Most formabontó módon magamat fogom köszönteni e jeles napon. :D
Itt ülök a gép előtt, rugózom a nagylabdán - altatom Hajnalt. Reggel fél hét óta fent van már a pici lány, mostanában ilyenkor ébred. És ha épp hétvége van, kijövök vele ide, ne ébresszem fel a többieket.
Ilyenkor szép csendben, nyugiban tudok gondolkodni, készülni a napra, ezt-azt megcsinálni, ami az előző estébe nem fért bele.
És ma úgy látom, hogy minden nehézséggel, álmossággal és könnyel együtt nekem a legjobb a világon. :))) Mert van két csodálatos gyerekem, akikről gondoskodhatok, és egy szerető férjem, aki segít ebben, őriz minket, felénk borul, mint egy meleg takaró.
Igaz, hogy amióta a gyerkők léteznek, teljesen megváltozott az életem. Igaz, hogy néha hiányzik pár dolog a régi életemből, úgy mint éneklés, önálló mozgás, tervezhetőség... de nem mennék vissza semmiért az időben! Az anyaság egy csoda. Ez a két gyönyörűség mindent megér! :) Sokszor csak nézem őket, nem is hiszem el, hogy vannak. Hogy belőlem vannak. A folytatásaim. Amikor ők örülnek, én is. Amikor sírnak, facsarodik a szívem. Hihetetlen megélni azt, hogy általuk túl tudok lépni magamon.
Minden nap tanítanak, hol így, hol úgy.
Nagyon hálás vagyok értük!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése