet, hirtelen már 3 perces kontrakciók jöttek, majd 1 percesek. Gyorsan hívtuk Ágit, én pedig bepattantam a kádba, hátha kicsit lassítunk a dolgok menetén, és kivárjuk a bábát. :) Ez a reményünk bejött: a kádban 3-4 percenként leptek el a hullámok. Számomra meglepő módon (mert ilyet még nem éreztem addig) már nem is annyira a méhszáj környékén húzódott a hasam, hanem a combtöveim szaggattak kegyetlenül. És fájásról fájásra érzékeltem, merre van éppen a babám feje, hogyan kerül egyre lejjebb. Ági olyan 9 óra tájt érkezett, szívhangot hallgatott, mindent rendben talált. Míg vártuk a kitolási szakot, beszélgettünk a szünetekben. Nagy szükségem lehetett még ekkor  is arra, hogy elengedjek ezt-azt... és Ági ebben is partner volt!
S ekkor jöttem rá arra is, hogy félek a kitolástól. Hogy miért? Talán az előző szülések emlékei miatt? Nándornál fekve nyomás, szenvedés, gátmetszés... Hajnalnál kényszerű visszatartás, mert be kell érni a kórházba...

Idővel hányingert éreztem, de csak olyan messziről, nem is lett belőle semmi. Aztán még ettem is: Éva finom házi sajtot hozott az éjszaka, most ezt adagolta nekem falatonként.

Lassan elkezdtem érezni az ismerős tolási ingert. Ekkor már nem esett jól a vízben fekvés, próbáltam, milyen pozíció lenne jó, hát semmi nem működött... egyre nyomorultabbul éreztem magam, kiszolgáltatottnak... végül a kád végébe térdeltem, a szélére könyököltem (szegény Ági alig fért hozzám a csaptól!), és így toltam veszettül. Nem azért, mert akartam, hanem mert kellett. Nem tudtam nem tolni, úgy éreztem, szétszakadok, ha nem bújik ki rögtön! Kísérőim csak biztattak, hogy jól csinálom, de én akkor már csak annyit tudtam, hogy ebbe belehalok mindjárt. Sajgott a derekam, ennek hangot adtam, mire Ági rögtön jó erős olajos masszázzsal könnyített rajtam. Amúgy nagyon szenvedtem, ordítottam, vonyítottam, sikítottam, még szerencse, hogy nem éjszaka volt, különben az egész ház felébredt volna.

Aztán egyszer csak szóltak a segítőim, hogy fogjam meg a fejét, mindjárt kint van. Nem éreztem erőt, hogy odanyúljak, de ők vezették a kezem, és tényleg!! Tényleg majdnem kint volt már! Hát új erővel kezdtem tolni, és hamar ki is bukkant a pici lányunk fejecskéje! Párat nyöszörgött, én pedig nem tudtam elhinni, hogy ez valóban történik, hogy ez már az ő hangja! A teste már ajándék-érzés volt, ahogy kibújt, ezt szerintem nem fogom elfelejteni soha. És kint volt végre!!! :) Mindenki ujjongott, mondták, hogy milyen gyönyörű, milyen tökéletes! Kis nyöszörgést hallottam tőle, ami után próbáltam én is szemügyre venni, és megkapni őt Ágitól. Ki kellett keveredjünk a köldökzsinórból, és meg kellett fordulni, ami akkor nagyon bonyolult műveletnek tűnt. Miután aztán megkaptam őt, kiléptem a kádból, és segítőim támogatásával a nappaliban lévő kanapéhoz sétáltunk. Közben az órára néztem; dél múlt pár perccel. Micsoda belépő, délben születni!

A kanapén közvetlenül hozzám simulva tették mellém Lilit, és elkezdtünk ismerkedni. :) Ő csak lesett, kereste éberen a szemkontaktust, csuda édes volt! Aztán pár perc után cici-igény mutatkozott, így mellre tettem. (Ahonnan azóta sem jött le még túl hosszú időre.)

A lepényre majdnem egy órát vártunk, addig a köldökzsinórt sem vágtuk el. Nem akarózott felállni, pedig Ági mondta, hogy akkor könnyebben jönne. Végül csak megszültem fekve is. Onnantól nagyon megkönnyebbültem testileg, lelkileg. És akkor, egy órára rá, hogy megszületett Lili, a zsinór is el lett vágva.  Tényleg nem lüktetett már (nem úgy, mint testvéreié a kórházban). És az, hogy a lepényt sem rángatták ki belőlem ez alkalommal, szintén sebeket gyógyított. A Hajnal lányom születésekor tapasztaltak után tartottunk a vérzéstől. Szerencsére hiába, mert alig véreztem, sérülés semmi, pedig ránézésre jól megtermett picurt hoztam a világra! (Később a mérés 3600 grammot mutatott, feje 37 cm-es átmérőjű, magassága 54 cm.)

Később saját lábamon mentem zuhanyozni. Nem szédelegtem, no ez is újdonság erejével hatott!!

Azóta sem tudok betelni az élménnyel. Igen, hosszú volt, néhol küzdelmes, de éppen így kellett történnie. És páratlanul szerencsésnek érzem magunkat, hogy megélhettük e szülésnek minden percét, óráját, napját úgy, ahogy nekünk jó volt. Úgy hiszem, erre esélyünk sem lett volna egy kórházban, legyen az bármilyen alternatív szemléletű. A lánykám a saját tempójában születhetett közénk, bele egy szeretetteljesen vigyázó, elfogadó itthoni légkörbe, s ez olyan kezdése az itteni életének, amilyet csak kívánhattam neki.  Semmi hiányérzet nincs bennem,  sőt, sok seb gyógyul azóta is.

Kimondhatatlanul hálás vagyok kísérőimnek a törődésért, a türelemért, a szeretetért, az erőkért, amelyeket mozgósítottak bennem, körülöttem. Nélkülük nem ment volna.

Köszönöm a férjemnek, hogy nyugalmunk lehetett, ez nagyon fontos volt.
S köszönöm kisebbik lányunknak, hogy már most tanít.

Lili Rózánk születése így lett tökéletes, kerek egész.

Gólyahír!

Örömmel adom tudtotokra, hogy ma, pontban délben megérkezett közénk várva várt pici lánykánk, Lili Róza!
Hosszú utat jártunk be együtt, megszületése sem volt küzdelmektől mentes, sem rövid...  de megérte minden perce! S így végül itthon, háborítatlanul, hihetetlen gondoskodás, odafigyelés közepette bújt ki ez a tökéletes kisleányka. :)
A napvilágot a kádunkban látta meg kb. 54 centivel és 3600 grammal szép éretten, de ránézésre cseppet sem túlhordva. Először 10 percesen találta meg a cicit, amit azóta sem nagyon hajlandó igazából elengedni... hangját még nem hallottuk sokat, de amennyit mégis, az nagyon édes. :)
Tesói nagy szeretettel fogadták, különösen Nándor, aki vagy egy milliószor elmondta, hogy milyen szép pindurka baba.
Bővebbekkel majd később jövök, addig is pár kép... vajúdásról és utána :)

.

Finisben

Az értünk izgulók megnyugtatása végett jelentkezem egy pár sor erejéig. :)
Babus és én is nagyon rendben vagyunk. Már két éjszakát vajúdtunk szelíden végig; lasssssssan, de biztosan készíti ez a leányka a testemet a megszületésre.
Segítségem is van: a gyerekek apával járják a környéket, s a várost, hogy tudjak a picurral, meg magammal foglalkozni, plusz két fantasztikusan jó fej dúla és egy hasonlóan szuper bába állnak a hátam mögött gondoskodóan, anyáskodva, ha már az igazi olyan messze van...
Közben én sokat tanulok; türelmet és alázatot, hogy el tudjam fogadni, a dolgok nem mindig pont úgy történnek, ahogy azt elgondoltuk.
De hamarosan már itt lesz velünk, ez az egy biztos. :)

A nagy nap

Éééééééés ez is eljött, ma töltöm babácskával egíyütt a 40.hetet, eljött "a nagy nap"!
Mit gondoltok, kedves olvasóink, kapunk mára babát? :)))

Nándor, a légtornász :D

Tegnap a Tibor cége által rendezett családi nap keretében mindenféle izgalmas programon vehettünk részt. Volt babás játszóház, alkotósátor, príma játszótér, és kalandpálya felnőtteknek és gyerekeknek is. :) Ez utóbbi Nándor kedvence lett rögtön! Nem is tudom, hányszor ment be a kötélpályára, de legalább három alkalommal... még az ebéd alatt is azon aggódott, hogy nem marad idő még egy menetre. :D Egy kis ízelítő a kalandokból:

Zene, hangulat...

Így vagyok ma... összes hócipőm tele a nagy pocakommal, naaaaaaaaagyon szeretnék már szülni. Körülbelül jól festi le a hangulatomat ez a szám:

Bringás Nándor

Hajnal beteg volt...

Kicsi lányunk elkapta az oviban grasszáló vírust, és múlt hétvégére belázasodott. Péntek este nagyon levert volt, fáradt és nyűgös, de nem bírt elaludni az ágyban, csak sírt egyfolytában. Apjának mentőötlete támadt: magára kapta a kendőt elől keresztben, és minden tiltakozás ellenére belerakta a leányzót. Két percre rá a kis beteg megnyugodott, és a kendőt rágicsálva lassan-lassan elaludt.
Annyira aranyosak voltak, mutatok képet.




Aznap éjjel lázas volt Hajnal, reggel pedig többször hányt is.Két napig még nagyon zaklatott lelkiállapotban leledzett, mondhatni, végigsírta a hétvégét... de hétfőre szerencsére elmúlt az egész, és azóta ismét van egy vidám, énekelgető és csacsogó lányunk. :)

Minden nap Anyák napja :)

Nándornál minden nap Anyák napja. :)
Ugyanis ez a drága kópé nap, mint nap meglep egy-egy szál virággal. Akármerre megyünk, akárhol talál százszorszépet, pipacsot, vagy épp trombitavirágot, már ugrik, s szedi. És aztán hozza nekem.
S hát ilyenkor engem persze kanalazni kell.:D
Ez a nagyfiú többnyire nem szavakkal árulja el a szeretetét, a ragaszkodását, ami talán nem is olyan óriási baj. :)

Királyság :)

Nándor és apja minap az asztalnál beszélgettek erről-arról, én meg fél füllel hallgatóztam.
Kíváncsi nagyfiunk megkérdezte Tibort, kik azok a bárók. Apja válaszában mesélt neki a királyságról röviden.
Kis gondolkodás után Nándor egyszer csak nagy vigyorogva bökte ki:
-Mikor felnőtt leszek, Magyarország királyává teszem magam!

:DDD

Így vagyunk most

Ahogy ígértem, írok egy kicsit az utolsó hetekről-napokról, hogy mi van velem és pocaklakóval, hogy telik az idő mostanában.
Szóval betöltöttük már a 38.hetet is, és még egyben vagyunk. Ami azt illeti, az utóbbi pár hét nem volt könnyű, sokat idegeskedtem. Parák jöttek-mentek, úgy is, mint "csak töltsük be a 37 hetet, addig ne induljon meg kifelé", meg "legyen meg minden a szüléshez", stb. Aztán szépen lassan meglett minden kellék, és a 37 hét is. :) Voltunk úgy egy hete az utolsó bábatalálkán, ahol is Ági megállapította, hogy nagyjából egy ujjnyira vagyok már nyitva, és eléggé úgy fest a helyzet, hogy nem húzzuk már hetekig. Megbeszéltünk mindent, amit kellett, s elég nyugodt szívvel jöttünk tőle haza. :)
Egyébként türelmetlen hárpia voltam mostanság a gyerekeimmel és a férjemmel, gyakorlatilag másra sem vágytam, csak hogy hagyjon mindenki békén, s lehessek egyedül.
Azért írok múlt időben, mert pár napja sokkal nyugodtabb vagyok, és talán türelmesebb is. És jó is ez így, örülnék, ha ebbe a nyugalomba születne bele a kicsi lányka. :)
Amúgy érdekes és vicces tüneteim vannak vagy egy hete. Minden nap vajúdgatok szép csendben pár órát, azaz jönnek-mennek a kósza, rendszertelen kontrakciók, s amikor lefekszem este aludni, el is múlnak rendre. Nem bánom, legalább szépen előkészíti a sok jósló a terepet egy gördülékeny szüléshez!
Az éjszakák egész nyugisak, többnyire sikerül viszonylag kipihenten ébredni reggelente.
A legzavaróbb dolog így az utolsó egy-két héten a sok-sok combtőgörcs. Elég fura az egész, nem rémlik, hogy első két várandósságom során lett volna ilyen. Megyek ide-oda, intézem a dolgaimat, aztán egyszer csak beleáll a görcs a combtövembe úgy, hogy fel kell kapjam a térdem hasig pár másodperc erejéig. Mindig a bal oldalon. Elég vicces látvány lehetek ezzel mondjuk az utcán... Valószínűleg a baba nyomhat valami ideget, hiszen nagyon-nagyon lent van már őnagysága.
Ja, és még egy humoros újdonság: vagy másfél hete szinte csak nyers koszton élek. Tudniillik az van, hogy amikor eszem valami főtt/sült ételt, rosszul vagyok tőle órákon át!! Ólomnehézzé válik mindenem, álmos leszek, hányinger tör rám. Tisztára belassulok, mint valami rossz drogos. :O Ezek így együtt nem annyira viccesek, így aztán inkább hagyom a dolgot, és eszem egész nap friss gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, csírákat. És ezektől nem hogy nem vagyok rosszul, hanem tiszta energikusnak érzem magam! Evés után nem jön az elálmosodás, nehéz gyomor, egyszerűen csak energiát kapok a nap folytatásához!  Nem tudom, meddig marad ez, hogy őszinte legyek, nem terveztem mostanság nyers-vegánságra való átállást. :O
A gyerekeknek, és Tibornak persze főzök-sütök, ők nagyjából annyit érzékelhetnek ebből, hogy sokkal több itthon a friss zöldség-gyümölcs, meg mindenhez van saláta. :) Ja meg azt, hogy folyton turmixolok valami rémes színű löttyöt (lásd: zöld smoothie). :D
Hát kábé ennyi, most más nem jut az eszembe.
Várjuk már a babát nagyon. :)

Játék

Hajnal a földön ül pár plüssállattal, s játszik.

- Szia Béka, megeszed a Kisvakondot, ugye? 
(Békát eteti a vakonddal, közben: - Hamnyamnyamnyam!)
- Kisvakond, te is megeszed a Békát?
(-Hamnyamnyamnyam.)

Majd egy dalocska:

Oroszlán megvadult, oroszlán megvadúúúúúúlt.
Béka megvadult, Béka megvadúúúúúúúúúlt.
Lepkemanó megvadult, Lepkemanó megvadúúúúúúúlt.
Kisvakond megvadult, Kisvakond megvadúúúúúlt.
Jáááááááájjjj!

És dobál, és kajánul rötyög.
Imádom!! :)

Kirándulás az erdei játszótérre

Milyen dolog már...

..., hogy mindig csak Hajnalt videózzátok? - avagy a bátyus is figyelmet követel! :D

Kitaláljátok, mit énekel? :)

Hajnal időnként saját szöveggel adja elő az aktuális kedvenceit. Vájt fülű olvasóink bizonyára rájönnek, melyeket adja elő e videón. ;)

Tegnapi

Tegnap délután Nándor jó szokása szerint unalmában azt soroltatta velem, mi mindent ehet.
S én soroltam: kenyeret, tésztát, gyümölcsöt, magokat, zöldségeket. Milyen zöldségek vannak,? kérdezte ő. Répa, zeller, paprika, olíva.
Erre ő elkezdett körbe-körbe szaladgálni a lakásban azt kántálva, hogy "buta olíva, buta olíva!"
Hajnal is a környéken sertepertélt, és következőképpen kommentálta a jelenetet:
Nem buta vagyok, hanem cuki vagyok!

:DDD

34 hetes pocakfotó

Egy kis dokumentáció, nagyjából így mutatunk most pocakleánykával. :)
Olyan csalóka egyébként a kép, én sokkal nehezebbnek érzem magam, mint amilyennek kinézek...

Nándor épít...

... s mostanság egész bonyolult konstrukciókat kreál!
Újabban az építőkockákkal megemelt, többszintes fa sínpálya a menő, de gyakran csak leül két percre, és a kockáiból épít valami vicceset.
Például ilyet:

Az a baj...

Hajnal a minap molyolgatott, ide-oda pakolgatta  a plüssállatkákat, és nekik mondta  a magáét... valahogy így:
-Elment Sára, az a baj.
 Elment Hanna, az a baj.
 Éhes vagyok, az a baj.
 Szomjas vagyok, az a baj.
 Cuki vagyok, az a baj.

:D

Rövidhírek

Ma (12 hét után először) ultrahang vizsgálaton voltunk az István kórházban.
Hát, részletesen nem számolnék be az eseményről, mert akadt némi bosszúságunk a szonográfussal, de álljon itt a lényeg: egy iiiiigen jól táplált, a 33 hetes babák átlagos súlyát, méreteit vagy másfél héttel felülmúló baba úszkál a pocakomban, immár szépen fejjel lefelé. :)
Minden kétséget kizáróan kislány! :)

További dalolás Hajnaltól :)

A part alatt

Ettem szőlőt, most érik...

Allergia és nyers növényi tejek

Múlt hétvégén a gyanú bizonyosságot nyert: Nándor allergiatesztje megmutatta, hogy bizony jó, hogy elhagytunk ezt-azt az étrendünkből. Nagyfiúnk közepes mértékben allergiás ugyanis tejre (és származékaira), tojásra, szójára, búzára, földimogyoróra és dióra. Hát, első és második hallásra kicsit megrémültem (leginkább a búzától), de azóta fejben kezdem helyrerakni a dolgokat, és így már sokkal szebb fényben látom a jövőt. :)
Egyrészt azért, mert a nagyjából másfél hónapja folyamatban lévő nulldiétánknak már most érzékelem nála az eredményét: kezd lenyugodni, kevesebb a pörgés, a nagy kiakadás, a Hajnal irányába történő durváskodás. Nyilván ha a búza és társai is kitisztulnak, még jobban fogja érezni magát.
Amúgy meg azok után, hogy átgondoltam, mit és hogyan is eszünk ezen túl, arra jutottam, hogy csupa-csupa jó dolgot hozhat nekünk ez a diéta. Sokkal kevesebb "gyors kaját" fogok tudni csinálni/venni (bár eddig sem vittem túlzásba), több mindent készítek saját kezűleg. Abból kiindulva, mit "szabad" ennünk, az élő ételek fogyasztását látom a legjobb iránynak. Úgyis jön a tavasz, s vele a sok friss, hát arra fogok törekedni, hogy minél több vitaminnal és élettel teli zöldséget, gyümölcsöt együnk feldolgozva vagy anélkül. Szerencsére a gyerkők nyitottak erre, szívesen eszik a friss, nyers dolgokat is. :)
Amikor meg olyanjuk van, hát kapnak húst is: Nándor rendszeresen rájár az apja kedvenc kolbászára, Hajnal pedig újabban sonka-hívő lett. Azt hiszem, bizonyos keretek között ez teljesen belefér az életünkbe. (S persze gondosan utána járok, milyen felvágottat hozok haza, nem egyszerű ám szója- és tejfehérje menteset találni!)
A lényeg talán, hogy bizakodó vagyok, menni fog ez nekünk! :)  S ha szépen tartjuk magunkat az előírtakhoz, pár év után ki is nőhetik a gyerekek az allergiákat!

A nulldiéta a legtöbb ez utat járó ember életébe behozza a növényi tejeket. Én is sokat fogyasztottam belőlük régebben, ízüket is szerettem, meg hát nem akartam túlzásba vinni a tehéntejet sem... igen ám, de nem valami olcsók ezek a cuccok. Literenként 550-750 Ft között mozog az áruk, plusz mindig cipelgetni őket sem olyan egyszerű.
Egy időben volt gabonatej készítő gépünk, szuperül működött, de Nándor nem itta meg azokat  a tejeket. Eladtuk.
S most, végre, rám talált a számunkra optimális megoldás!! Nyers tejek elkészítésének receptjeit linkelték egy mamamis topikban, nekem megtetszettek, rögtön nekik is ugrottam.
Az eredmény? A boltival ízre minimum felérő gabonatejek sokkal olcsóbban, egyszerűen elkészítve!! :) Annyira örülök most ennek, hogy alig tudom írásba önteni. És még komoly eszközparkra sincs szükség a mókához, én egy 180 w-os botmixerrel készítem a tejeket!
Linkelem a kedvenc receptjeimet, ezeket mind elkészítettem már, és tekjesen jól működnek!

Nyers zabtej:
http://www.fittnok.hu/nyers-zabtej-es-zabtejszin-valodi-zabbol

Nyers rizstej:
http://www.fittnok.hu/valodi-finom-ihato-nyers-rizstej-barnarizsbol

Kókusztej:
http://www.fittnok.hu/kokusztej

Próbáljátok ki, megéri! :)

Két keréken