Rólunk szavakban

Most jött el az ideje, hogy végre szöveges bejegyzést is kreáljak. Sok-sok mondanivalóm van...
Először is a gyerekekről.

Nándor nagy-nagy kópé, dackorszaka legjavát éli. Nyilván nem teljesen független ez a mértékű lázadás a tesó megérkezésétől, de tény, hogy vele most sokszor nehéz. A mi hiperaktív fiunk, akit haza sem lehetett soha rángatni, ha kint voltunk vele, most alig hagyja magát lecibálni. Talán a telet, öltözködést utálja? (Amit megértek én is.) Szóval rettentő nehéz két hónapon vagyunk túl vele, hetekig csak a négy fal között voltunk, mert nem tudtam rávenni Nándort a kimozdulásra. (Megerőszakolni meg nem tudtam, meg nem is nagyon akartam, főképp elől rajtam lógó picivel.)
Szegény elsőszülöttemet biztosan nagyon rosszul érintette a figyelem megoszlása, azért most tényleg kevesebb jut neki, bármennyire is igyekszünk. Persze ha nem figyelünk rá eléggé, megteszi a magáét; ront-bont, hátha úgy odanézünk. :D Szóval gyakran nem könnyű vele. (Bár néha azt gondolom, inkább mi vagyunk a nehéz esetek, amiért nem értjük meg igazából.)
Amúgy ezzel párhuzamosan sokszor nagyon-nagyon bújós, anyás/apás, és gyakran mondogatja, hogy "én téged nagyon szeretlek". Tesójával is tündéri! Okosan figyel rá (amennyire egy két és fél évestől az elvárható), vigyáz rá, ha kérem (értsd: foglalkozik vele, míg én mondjuk pisilek), sokszor simogatja. Mutogatja neki a játékait, magyaráz ezt-azt, igényli a babatesó figyelmét. (Meg is kapja!!)
Továbbra is rettentő okos, hihetetlen, miket mond, gyakran csak lesünk, és aggódunk, hogy mi lesz, ha ez a gyerek egyszer csak kinő minket intelligenciában??! Minden érdekli, a számok, betűk, bolygók, mindenre rákérdez, egy nap kismilliószor hallom, hogy "miért"? És amilyen komoly tekintettel tudja mondani, hogy "értem"! :DDD

Hajnal egy imádnivaló cicalány. :)
A nem-alvása miatt az első kb.másfél hónapban rettentő nehéz éjszakáink voltak, és nagyon aggódtam, mi lesz így velünk, de szerencsére javul a dolog. :) No nem mondom, ő sem egy alvásimádó (ebben az egyben hasonlít a bátyjára), de mostanság azért éjfél körültől reggel 8-ig nagyjából nyugiban alszunk vele.
Gyönyörűen fejlődik; súlya most, majd' 3 hósan közelíti a 6 kilót (egy ideje nem mértük...), és a hossza... hát, lassan 68-as ruhákat kell szerezni neki, mert nagyon gyorsan nyúlik!! Gyorsabban, mint anno Nándor. Legtöbben nagyobbnak nézik a koránál, de nem csak a hossza miatt, hanem, mert olyan komolyan-okosan tud nézni! Nagyon figyelmes, szemlélődő baba. És ami a legjobb, hihetetlenül vidám, kedves, mosolygós! Keveset sír, akkor csak, amikor tényleg nem stimmel valami. Amúgy mindig vigyorog, dumál, bearanyozza a napjainkat. :) Hétről-hétre könnyebb vele, és csodás érzés látni, ahogy egyre inkább kinyílik a szeme a világra. Valahogy nem emlékszem, hogy Nándornál is ennyire élveztem volna ezt a folyamatot, talán kell egy második gyerkő, hogy az ember erre rácsodálkozhasson.
Az első pár héten azt gondoltuk néha, hogy ez a lány bizony nincs oda a hordozásért. Sokszor nem nyugtatta meg a kendő sem, ha sírt. Mára már rájöttünk, hogy nem erről van szó. Egyszerűen csak őnagysága egy rettentő igényes baba; akkor jó neki ránk kötve, ha száraz a pelus, nincs melege, teli a pocak, és jó a hangulata (vagy elég álmos). Kíváncsi leszek, milyen lesz később ez a borsószem kisasszony! :D
Sokan nézik fiúnak a legnagyobb bosszúságomra. Pedig szerintem olyan világszép arca van, annyira csaj! :)
Ja, ha már lányosság... rájöttem, hogy lányos anyának lenni csudajó! imádom a csinos, színes ruháit, a (kölcsön) rózsaszín kendőt, amiben hordozom, meg az érzést, hogy ez is megadatott, mármint hogy pici leánykánk született. Régebbi félelmeimen csak nevetek; tudniillik egy az egyben olyan szerelmes vagyok belé is, mint a fiamba. :)))

Rólunk: háááát, elég fáradtak vagyunk. Igaz, sok gondunk volt mostanság, a gyerekek - az összes öröm mellett - elég igénybevevősek, meg ezer egyéb dolog nyomasztott minket mostanság... sajnos alvásból általában messze nem jutott annyi, hogy mindig türelmünknél maradjunk, amikor arra szükség lett volna... nem ragozom soká, a lényeg, hogy nagyon csodálom azokat, akik pici korkülönbséggel bevállalnak 3.-4. gyereket is... nálunk a következő poronty azt hiszem, csak 3-4 év múlva jön.
Az is lehet, hogy azért látom néha sötéten a dolgokat, mert sötét van, mármint tél... jajjj, nagyon elegem van a négy falból, vágyom ki a levegőre, a napsütésre, legyen már tavasz.
(Rémlik, hogy tavaly ilyentájt is született már a tavaszvárásomról bejegyzés, hihi. :D )